Mi a baj a kommunizmussal?

tessék Alexander Szolzsenyicint olvasni és kiderül. A kommunistával az a baj, hogy "önerejéből lett senki".

idézet tőle: “A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”

"Az eredeti marxi tanokban is benne van a proletárdiktatúra!"

Igen, ez igaz, és Marx szerint a Kommün proletárdiktatúra volt: [link]

Mint láthatjuk, ennek nem sok köze volt a mai diktatúrákhoz: Marx idejében a diktatúrának még más volt a jelentése, így a proletárdiktatúra csupán annyit jelentett, hogy a proletárok kezében volt az összes hatalom (kollektíven).

Azt mondani, hogy az emberi természet miatt megvalósíthatatlan, butaság. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi neveltetés, és mi természetes viselkedés. Például az ember egyik evolúciós előnye kétségtelenül az, hogy nem versenyzik a fajtársaival, hanem kölcsönösen segítik egymást, együttműködnek. Ha "kapitalista" verseny lenne a természetünkben, nem alakultak volna ki közösségek.

Ugyanakkor természetesen megvannak a kommunizmus hibái: Marx nem értette meg az állam természetét, és azt hitte, az majd magától eltűnik, mert nem lesz rá többé szükség. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy a kommunizmus felé vezető út első lépése az állam eltörlése.

Persze ha holnap hirtelen minden átalakulna, és kommunizmus lenne, valószínűleg 1 órán belül újra elnyomás alatt élnénk: az emberek nem készültek fel rá, a kapitalista rendszerbe vannak belenevelve. De ez nem jelenti azt, hogy sose fog működni, és ha tényleg utópia és megvalósíthatatlan, akkor is érdemes küzdeni érte és legalább megpróbálni minél közelebb jutni hozzá!

"Ez a ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna tipikus esete."

Akkor védjed csak az elvtársaidat. Te pufikabátos komcsi

Mondjál már egy olyan országot, ahol kommunizmus, és szabadság van egyszerre.

Ha annyira közkedvelt akkor miért volt szükség, avh, avo, titkos rendőrség, politikai rendőrség.... intézményeire, azokban az időkben?

A kommunizmus eszmerendszerével az az alapvető probléma, hogy teljesen hibás. Az ember egyszerűen nem képes kollektív tudatban létezni, minden személy más és más adottságokkal rendelkezik, másféle véleménnyel van a dolgokról és máshoz van kvalitása. A kommunizmus csak akkor működne, ha az embereket fogjuk és kicseréljük a képletben méhekre. Mértéktelenül kiterjedt agymosás lenne szükséges, aztán pedig egy szigorúan felügyelt környezet, amiben minden embert ugyanazok az ingerek, benyomások érik, hogy aztán ugyanúgy gondolkodjon az összes. Ez nem utópia, hanem sokkal inkább egy rémkép.

Ez az egyik. A másik pedig az egyenlőség. Valamilyen szintig szép és jó, de csak addig amíg át nem esik a ló túloldalára. Képzeld el: orvos vagy, tanulsz legalább tíz évet és ugyanannyit keresel, mint egy betanított munkás. Bármilyen keserű is, de erről szól a kommunizmus, így valósul meg az egyenlőség: mindenki ugyanolyan szegény lesz. Rövid időn belül néhány pályára nem lenne jelentkező, a társadalomban egyszerűen akkora foltok lennének, hogy menthetetlenül összezuhanna.

3) Tudom, ez már félig-meddig gyakorlati megvalósítás, de a kommunizmus eszmerendszeréhez tartozik az antikapitalizmus. Kedvelt érv a kommunistáktól, hogy az imperializmus ma is mennyi áldozatot szed, inkább azzal kéne törődni. Ez csak félig-meddig igaz, a mai háborúkat ugyanis nem a kapitalizmus nevében vívják (csak titokban), de ami lényegesebb: egy rendszer hibáit nem lehet tisztára mosni azáltal, hogy egy másik rendszer bűneire hivatkozik. Egyszerűen ilyen nincs.

Nem csak Szolzsenyicin írta le a problémákat, hanem sokan mások, de ők is mind a megvalósult "kommunizmusról" írtak.

"pufi kabátos komcsi" - basszus, ha már így oda akarsz mondani, használd helyesen: pufajkás... :D

Egyébként szerintem az eredeti eszmével tényleg nincs baj, csak az emberek miatt megvalósíthatatlan. Érdekes módon a kevésbé fejlett helyeken teljesen jól eléldegélnek a mai napig törzsekben. :) Persze lehet, hogy drasztikus ezt idekeverni, de a lényeg, hogy egyenlően élnek az emberek, mindenki megcsinálja, amihez ért, segítenek egymásnak, és nem pusztulnak bele, hogy nem birtokolnak felesleges tárgyakat, amik mondjuk a mi társadalmunkban is kb. csak arra jók, hogy elhelyezd magad valamelyik társadalmi rétegben.

Csak hogy az orvos - betanított munkás példánál maradjunk: Tegyük fel, hogy a betanított munkás jól él. Ezalatt nem azt értem, hogy van hat háza, négy méregdrága autója, stb., hanem azt, hogy tényleg megvan mindene, amire egy embernek valóban szüksége lehet. Ugyanez áll az orvos rendelkezésére is, de ő rengeteget tanult. Hol itt a probléma? Az orvosnak megvan mindene, miért fáj neki, hogy másnak is megvan, hogyha ő nem szenved hiányt? Ja, hogy ő nem azért tanult, hogy egy betanított munkás szintjén éljen, még ha az teljesen kielégítő élet is lenne...:D Ezzel van a probléma alapvetően, valahogy éreznie kell az orvosnak, hogy ő több, ehhez több magántulajdonra van szüksége. Nagyjából ennyi.

Nyilván ez a jelenlegi állapotban jogos és érthető, mivel a betanított munkás épp hogy megél.

De egy ilyen utópiában, ahol mindenki jól él, nem látnék kivetnivalót a fent leírtakban. Egy orvos azért akarjon orvos lenni, hogy embereken segítsen, ne azért, hogy kettővel több autója és nagyobb háza legyen. :D

"Csak hogy az orvos - betanított munkás példánál maradjunk: Tegyük fel, hogy a betanított munkás jól él. Ezalatt nem azt értem, hogy van hat háza, négy méregdrága autója, stb., hanem azt, hogy tényleg megvan mindene, amire egy embernek valóban szüksége lehet. Ugyanez áll az orvos rendelkezésére is, de ő rengeteget tanult. Hol itt a probléma? Az orvosnak megvan mindene, miért fáj neki, hogy másnak is megvan, hogyha ő nem szenved hiányt? Ja, hogy ő nem azért tanult, hogy egy betanított munkás szintjén éljen, még ha az teljesen kielégítő élet is lenne...:D"

A probléma ott van, hogy megvalósíthatatlan. Egyszerűen meg kell figyelni a társadalmat: kikből van több? Orvosokból, vagy szakmunkásokból? Nagy valószínűséggel szakmunkásokból. Tehát mi az egyszerűbb? A szakmunkások, alacsonyabb keresetűek jólétét ellátni, és fenntartani vagy azokét lerontani, akik már jól élnek? Az előbbi, amit te vázoltál fel, lehetetlen. Ehhez tömérdek mennyiségű pénz kéne, ingyen senki nem dolgozik, még a kommunizmusban sem. Egyébként érdekes, hogy az orvos hibájának tudod be, hogy a szakmunkás rosszabbul keres, nekem legalább is ez jött le. Magyarországon főleg nem releváns, amit felvázolsz, hiszen az egészségügy a béka segge alatt van (emlékeim szerint januárba még ijesztgettek is az orvosok, hogy elegük van)

Nem az orvos hibájának tartom, hogy a szakmunkás rosszul keres. Nyilván köze nincs hozzá, és a jelenlegi helyzetben tényleg az orvosok elég nagy százaléka keres kevesebbet, mint akár egy érettségizett irodai droid, aki fénymásol és adatot rögzít. (Ezt egyébként elfogadhatatlannak tartom.)

Valóban nehéz lenne megoldani, de az általam elképzelt utópiában magától értetődő, hogy senki nem vágyik többre, mint amire szüksége van, ami egyébként elég sok mindent megoldana. Természetesen a valóságban senki nem mondana le semmiről a közösség javára, de álmodozni azért lehet. :)