Ti, akik végigkövettétek a rendszerváltást, így képzeltétek el a 30 évvel későbbi Magyarországot?

Akkor éreztem valamiféle pozitív változást még az elején és reméltem, hogy jobb lesz, de 1995 környékén már érződött, hogy ebből sem fog nagyon jó kisülni.

Kb. mint, ahogyan Viktor Csernomirgyin mondotta egyszer:

"A legjobbat akartuk, a szokásosra sikeredett."

Sokak szerint azért volt rendszerváltás hogy minél jobban éljenek, többet fogyasszanak stb. És véletlenül se azért hogy azzal megszünjék az osztogatósdi. A kapitalizmusban már dolgozni kell ha meg akarsz élni. A Kádár-rendszerben más volt. A munkások mezítlábas cigit pöfékelve a lapátot támasztották, a valódi munkásosztályra, a tisztességesen dolgozó, GDP-t előállító, három műszakot, éjszakát, túlórát, hétvégi munkát, kommunista szombatot vállaló emberekre mostoha sors járt. Hiába dolgozott valaki jobban, nem honorálták, sőt, hamarosan dolgozni sem volt érdemes, nyalizások, pártmunkák, munkásőrségi szerepvállalások örvén lógni, előbbre jutni lehetett, s érdemesebbnek tűnt a kiskerttel, a Trabant bütykölésével, az előszoba lambériázásával vagy valami más ehhez hasonló, jellegzetesen szockó szabadidős tevékenységgel foglalkozni.

Sokan abba bele se gondolnak, hogy milyen áron volt 3,60 a kenyér és milyen áron volt mesterségesen fenntartva az életszínvonal.

#5-s válasza alapján azt lehet mondani, hogy nem volt kitörési lehetőség azoknak, akiknek az életszínvonal terén magasabb igényei voltak. Tanulmányaid során megtanulhattad, hogy a szocializmus megmaradt utópiaként, sosem lett "élesbe" tesztelve. Nem véletlen, hogy Kassák is úgy értelmezte az ideológiára épülő rendszert, mint az eszme torz inkarnációja (platonikus gondolat).

Nem feltétlen nekem szólt a kérdés, de ha megnézed a kor társadalmi rajzát, a szociográfiát, megláthatod, hogy mi volt a probléma és milyen elvárások voltak.

Amúgy már a 80-as években a retro nyugati slágerek is szamizdatként terjedtek a német ruhákkal és életminőséggel együtt, úgyhogy gondolhatod, hogy a szocreálon nevelkedett magyarnak is megtetszhetett a jobb élet lehetősége. :)

Azért ez nem olyan egyszerű!

A #3 válasz rendkívül figyelemre méltó, minden benne van sűrítve. Hogyan is?

Mindenekelőtt: bár sokan nem hiszik el, a politikai munka egy szakma. Sajátos, de szakma. Ebből következik, hogy érteni kell hozzá. Különben a legjobb jószándék és balul sül el. Egy tudatlan vízszerelő is igyekezhet valamit hatalmas jószándékkal megjavítani, aztán a kár akár tízszeres is lehet. Politikában sokkal nagyobb. Másfelől gyakran hiába a tudás, ha nincsenek meg a feltételek. Például hiába tudja a vízszerelő, mondjuk milyen hollandira volna szüksége, ha az nincs nem kapható. A politikus hiába akar valaki nagyon jót nagyon jól, ha a tömegek nem engedik. Vagy betartja a demokráciát és nem valósíthatja meg, vagy megvalósítja, de akkor diktátor. Bonyolult dolog ez.

1990-ben mindenki a szocializmus végét akarta. Miért? Mert akkor már 5-6 éve lehetett mert engedték, és lehetett mert sokaknak volt rá pénzük, nyugatra menni szabadságra. Kialakult egy hamis mítosz: kapitalizmus = jólét, szocializmus = rosszlét. És ki akar olyant! Azonban a kapitalizmus játékszabályait senki sem ismerte. Néhányan tapasztaltak belőle valamit, de soha nem gyakorolták. De 1990 májusától csinálni kellett!!!

Antall József jószándékú volt és nagyon akart. A tömeg is nagyon akart. Antall úgy gondolta, jó gazdaság a kapitalizmusban nem lehetséges hazai nagytőke nélkül. Ez igaz is. Az ember egyéb tulajdonságaival azonban nem számolt, mert nem tehette, a tömeg nem hagyta. Az pedig tudható, a kapitalizmusban nagyon meggazdagodni csak hosszú idő alatt lehet tisztességesen, rövid idő alatt csak tisztességtelenül lehet. Az idő rövid volt, tehát a tisztességtelenek arattak. És később a hatalmat is learatták. Azóta se engedik ki a kezükből.

Fura dolog a demokrácia. A dolgok menetébe annak érdemes beleszólni, aki ért hozzá. A tömeg nem értett se a kapitalizmushoz, se a politikához. Nem lett volna szabad beleszólnia. Ám akkor az diktatúra, ami nem a kapitalizmus természete. Ez olyan ellentmondás, amit ezer évek óta nem képes az emberiség kezelni. Ezért vannak viszályok népek között, ezért emelhetek tömegek vezérré arra alkalmatlan tisztességteleneket.

Horn jószándékát is csak hozzá nem értők kérdőjelezik emg. Ám Hornnak nemcsak országot kellet vezetnie, hanem egy pártot is, és a saját múltját is. A legnehezebb diónak saját pártja bizonyult. A hangadók egyre inkább a tisztességtelenek lettek. Na csak kevesen mutatták magukat, a többség megtalálta azt a tudatlan tapasztalatlan politikust, akit tolhatott maga előtt. A nagy része kiöregedett, de néhányan ma is osztják az észt. Ettől olyan az MSZP mai is, amilyen. És nem olyan könnyű ám a tisztulás.

Ma ünnep van, egy rendszer végének 30 éves szimbóluma. Sokan szóltak akkor, mostanában számos visszaemlékezés van róla. Beszélt egy fiatalember is. Aki megfontolt és jószándékú volt, beleborzongott. Azon a napon lehetett tudni, amikor hatalomra kerül, akkor megkezdődik a hanyatlás. A tisztességtelenség diadalra emelése. Volt néhány emlékezetes mondat. Azt és úgy csak gazemberek vagy elmeháborodottak mondják ki.

A rendszerváltás pillanatában a legtöbben jót reméltek.

Ennek alapja az a feltételezés volt, hogy aki megélt egy diktatúrát, még egyet nem enged. És odafigyel. Nos ez nem igaz. Az itt a piros hol a piros játék egyértelmű csaláson alapszik. Sok technikája van. Mindig bukik benne, aki beszáll. Mégis nagyon sokan vannak meggyőződve, hogy nekik menni fog. A politika sokkal bonyolultabb. Nem kérhető számon az embereken az, hogy bedőlnek a maszlagnak. De néhányan tudták, kicsi az esély a jó irányra. Értelmes ember a jövőről soha nem mond biztosat. De nagyon valószínű, vagy esélytelen dolgot mondhat.Az egész szocialista tábor előmenetele azon múlott, hol milyen tisztességes vezetőt találnak, mennyire tud befolyásolni a rossz. Nálunk - jóhiszeműségből - a rossznak adtak elsőbbséget. Az olajmaffia tarolt 1990-93 körül, haverjaik, utódaik és a többi ma is uralja a mezőnyt.

A tömeg ellen semmit sem lehet tenni. Világosan megfogalmazta ezt Petőfi: Még kér a nép... Ezért okos gazember tömeget nem rendszabályozza, hanem maga mellé állítja. Aztán az ellenzék nézhet...

A természet fintora: a hamis meggyőződés lényegesen erősebb, mint az igazi. De magyarázható: a hamis meggyőződés nem tudáson, hanem hiten alapul. A tudás megingatható, mert minden embernél véges. A hit nem ingatható meg, mert akkor az illető a legfontosabbat, a biztonságát veszi el. Ezért hamis hit ellen érvelni teljesen fölösleges. Oda se figyel, ha mégis, lepereg. Ha nem, akkor se fogja érteni. Hamis hitet tanítással lehet megingatni. Belülről. Csak hát a tanításhoz idő, türelem, szakértelem és pénz kell. És ha ebből néhány a hatalom kezében van, mit ér a tudás, ha nem kivitelezhető.

A valóság persze ettől is sokkal bonyolultabb és árnyaltabb. De valami ilyesmi. És változás csak akkor lesz mostanában errefelé, ha valami külső kataklizma ér bennünket és éppen akkor akad egy bátor és értelmes ember. Mi az esély erre?

Az #5 válasz mintapéldája a jól hangzó hamis ideológiának és tömény hamis propagandának.

Levont következtetései nagyon életszerűen vannak megfogalmazva, akinek nincs módja ismerni a részleteket, hinni fog neki. Aztán nem lehet többé eltántorítani, mert akkor már saját elveit adná fel. Azonban azok a következtetések nem igazak. Nagyon nem. Ha az igaz lett volna, az ország gazdasága 1990 után néhány éven belül összeomlik. Rossz lett, de össze nem omlott.