Büszke magyar vagy? Szeretsz itt élni? Volt már, hogy kellemetlenül érezted magad, mert magyar vagy? Mit gondolsz a magyarokról?

1. Büszke magyar vagy?

Büszke vagyok, csak nem a magyarságomra. Arra nem. Bár ahol most élek, ott jól jön.

2. Szeretsz itt élni?

Magyarországon régen sem szerettem, amikor még ott éltem.

Nem volt jó az oktatás. Elavult módszerek, Fáradt tanárok (nem önhibából).

Egészségügyben...2011-ben nagyapám kórházba került valami rák szerűséggel a gyomorfalán. Már minden napos lett a rosszullét. Leszakadt egy kis darab belőle, és 95%-osra állapították meg az elterjedési valőszínűséget. 2 hónap/!\ múlvára kapott műtéti időpontot.

Másfél hónap múlva összeesett. Sürgősségi műtét kellett neki. Betolták a műtőbe, előkészítették, minden. Majd a sebészhez bemosakodáskor odamentek, és elhívták. Kiderült, hogy egy fideszes politikus lányának a vakbélgyulladás GYANÚjának a VIZSGÁLATÁRA rángatták el! Nagyapám ott halt meg, mert nem volt más olyan doki a kórházban, aki értett volna ehhez a műtéthez.

A közutak borzalmasak. A tömegközlekedés szintén. A bkk egy borzalom, teljesen logikátlanul vannak vonalak megszűntetve, átalakítva, átnevezve, leállítva. Évekig csinálnak egy olyan villamos, vagy metro szakaszt, ami (bár ez engem már nem érintett/érint) más Észak-/Nyugat-európai országban pár hónap, max egy év alatt megvan, kisebb költségből.

A MÁV-ot hagyjuk. Régen még olyan jónak indult, hogy a franciák tőlünk nyúlták le a sugaras kiépítési rendszert. Mára pedig a MÁV az egyik legrosszabb vasút Európában, míg a francia az egyik legjobb.

A pénzügyeket pedig inkább nem is taglalom.

A munkáltatók elvárásai pedig a másik borzalom, ami a magyar mentalitásnak köszönhető.

De én még időben kapcsoltam, és kiköltöztem onnan. 2012-13-ban.

A Távol-Keletre angolt tanítani! Még mielőtt valaki jönne az osztrák-német-angol mosogató/gyorséttermes/építőmunkás mantrával!

Nekem csak egy érettségim van. Se szakma, se okj, se diploma. De még a választott érettségi tárgyam sem szakmai volt. Magyarországon ezzel 2010 óta nem tudnék elhelyezkedni úgy, hogy maximum 8 óra/nap munkával, egyedül meg tudjak élni akár komplett lakás bérlésével a főváros jobb részén, anélkül hogy hitelem, családi hátterem, vagy nélkülözésem lenne!

Jelenleg ezt itt a Távol-Keleten meg tudom tenni.

Saját lakásom van (pontosabban állami tulajdon, de a Magyarországon "haszonélvező"-nek nevezett jogosultságom van életem végéig), magas (több mint nettő 700.000HUF) fizetésem, heti maximum 25 munkaórám (ebben már benne van az otthon végzett dolgozat javítgatás, következő napra készülés), már évekkel ezelőtt vettem egy autót frissen a gyárból egy összegben hitel nélkül, rengeteg dolgot hozatok be külföldről.

De ami a legfontosabb:

Itt boldog vagyok! Amellett, hogy azt csinálhatom amit szeretek (angolt tanítok) egy olyan helyen amit szeretek (Távol-Kelet), a pénz miatt sem kell aggódnom.

Valamint a diákjaimmal és a környezetemmel (amerre munkába járok, már szinte minden boltossal, de egyszerűen arra lakókkal is, jóban vagyunk) kölcsönösen szeretjük egymást!

Rendszeresen szervezek az osztályommal (osztályőnök vagyok), vagy akár több osztállyal közös programokat önköltségen. Rengeteg dolgot rendelek be Magyarországról, mert őszintén/kulcsszó/ érdeklődnek Magyarország iránt csak miattam. Az egész osztályomnak van kulcsa a lakásomhoz. Akik ugyanarra laknak, reggel velem együtt jönnek be az iskolába. De ha nem vagyok lent a ház előtt időre, akkor valőszínűleg elaludtam. Ilyenkor feljönnek (magasan lakom) és felébresztenek.

Magyarországon hol van ilyen közhangulat a diákság és tanárság körében? Sehol!

A diákok utálnak suliba járni, mert "minek?". A tanárok utálnak iskolába menni, mert rengeteg dolguk van, túl vannak terhelve, a diákok már szinte mindent megtehetnek velük, míg ha ők tesznek valamit megy a feljelentés-kirúgás, ráadásul mindezért még iszonyatosan alul is vannak fizetve.

3. Kellemetlen érzés?

Néha igen. Sokszor volt, hogy a tényért, hogy magyar vagyok, lenéztek. Bizonyítanom kellett, hogy nem vagyok olyan, mint akit a TV-ben látnak itt külföldön (politikusok főleg).

Szerencsére, mint fentebb írtam, ez már megváltozott.

4. Mit gondolok?

Alapjában véve semmit. A magyar népről semmit. Az én családomban visszakövethető egy ág egészen az 1000-es évek elejéig, István királyig. Szóval a családom a maga módján "magyarabb" (hú de csúnya ragozás ez így :) ) nem is lehetne. Őket pedig szeretem.

Viszont a politikusok/közszereplők. Hát...No comment és akkor korrekt vagyok.

K. N.

Szeretek itt élni és örülök, hogy magyar vagyok. Nem kellett magam még ezért kellemetlenül éreznem.

Ja, mondjuk én nem is azonosítom a magyarságomat a politikusokkal... :))