Valóban csak egy erkölcsileg romlott ember támogathat egy autoriter vagy egy diktatórikus rendszert?

Nem. Számos átlagember van aki támogatja ezeket a rendszereket, mert nyer belőle, vagy nyerni fog valamit.

Mivel nincs nagyon valódi ellenzék, ezért a kritika erősebb az átlagemberektől vagy a rendszer belsős tagjaitól akik több hatalmat akarnak, így valamilyen szinten be kell hódolniuk az népszerű dolgoknak (persze még ez is gyengül manapság).

Szerintem nem létezik "nem diktatórikus rendszer". Ugyanúgy nem létezik, mint teljes gonosz vagy teljes jó sem létezhet. Minden rendszer többé-kevésbé szürke. Mindenütt vannak szabályok, amit akaratunk ellenére lenyomnak a torkunkon a hatalmon lévők. Még a leginkább egyenjogúnak tartott ősközösségben is lenni kellett erősebb családoknak, hatalmi csoportoknak, klikkeknek, bölcseknek, varázslóknak, stb. akikre jobban hallgatott a törzs. Egy demokráciának nevezett szörnyszüleményben ott vannak pl. a "lobbik", amik igazából maffiák, akik egy adott szűk csoport érdekeinek megfelelően kirabolják, megsarcolják, megerőszakolják a társadalom legnagyobb részét. Csak meg kell nézni az EU elfuseráltabbnál ocsmányabb ránk erőltetett ostoba reguláit, amit rabszolgaként hajtunk végre, miközben pontosan tisztában vagyunk vele, hogy a józan ész ellen való dolgot teszünk.

Szóval mindig az a kérdés, hol húzzuk meg a határokat és mit tekintünk "autoriternek". Nyilván két ember nem tudná összerakni akár a legfontosabb első 100 ilyen dolog pontos listáját egyformán egymástól függetlenül. Az egész "diktatórikus rendszer" fogalom szimpla agymosás a szabadon gondolkodni képtelenek, vagyis a mások gondolatain élők számára. Persze minden csapat másként gondolkodik. Elég tudathasadásos állapot lehet több csoportnak is megfelelni, - mi több őket majmolni. Egyszerűbb volna önmagunk lenni és nem idegenek által ránk erőltetett szerepeket játszani, valamint homályos, megfoghatatlan szabályaikon meditálni.