Miért nem működik a szélső jobb, illetve bal oldal egy országban?

Mert "tiszta" formájukban életképtelen eszmék, amiket pár begőzölt egyén agyalt ki, elsősorban olyanok ellen, akiktől ő vagy hozzá hasonlók vélt vagy valós sérelmeket szenvedtek el. Viszont mivel általában ki is merülnek a saját fajta felmagasztalásában és az ellenség lealázásában, de amúgy gyakorlati dolgokra nem nagyon van ötletük, ezért nem is működőképesek.

VISZONT nem mondom azt, hogy egyikben se lenne igazság.

A kommunizmus alapeszméje pl. tök jó: osszuk el az erőforrásokat úgy, hogy mindenkinek jusson belőle annyi, amennyire szüksége van. Remek dolog, meg is lehetne csinálni, csak akarni kéne. Pénzalapú gazdaságban viszont nem oldható meg, mert mindig lesz, aki visszaél a pozíciójával és hatalmat akar, stb.

Annyiból a hungarizmus se hülyeség, hogy az ország nyilván arról szól, hogy segítsük egymást, meg menjünk előre együtt, stb. - tehát ha ezt úgy tudnánk megoldani, hogy ugyanakkor viszont NEM kötjük össze a dolgot idegengyűlölettel, hanem egyszerűen csak segítjük, támogatjuk egymást, de ha épp idegenek is akarnak valamit, hát nekik is juthat hely, ha elfogadják a szabályokat.

És így tovább.

Lényeg az, hogy ha bármilyen ideológia magját egy vagy több kiválasztott csoport gyűlölete/alsóbbrendűsége és/vagy egy másik kiemeltsége/kiválósága adja, akkor az abban a formájában hülyeség. Működőképes csak olyan ideológia lehet, amelyik érthető, világos, gyakorlati megoldásokat kínál az élet dolgaira, és mindenkit embernek tekint.

Egyik sem életképtelen eszme. Főként nem a kommunizmus.

Megmagyarázom, miért.

A kommunizmus (nem a sztálini rendszer - ugyanis annak a neve nem kommunizmus, hanem diktatúra) arról szól, hogy minden ember egyenlő. MINDEN szempontból. Tehát gazdaságilag is, és nem csak jogilag (mint a demokráciában).

Természetesen nagyon nehezen kivitelezhető. Ugyanis minden ember különbözik a másiktól. És ami még rosszabb ebből a szempontból, hogy mindig többet akar ... a másiknál! (Mert számára az embertársa az értékmérő.)

Ha ezt az ember le tudná vetkőzni, akkor simán lehetne kommunizmus. Valami olyasmi társadalom lenne, mint a méheké, vagy a hangyáké. Persze ehhez az kell, hogy a társadalom érdekeinek MINDENKI (kivétel nélkül!) alávesse magát. És ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is.

Ehhez még fejlődnünk kell párszáz, párezer évet. :)

De működőképes maga a kommunizmus.

Na nem mintha a kommunizmusra áhítoznék. Én a diktatúra híve vagyok. ;)

Viszont a demokrácia, mint olyan, nem létezik, és soha nem is létezett. Mert képtelenség, és önmagának (a saját elveinek) ellentmondó dolog.

Demokráciában ugye jogilag minden ember egyenlő. Viszont gazdaságilag nem. Tehát lehetővé teszi a különbségeket ember és ember között. És ha különbség van gazdasági téren, az óhatatlanul kihat a jogi helyzetre is. Na meg hát, ha már valaki előrébb jutott a másiknál (pl. gazdaságilag), nemigen szereti, ha egy jóval alatta lévő megmondja neki, hogy mit és hogyan csináljon. (Egy milliomos nemigen járul ahhoz hozzá, hogy egy csöves befolyásolja az ő jövőjét.)

A legrosszabb a mai "demokráciában" pedig az, hogy ugyan engedi a különbségeket (gazdaságilag), ugyanakkor mégis próbálja csökkenteni azt (szociális háló, meg hasonló b@romságok). Tehát ad különbséget, de mégsem.

És ez persze ellentétet szül.

Ami meg a másik fő hibája a demokráciának, az az, hogy voltaképpen a többség uralma a kevesebbek felett.

Tehát ha úgy tetszik, a többség (erősebb) diktatúrája.

Ergo voltaképpen nem különbözik a hagyományos értelemben vett diktatúrától, mindössze annyiban, hogy az egyiknél egy (vagy kevés) személy képviseli a hatalmat, a másiknál meg a többség nyomja el a kisebbséget.

Olyan úgysem lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Tehát az elnyomás megvan ugyanúgy - csak itt a többek érdeke számít; nem pedig a kevesebbeké.

Ha meg mégis megvalósulna az, hogy mindenkinek jó, akkor az már kommunizmus.

Tehát összegezve: a demokrácia, mint olyan, nem létezik.

A mai állapotokra az "ál-demokrácia" kifejezés lenne a megfelelő, ahol a már fentebb részletezett többség erőszakos uralma valósul meg.

Amúgy minden társadalmi rendszer alapja (a "demokráciáé" is!), hogy a többi káros (vagy károsnak bélyegzett) gondolatot elnyomja.

A "kommunizmus" (a sztálini, lenini, stb.) sem hagyta érvényesülni a többit, ahogy Hitler sem engedett más eszméket.

De ugyanezt teszi a mai ál-demokrácia is.

Egyes dolgokat tilt (önkényuralmi jelképek, holokauszt-tagadás, stb.). Olyanokat, amelyek veszélyesek lehetnek a rendszerre nézve.

Más dolgokat meg manipulatív módon hitet el az emberekkel - és így azok támogatják majd őket. (Globalizáció, reklámok, stb.)

"Szabad országban, szabad ember azt csinál, amit szabad."

:))

Amiről olvtársunk írt "gyűlölet magja" címén, az csak egy eszköz. Ugynais sokkal könnyebb az embereket irányítani, ha félelemben tartjuk őket, és mutatunk neki egy ellenségképet. Mondhatni kétpólusúvá tesszük számára az egyébként végtelen lehetőségek tárházát.

Ezt tette Hitler, mikor a kommunista rémmel fenyegetett. Ezt tették Sztálinék meg a többiek, mikor a kapitalista rémmel fenyegettek. Ezt teszi a mai demokrácia (igaz, más eszközökkel), mikor a hírekben, médiákban a "gaz terroristák" megölnek mindenkit. De ezt tette a katolikus és a többi egyház is, amikor hozta a Sátánt, az ördögöt, meg az eretnekektől való félelemkeltést. De mint mondtam, ez csak eszköz a hatalom fenntartásához, a tömegek manipulálásához.

Tehát a mai demokrácia sem nem rosszabb, sem nem jobb az eddigi társadalmi rendszereknél. Csak más módszerekkel dolgozik. ;)

De teljesen mindegy amúgy, hogy melyiket választja valaki; vagy akár mindenki. Idővel úgyis megváltozik majd az is. Lesz "jobb" nála. :)))

Egyetlen társadalmi rend lenne csak tartós: amelyik az örök változásra épít. Mert egyetlen dolog van csak a világon, amely örök: a változás. És ez a szép benne. ;)

Lehet, hogy most épp a "demokráciát" dicsőíti mindenki (a többség), és azt gondolja, hogy hű de jó, nincs is ennél f@szább.

Ugyanezt tették Hitlerék is a sajátjukkal. Akkor ők azt gondolták, hogy az a jó. Ezt gondolták Leninék, VIII. Henrik, Mátyás, Árpád, Benjamin Franklin, Szolón, stb.

Mindegyik meg volt győződve róla, hogy az ő verziója az, ami a legjobb, legéletképesebb, és mindegyik azt gondolta, hogy az a rendszer örökké fenmarad majd.

... Tévedtek mindannyian.

Idővel mind megbukott; majd újra előkerült (némileg más formában). Magyarul: változott.

"Semmi nem tart örökké; a korok egymást követik."

"Ami van, az volt már, és újra lesz."

(Bocsi, kissé hosszúra sikeredett. ... De ráértem filozofálni. :) )