Thürmer ma a kapitalizmus elleni harcra szólított fel. Ha nem lenne komcsi, csatlakoznátok?

Nekem nem konkrétan a kapitalizmussal van bajom, hanem azzal, hogy manapság mi lett a kapitalizmusból.

Ha arról szólna a harc, hogy visszaállítsuk a 19. századi kapitalizmust/imperializmust, akkor csatlakoznék.

A kapitalizmus ellen kétféle csoport harcol: a kapitalizmust meghaladni szándékozók és a kapitalizmus előtti időszakba visszatérni szándékozók. Az utóbbiak az ókonzervatív feudális földesurak vagy a ludditák. Ők ma már nem léteznek. Az előbbiek a kommunisták és még néhány kisebb forradalmi mozgalom (baloldali anarchisták, szindikalisták stb.)

Egy nem-kommunista Thürmer az milyen lenne? Mint egy liberális, antifasiszta tüntetésekre és melegfelvonulásra járó Szegedi Csanád?

Minden további értetlenkedést megelőzendő elárulom, hogy a kapitalizmus megdöntéséért csak a kommunisták harcolnak. Akik meg akarják reformálni a kapitalizmust, azok a kapitalizmust megmenteni akarják, nem megdönteni.

Azt is elárulom, hogy a globalizmus és a kapitalizmus szétválaszthatatlan. Nem ellentétesek, hanem a globalizmus a kapitalizmus természetes következménye. Hogy is írta a klasszikus szerző 1848-ban?

"Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a burzsoáziát az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie.

A burzsoázia a világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. A reakciósok nagy bánatára kihúzta az ipar lába alól a nemzeti talajt. Az ősi nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket, amelyeknek meghonosítása minden civilizált nemzet életkérdésévé válik, olyan iparok, amelyek már nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékékkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolibb országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való sokrétű függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság mindinkább lehetetlenné válik, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul ki.

A burzsoázia az összes termelési szerszámok gyors tökéletesítése, a végtelenül megkönnyített közlekedés révén valamennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is, belerántja a civilizációba. Áruinak olcsó ára az a nehéztüzérség, amellyel rommá lő minden kínai falat, amellyel kapitulációra bírja a barbárok legmakacsabb idegengyűlöletét is. Minden nemzetet rákényszerít, hogy, hacsak nem akarnak tönkremenni, elsajátítsák a burzsoázia termelési módját; rákényszeríti őket, hogy meghonosítsák maguknál az úgynevezett civilizációt, azaz váljanak burzsoává. Egyszóval: a burzsoázia a saját képmására formált világot teremt magának.

A burzsoázia a falut a város uralma alá vetette. Óriási városokat teremtett, a városi népesség létszámát a falusival szemben nagymértékben megnövelte, s ezzel a népesség jelentékeny részét a falusi élet bárgyúságából kiragadta. S ahogy a falut a várostól, úgy a barbár és félbarbár országokat a civilizáltaktól, a paraszt népeket a burzsoá népektől, a Keletet a Nyugattól tette függővé."

Ez ma méginkább így van, mint 1848-ban. Sosem létezett kapitalizmus globalizmus nélkül, ez egy képtelenség. Függetlenül attól, hogy olyan dilettánsok, mint a jobbikosok fejében milyen fogalomzavar uralkodik.

Amúgy természetesen sohasem csatlakoznék semmiféle antikapitalista blődséghez.

"Ha arról szólna a harc, hogy visszaállítsuk a 19. századi kapitalizmust/imperializmust, akkor csatlakoznék."

Drága barátom, még azt is határozd meg, mely felére szeretnél születni annak a kapitalizmusnak.

"A kapitalizmusnak itt vége van!"

Vége van? Tudtommal a termelőeszközök zöme magántulajdonban van, és a termelési tényezők piaci forgalomban vannak.

Én inkább azt mondanám, most ez a divat! 1900 körül így fogalmazott egy író – akkoriban divat volt szocialista eszméket hangoztatni! Kun Béláék nem saját maguknak államosítottak.

Amikor már akkora a vagyon (tőke), hogy fel sem tudják fogni, akkor fel foghatatlan károkat tudnak okozni. Például a kevésbé tehetséges embereknek. Most ott tartunk, hogy „pusztuljon a férgese”. Igen van/volt jobb. A Kádár rendszerben elkényelmesedtünk. Jó magam, mikor megnősültem, csak körül kellett néznem, otthagytam a „köpenyes” állásomat és hamar telkem és saját házam lett. Persze amikor szóltam a volt kollegáknak, rokonaimnak, - gyertek, itt jól lehet keresni – akkor szívták a fogukat és inkább verték az asztalt, hogy ott fizessenek többet, ahol nem volt szükség rájuk. Tehát: ha a szocializmus elromlott, akkor igen is mi tehetünk róla. A „tehetségről”, amiben tehetségesnek érzem magam, az ma megvetett állapot és éhenhalásra ítélt. Na de, egy tehetséges ember nem egysíkú, vállalkoztam és csodák-csodája hamarosan egy nálam sokkal „tehetségesebb” ember, a 20 milliós autójából, közölte velem, hogy sajnos, csődbe vitte a cégét és nem tud fizetni. (Az autója értékesebb volt, a tartozásánál). Már pedig a „jóléti” kapitalizmusnak vége! A válságok egyre gyakoribbak és egyre súlyosabbak lesznek. Persze ennek is vannak haszonélvezői. Kérdés milyen távon. Ha ez az esztelen világ elpusztítja az élőhelyünket, akkor mindegy kinek hány milliója, milliárdja van. Most is lehet színvonalas előadásokra járni, amiből tanulhat az ember. Egy nem itthon élő hazánk fia (több neves „nyugati” iskola tiszteletbeli tanára, filozófus) szerint a természet tökéletes munkát végez – amit létre hozott azt el is pusztítja -. Gondoljunk a világegyetem működésére. Most gyorsvonat sebességgel rohanunk a vesztünkbe. Anyám mondta gyakran mikor rossz időjárás volt: - Istennek nem tetszik ami történik a világban. Vatikán, az más.