Miért terjesztik még mindig azt a hazugságot, hogy Kádár alatt hitelből finanszírozták a fogyasztást?

Több tanulmány (például 2016-ban a Portfolióé) számítása szerint a közvetlen túlfogyasztás elenyésző volt: az egész időszak alatt nem több, mint 0,5 milliárd dollár. (Hasonló eredményre jutott korábban például Oblath Gábor egy 1992-es tanulmányában, illetve maga a jegybank egy 1993-as műhelytanulmányában.)

A LÉNYEG:

Az adósságnövekedés fő meghatározó tényezője az átértékelődések, vagy egyszerűbben fogalmazva: árfolyamveszteségek. Az adósság nem csak dollárban volt, hanem más devizákban is: például svájci frankban, német márkában, japán jenben. Amikor ezek a devizák felértékelődtek a dollárhoz képest, akkor az adósság is nőtt dollárban mérve.

1973 és 1980 között a frank közel két és félszeresére erősödött, 1981 és 1984 között a dollár erősödött, 1985 után pedig a jen és a márka értéke megduplázódott a dollárhoz képest.

Az árfolyamveszteség közvetlenül 5.5 milliárd dollár adósságnövekedést okozott, annak kamatai pedig további 4,4 milliárd dollárt, így összesen közel 10 milliárd dollárral növelte az adósságot az árfolyamveszteség.