A Fidesz 100%-os foglalkoztatottsági törekvése arra a sémára épül, amit a szocializmusban is próbáltak megvalósítani sikertelenül?

Ez történik, amikor egy országban alig van fizetés, de társadalmi sziten elvárják az embertől, hogy az élete legyen a munka, mert ha nem, akkor lenézik és köpködik őt érte. Egy idő után a nagy többség már xarni fog bele az egészbe, mert érzi, hogy ez az egész úgy beteg, ahogy van és csak egy agymosott kisebbség fogja agyatlanul húzni az igát "majd én megmutatom asztat mindenkinek!" alapon.

A Kádár-rendszerben politikailag kényszerítve voltak a cégek, hogy minden semmirekellő lumpent felvegyenek, hogy szépen mutasson a statisztika. Ma a cégek rá vannak kényszerülve, hogy minden semmirekellő lumpent felvegyenek, mert mást már alig találnak. Ez a különbség, annak idején politikai kényszer volt, ma piaci kényszer. Illetve az is különbség, hogy ma sokkal több a semmire se alkalmas ember.

Kedves Barátom, nem arra épül. 1. Ma, a kapitalizmusban, a 100%-os foglalkoztatottság azt jelenti, hogy mindenki talál munkát, aki akar. Ez a számok nyelvén max 3-4%-os munkanélküliséget jelent. A szocialista 100 % azt jelentette, hogy papíron mindenkinek kellett lenni szerződéses foglalkoztatottsága, akár dolgozott a munkahelyén, akár nem. Most nem csak látszatban van munkahelyi foglalkoztatottság: ha nem dolgoznak az emberek, egyszerűen elküldik. Ha nem, akkor csökken a profit. Előbb utóbb csődbe megy a vállalkozás. Igenis vannak jó szakemberek, csak észre kell venni őket.