Van olyan párt ami érdemben foglalkozik az árvák kérdésével, és azzal, hogy szigorú feltételekhez kössék a gyerekvállalást?

Teljesen jogos felvetés, mert nagyon sokan felelőtlenül teszik meg. Most jöhet bárki pattogni, hogy "hát hibáztak" és "nem volt rálátásuk akkor.." dehogynem!

Nagyon sok ember egyértelműen tisztában van azzal, hogy a kapcsolatuk mérgező. Mégis sokuk hitelt vesz fel, közös ház, gyerekeket vállalnak.

Érdekes, hogy mindenki a hibázással jön. Holott mindvégig tudta, hogy a kapcsolatukban éjjel nappali veszekedés dominál.

Hát ha én ilyenben vagyok és tisztában vagyok ezzel, nem fogok vele külön költözni és gyereket vállalni.

Viszont amit írsz, ez nem megvalósítható. Viszont pszichológiai vizsgálathoz kötném, de ezzel senki sem akar foglalkozni.

#14: Ha nagyon globálisan szemléljük az emberiségtörténetet és evolúciót, meg civilizációt, a gyerek alapvetően a hatalmi struktúra legvégén helyezkedik el.

Ezáltal vulgárrealista értelemben - mivel elvi lehetetlenség lenne, hogy ő döntsön róla, meg akar-e születni, illetve milyen családba szeretne születni, kapja és ossza be - a szülő és a felsőbb hatalom "tulajdona".

Hogy ezzel a "tulajdonjoggal" (természeti törvény) hogyan, miképp rendelkezik a szülő, illetve az a rendszer, amelyben a gyerek megszületett, az sokféle lehet, ahogy még a mai, a korábbi történelmi korokhoz képest fejlettebb és civilizáltabb világban is látható.

Pl. Észak-Koreában ugyanúgy kuss a neved, mint Kongóban vagy Nigériában. Máshol átmeneti zónák vannak, pl. Dubajban luxusban élhetsz, de jaj neked, ha bizonyos dolgokat elkövetsz vagy másképp gondolkozol néhány dologról. Kaliforniában mindenhez is jogod van és hópihe lehetsz, de lehet, hogy pont ez lesz a veszted, mert szinte korlátlan jogod van visszafordíthatatlan hülyeségeket is csinálni egyre kisebb életkorban.

És még abban sincs abszolút igazság, hogy a szülő vagy a gyerek hierarchikusan hol helyezkedjen el, mert lehet a szülő is elborult elmebeteg, aki a gyerekét is vegánnak vagy oltásellenesnek (nem a covid, hanem az összes többi oltás) neveli, vagy valamilyen vallási szellemiségben és fordítva, a gyerek is lehet egy kis akarnok, aki úgy használja ki a szülőt és bábozik vele az érzelmein keresztül, hogy mire észbekap már eladatta vele az egy szem ingatlanát azért, hogy elszerencsejátékozza vagy drogokra költse, miközben még mindig azt táplálja benne, hogy ez azért van, mert ő rossz szülő volt.

Amikor pedig egy állam akar többek között ebbe IS beleugatni távolról, burokraták által hozott gumiszabályokkal, akkor csak még nagyobb káoszt eredményez, de problémákat nem old meg.

Vannak dolgok, amikre jobbhíján még járulékos veszteségek árán is szükség van. Legyen az pl. alapvető bűnüldözés vagy gyomirtás. De mikor van választásunk, akkor ugyanúgy jobb lenne CÉLZOTT problémakezelés, ahogy a ráknál is kezdjük meghaladni a "one-size-fit-all" kemoterápiás megoldásokat, ahogy a hagyományos orvoslásban is eljutottunk oda, hogy nem húzzuk ki rutinból a fogat meg vágjuk le a végtagot, vagy épp végzünk ki minden bűnözőt, végül azt is, akire csak ráfogták, csak mert Occam borotvája, hanem próbáljuk megközelíteni máshonnan, más, civilizáltabb, emberibb megoldást találni.

#15 Lehetséges. Valóban elképzelhető, hogy még nagyobb káoszt szülne. De akkor sem hiszem azt, hogy nem lehetne megoldást találni. Kivizsgálás, vagy bármi egyéb. Szerintem nagyon nagy szégyen, hogy a hatalmak szinte csak akkor lépnek bármit, ha vérontás folyik. Magyarországon is tömérdek családban szabad utat engednek arra, hogy a gyereket terrorizálják. De bízom abban, hogy az 1960-as évekhez képest már jobb a szülői mentalitás (de csak remélem).. Ott még ennyire sem volt előtérben a mentális egészség, a gyereket meg hagyni kellett bőgni, és semmi probléma sem volt az alkoholista apukával.

Sőt.. a gyerek is mit képzelt, ha megpróbált beleavatkozni.

A másik pedig, hogy mi ez a tulajdonjogi felfogás? A szülőnek normális esetben kutya kötelessége lenne, hogy a gyermekének szabad jogokat biztosítson. 2024-et írunk, nem kéne ennyire elmaradottnak lennünk. Mindent lerendeznek ezzel a "te még gyerek vagy, ne szólj bele" felfogással, főleg a hatvanas évek ólom katonái. Ha pedig ennyire képtelenek vagyunk, akkor ne is civilizálódjunk. Viselkedjünk állatként, mert ezek szerint az ember is azon a szinten van.

Ha valamivel is civilizáltabbak vagyunk, akkor nem leszünk egy családot szétkapó alkoholista elmebetegek. Nagyon sokaknak a gyerek csak egy használati cikk. Mint valami háziállat.

17-es vagyok, aki az előbb is írt erről. De inkább nyilvánosra teszem a nevem, mert valószínűleg többet is fogok még ide írni.

Egyszerűen azért, mert nekik mindenki egy statisztika. De ez érthető is, a hatalmas embereknek mi csak papírok és okiratok vagyunk.

"A másik pedig, hogy mi ez a tulajdonjogi felfogás?"

Evolúciós ösztön. Az utód génkészletünk továbbörökítése. A primitívebb fajokban öntudatlanul, ösztönszinten zajlik, az értelmesebb ideológiát is csinál mögé. De attól még mindannyiunkban benne van "civilizáció" ide vagy oda, hogy egészséges és életerős utódot szeretnénk, aki legalább az ALAPértékeinkkel egyetért (persze tudjuk: ha másmilyen, akkor is "szeretjük" meg a miénk, csak éppen ez a legritkább esetben érvényesül, főleg ha nem egyke és van olyan testvér, akiben meg fiatalkori önmagunkat látjuk vagy akik lenni szerettünk volna).

Az intézményesített felosztó-kirovó nyugdíjrendszer meg kimaxolta azt, hogy a gyerekre már életerős eltartóként is tekintenek sokan, főleg akik kevésbé szerencsések vagy nem jött be nekik az élet és idős korukra szorulnak rá (anyagilag, nem gondoskodásilag és emberileg).

A médiában pedig az ellenoldalt is sikeresen erősítették, hogy a fiatal az innovatív újító jövő, az idős meg a begyepesedett konzervatív múlt és épp csak nem vonták le a követketetést helyettünk, hogy pusztuljon minél előbb a múlt, lehetőleg minél nagyobb örökséget hátrahagyva, amivel hátszéllel megtámogatja a zsenge ifjúságot.