Az emberek már nem is vágynak az őseik államosítások előtti társadalmi pozíciójára és életszínvonalára?

Mert ugye a földeket, gyárakat és más eszközöket államosították, majd aki nem lett öngyilkos a társadalmi ranglétrán történő jogtalan visszacsúszása miatt az mehetet egy életre rabszolgának. És akkor abban ment tönkre.

Az emberek a sorkatonákra hasonlítanak. Mikor bevonultunk, mindenki meg szeretett volna szökni, volt aki öngyilkos akart vagy próbált lenni, volt akit meg az őrület kerülgetett. Aztán a leszerelésre meg úgy megszokták rab életüket hogy szinte mindenki továbbszolgálatos akart lenni.

A szocializmus kezdetén is így reagáltak az emberek az ellopott életük, vagyonuk, szabadságuk és társadalmi ranglétrán elért eredményeik elvesztése miatt. Aztán az évtizedek alatt úgy megszokták a rab életüket, hogy még a rendszerváltás után sem nyugati kapitalizmusra vágytak, hanem a magyarra jellemző feudalizmusra a korrupcióval és mégrosszabb élettel. És már meg sem említi senki hogy jobban szeretne az ősei életszínvonalán és társadalmi ranglétrán betöltött szerepében élni mint ma alkalmazottként. És még akkor is elégedettek a mai rendszerrel, ha pontosan tudják hogy ez a rendszer sem kárpótolta őket. Nem kapták vissza működő gyáraikat, virágzó gazdaságaikat, ahogy az ellopott életüket és szabadságukat sem, meg a munkában tönkrement egészségüket sem. Hanem alkalmazottak, lehet hogy pont olyannak a tulajdonában lévő munkahelyen akinek ősei részt vettek az államosításokban.

Most komolyan, ennyire a példában említett sorkatonákhoz hasonlítunk? Így akarunk jólétet az országban? Ez épp olyan mint ha az egykori sorkatona továbbszolgálatosként várná hogy szabad legyen.

51/F