Valójában csak egy antidemokratikus párt lehet a optimális az emberiség számára?

#1: Ezzel egyet is értek, eleve maga az ember is gyarló. Ezért olyan megoldást képzelnék el, hogy egy tiszta pillanatunkban hozunk egy megfelelő döntést és utána már nincs visszaút.

Mint mikor leprogramozol egy személyi edző robotot, aki reggel egy vödör hideg vízzel kelt fel és ostorral veri a hátad, ha nem futsz elég gyorsan, mert

1. Tudod, hogy mi a célod. (edzettebbnek lenni)

2. Azt is tudod, hogyan érheted el (hosszú, kemény, kényelmetlen és kellemetlen szenvedés árán)

3. És végül bölcsen azt is belátod, hogy reggel teljesen másképp fogod gondolni és életed végéig halogatni fogod. Vagy jobb esetben elkezded, csak aztán feladod, mert a kényelemvágy erősebb.

Nos, pontosan ezért lenne optimális egy olyan nehézségi szintet belőni, hogy a 49% húzza picit felfelé mindig a maradék 51%-ot. Nem pedig, ami most van, hogy a birka tömeg húzza lefelé a kisebbségben lévő normálisakat.

#3: "Ma meg nem az a helyzet hogy a birka tömeg le húzza az értelmes kisebbségben elvő normálisakat hanem egy szűk réteg le tapossa a többi 90% ot!"

Egyfelől elvitathatatlan tény, hogy soha jobban nem éltünk a történelem során, másfelől azonban ennek 99%-a a technológiai fejlettségünknek köszönhető.

Ugyancsak elvitathatatlan tény, hogy a történelem sötét korszakai az Egyházi rendszerek, a (valódi) diktatórikus rendszerek, a feudalizmus, felvilágosodás, majd végül a kapitalizmus, aminek az ipari forradalom volt a motorja mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ide eljutottunk.

És az utolsó (kapitalizmus) kivételével mind véres vagy kevésbé véres módon eltűnt és váltotta egy másik.

A kapitalizmus jó egy olyan helyen, ahol a fejletlenség és a lustaság a tárasadalom létét veszélyezteti. Lásd: Afrika, ahol számos helyen semmilyen infrastruktúra, nagyon alacsony az átlagéletkor és azért csinálnak 16 gyereket, hogy abból 2-3, aki megléli a felnőttkort majd nyugdíjalapként funkcionáljon az addigra teljesen lenyomorodott 30-40 éves "időseknek". Egy ilyen helyet a kapitalizmus nagyon fel tud virágoztatni, persze ERŐFORRÁS megléte esetén (ami nem pusztán nyersanyag, lehet szellemi tőke is, illetve önmagában a nyersanyag nem sokat ér, ha nincs meg a technológia a kitermeléséhez vagy a know-how az értékesítéséhez, tehát maga a marketing sem ördögtől való önmagában).

A kulcsa a dolognak, hogy idejében kell leugrani a mókuskerékről, mielőtt átfordul és több kárt okoz, mint eddigi hasznot.

Mint mikor nem hagyod abba a fúrást, flexelést, hegesztést és szétbarmolsz mindent egyre jobban, mert csak nyomod-nyomod. Nem az a megoldása, hogy hozzá se kellett volna nyúlni, mert anélkül nem lehetett volna (hatékonyan) elvégezni a munkát, hanem az, hogy idejében abba kellett volna hagyni, mielőtt kiesik a tégla a falból vagy elolvad a munkadarab.

És mint a dinoszauruszok, ahol idő volt, amíg az inger a farkától eljutott az agyáig, itt is a hatalmas embertömeg miatt idő, amíg erre ráébrednek az egyének, illetve az még önmagában kevés, kell a közvetett bizalom is, hogy egyszerre szálljunk le róla és ne nyerészkedjen egyik a másik kárára.

Amint látható, ez nem halad túl eredményesen, jelenleg abban a fázisban vagyunk, amikor már a vak is látja a káros hatásokat (környezet pusztítása, erőforrások teljes kimerítése, globális felmelegedés) még nem túl durva alternatíva is lenne, csak a kényelem... az a fránya kényelem... illetve a "szomszéd fűje" effektus, mert hát mindenki szeretné, ha a többiek olyan ökológiai lábnyommal élnének, mint a krisnások, de ő azért mégiscsak legyen KÜLÖNB a többitől, hiszen... (és itt jön a hosszú indoklás a ledolgozott évektől a diplomán át arról, hogy mit tett le az asztalra vagy mennyit szenvedett gyerekkorában, hogy alakult a párkapcsolati élete és mik maradtak ki a fiatal éveiből vagy mennyi évet pazarolt el erre vagy arra).

Ez pedig a TÁRSADALOM bűne úgy, mint kollektív egész, egyének halmaza, akik aktív részvevői vagyunk ennek a ma is virágzó folyamatnak, hogy JÁR nekünk bármi is az élettől, a többi embertől...

Ez pedig nagyon régen, nagyon mélyen gyökeredzik, egyenesen az Egyházig visszavezethető, amikor elhitették az embertömegekkel, hogy a szenvedésért jár a fizetség.

Közben meg még csak az erőfeszítésért SEM feltétlenül (bár az már egy jobb alternatíva), hanem a MEGOLDÁSÉRT és a HATÉKONYSÁGÉRT.

És ezért sem JÁR csak be tudod úgy árazni, hogy azért kapsz cserébe valamit.

És az embernek lehetnek bármilyen elvei, ha ott van a kézzel fogható ingyen ebéd előtte, akkor meg fogja enni. Ha ostoba és azt hiszi tényleg ingyen van, akkor azért, ha okos és tudja, hogy kilopták már a pénztárcájából az árát, akkor meg pláne. Ha az ostoba nem kéri, akkor ő emiatt elkéri még az ostobáét is, így egyet fizet kettőt kap a másik meg a semmiért fizetett.

Ezért egyirányú út a populizmus. Az ostoba ha nem is kéri, de örül a fejének, hogy biztonságban érzi magát, hiszen bármikor kérheti az ingyenebédjét, az okos meg megpróbálja minél több ostoba ingyen ebédjét megenni, hogy így csökkentse a benyelt vesztesége miatti fajlagos költséget.

A közteherviselés, mint olyan mindig lefelé húz, hiszen az élősködésre és az ügyeskedésre motivál és amíg az egész társadalom nem lendül át a holtponton, addig ha megpróbálják marketing eszközökkel promózni a nagylelkűséget, abból is az lesz, mint ami most is megfigyelhető, hogy azért csinálod, mert de facto elvárt, mint a régi pártrendezvények, vagy a céges bulik. Nem kötelező, de ajánlott.