Ki mennyire értékes ember a társadalomban?

Érdekelne sokak véleménye a következő témával kapcsolatosan. Szeretnék normális vitát és nem veszekedést a témában. Ezért kérném a válaszadókat, hogy mielőtt csípőből adnának választ, alaposan gondolják végig, amit leírnak

.

Szóval: Egymásnak ugrunk ilyen-olyan témákban és minden tábor rajongója esküszik az "igaz" útra. Ugyanakkor előttünk álló hétköznapi példákból nem vesszük észre, hogy ellent mond az, amiről beszélünk és az amit teszünk.. A nyilvánvaló kérdések-válaszok sokszor előttünk állnak.

Amikor az utcán sétálok sokszor látok kirittyentett nőket-férfiakat vegyesen, kezükben több 100 ezres telefonnal (sokszor rendkívüli butaságokról beszélgetnek, hangosan), vagy magyarul beszélő aranynyakláncos, több 10 milliós autókkal járó sittes, visszaesőket, segélyből "élő" Adidas, Nike, Cassone, stb márkás cuccokba (százezres tétel) öltöző fiatalokat, akiknek unalmukban az a dolguk, hogy járókelőket zaklassanak...stb.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon ebben a gazdasági helyzetben ki mennyit tesz a közösbe, milyen értékeket állít elő és havi "munkájáért-teljesítményért" mit fizetnek neki kézbe. Azaz miből kell megélnie úgymond. Csak engem zavar ez a kifordult értékrend vagy másokat is?

Sok irodai semmit tévő öltönyös van, aki a semmittevésért kap havi 200-400 ezret. Milyen értéket, vagy munka teljesítményt, konkrétan előállított produktomot tesznek le a M.o. össz: termelésben?

Természetesen kivétel ez alól az, aki valós, felelősségteljes munkakört végez, emberek életéért, azok logisztikai munkájáért felelős, amivel valósan befolyásolja egy kivitelezés menetét, befektetésért stb.

De azt azért senki nem hiszi el, ugye, hogy "hát hiszen minden irodás, öltönyös hölgy-Úr nap, mint nap ezt teszi konkrétan" és munkájuk mögött érték is van? Több helyen dolgoztam, megfordultam, mint kivitelező, szellemi-fizikai munkát végző szaki és tudom miről írok. Beleláttam irodai munkavégzésekbe, internetező-telefonálgató vezetőket láttam lazán havi fél millát keresni. Tehát részemről nem előítélet mindez sokakkal szemben, hanem megtörtént és valós tapasztalat alapján mondom ezeket.

Úgy veszem észre, hogy a 30-40-es korosztályunknak kellene valami csodát tennie, de sok a társadalomban élősködő és kevés a valós szolgáltatást, terméket előállító munkás ember, akinek a jövőt kellene "megcsinálnia". Hogyan lehet így kimászni abból a helyzetből, amiben most állunk és milyen konkrét indokot tud a felső vezetés mondani nekünk, hogy ne külföldön képzeljük el életünk hátralévő részét? Mert eddig csak ígéreteket hallottunk, de a hétköznapok nem igazolják őket. Bűn tehát vágyni az emberhez méltó életre?

Érdekelne a véleményetek. Pozitív, negatív is. Köszönöm.