Az uniót hogy a fenébe nem zavarta, amikor Gyurcsányék megemelték a monetáris tanács tagjainak és az alelnököknek a számát?

Maradjunk az eredeti kérdésnél. Az Uniót nem a forint - egyébként nagyon sok tényezőtől függő - alakulása "zavarja", hanem a jegybankkal kapcsolatos legújabb törvények. Sok mindent lehet felhozni, és az sem igaz, hogy a Unió Gyurcsány minden tettét örömmel fogadta. Legfeljebb a szóhasználatban nem volt szükség nagyon direkt megfogalmazásokra, mert az utalásokból is értettek.

Alapvető elvi különbség van abban, hogy egy struktúrához nyúlunk hozzá úgy, hogy ezzel megszüntetjük a függetlenségét, vagy pedig egy belpolitikai kérdésben lényegtelen változtatásokat hozunk. Nem az a kérdés, hány alelnök van, hanem az, ki határozza meg a személyüket. Ebben történt elvi változás. De ezért még az Unió legfeljebb csóválja a fejét. Az viszont, hogy egy, az Unió belső szabályozását is érintő alapelvet - a függetlenség elvét - felrúgnak, és közvetlen irányítás alá vonják a jegybankot, már - ha úgy tetszik - kiveri a biztosítékot. És ebben a jegybankelnök személye, azaz Simor, nem játszik érdemi szerepet az Unió szempontjából.

Ez az alapvető különbség abban, hogy kit mi zavar.