Milyen volt megélni a rendszerváltást? Akkoriban az egész országban euforikus hangulat uralkodott?

Igen...

Egyáltalán nem gondoltuk, hogy 2018-ban itt fogunk tartani. Ha valaki ezt mondja nekem a rendszerváltás idején, hogy a következő 30 évben ez lesz, akkor már ott lelépek nyugatra.

A rendszerváltást én visszafogottan fogadtam, akkoriban nem lehetett tudni hogy mi vár ránk, bennem nagy volt a bizonytalanság de azért reménykedtem hogy jobbra fordúl az ország sorsa és így az én és a családom sorsa is, sajnos nem jött be az utóbbi. Nagy csalódás lett ez a rendszerváltás. Azt a tapasztalatot tudtam levonni hogy a munkás emberek érdekét nem képviseli senki, ha egy ember bekerül a parlamentbe hamar bekabzsúl és elkezd saját zsebre dolgozni, erre jó példa a mostani kormány.

Szerintem nem kellett volna ide ez a rendszer váltás, elég lett volna a régi rendszer hibáit kijavítani és egy fiatalos okos kormánnyal fojtatni az országépítést.

"Azt a tapasztalatot tudtam levonni hogy a munkás emberek érdekét nem képviseli senki"

Lehet, hogy nem egymást kellene gyilkolni és feljelentgetni a főnöknek a munkahelyeken, hanem összeállni és együttműködni, hogy jobb legyen az alkalmazottak helyzete?

Ja, hogy akkor nem lehetne azt az egymást cseszegető, szappanopera életet élni, amire a magyar prolinak mindenképpen szüksége van?

14:20! Te beszélsz itt ember? most is csak a prolizásra telik az eszedből, semmirekellő haszontalan emberek gyakran hőzöngenek adnak tanácsokat, de mikor odakerülnek hogy meg kell mutatni a tudást akkor maguk alá sz @ rnak.

Pont olyanok mint orbán.

Felső tagozatos voltam akkoriban, és abból a perspektívából nagyon is euforikusnak tűnt a hangulat. Minket, 12-13 éveseket persze elsősorban az érdekelt, hogy nem kell többé iskolaköpenyt viselni, hogy az orosz tanítást/tanulást egyre kevésbé kell komolyan venni, és nemsokára iskolai szinten bevezetik az angol oktatást.

Az is izgalmas volt - még ha nem is igen értettem, mi történik - amikor az ofőnk matek órán bekapcsolta a tévét, és a Magyar köztársaság kikiáltását néztük október 23-án matekozás helyett.

Nagyon izgalmas volt ez az időszak, aztán ahogy teltek az évek, az akkor sztárolt "forradalmár" úgy vált számomra évről évre egyre ijesztőbb pszichopatává, és a csalódottság is így fokozódott az évek múltával, szerintem a legtöbbünkben.

Az egyetlen bíztató, megható dolog volt 91-ben a tévén látni az utolsó orosz katonákat, ahogy elhagyták az országot.

Különben elég érthetetlen volt, hogy aki fönt pofázott, az maradt fölül, nem váltották le. Undorító volt, hogy a nagy kiszesek elkezdték megkereszteltetni a gyerekeiket, és azon siránkoztak, hogy addig tilos volt templomba járni, és végre szabad.