Az emberek már nem is vágynak az őseik államosítások előtti társadalmi pozíciójára és életszínvonalára?

A b) variáció a rosszabb.

Az a) variáció szerint tegyük fel hogy előbbre lehet jutni. De még mindig azt fogja az egyén érezni hogy az őseit és így az őt is ért sérelmekért nem kapott az államtól méltó elégtételt. Sőt, amíg az új karrierjét építi, még befizetne az őseit tömkretevő államnak egy rakás adót.

Egy hasonlattal mondva, például ha egy családot kirabol egy betörő, majd a rabolt értékből a betörő egy céget hoz létre, utána a károsult család szorgalmasan dolgozna a betörő lopott cégében hogy a munkájukkal még tovább növeljék a bűnöző vagyonát? Kétlem. Ezért mentek le a kisemmizett arisztokraták inkább Afrikába. Mert ott a dzsungel igaz hogy nem lehetett egy komfortos hely, de legalább nem számított tolvajnak, hanem némi élelemmel is ellátta őket.

A tolvajt meg felelősségre kell vonni még akkor is ha azt a magyar állam testesítette meg. Rend a lelke mindennek.

"Te mit tettél életedben, amit elvettek tőled és kárpótlást kérsz érte?"

A nagyapám és szüleim földjeit elvették és beverték őket a TSZ-be rabszolgának. Pedig soha senkit nem zsákmányoltak ki, a két kezükkel hozták létre azt amijük volt. Édesanyám meg is rokkant a TSZ-ben a kemény munkában. Évi 365 nap munkában nem nehéz megrokkanni.

Jómagam meg azt tapasztaltam hogy hiába van piacképes jeles diplomám, a jó állás mindig a haveri körnek jut, nekem meg vagyonőri vagy összeszerelői munkát dugnának az orrom alá. Tehát a munka világa kilőve, kanyarodjunk vissza az önálló megélhetéshez, ami az őseimnek is volt. Illetve csak kanyarodnánk, ha lett volna kárpótlás és nem pedig az lett volna amit a 6-os írt. És miben lenne jobb a visszakapott egzisztencia, vagy ha el sem vették volna? Elég kinézni Ausztriába és máris látható. Nem mindegy hogy valaki otthon dolgozik úgy ahogy akar és tud és a haszon is az övé és családjáé, a létrehozott jövedelemtermelő tőke meg stabil jövőt jelent a gyerekeinek, vagy rabszolgaként éhbérért tönkremegy a TSZ-ben, majd a gyerekei meg ápolhatják mert a tisztelt magyar állam nagy ívben leszarja hogy van olyan polgára aki a hazáért tönkrement. Ráadásul duplán értelmetlenül, mert a halála után még megélhetést jelentő tulajdont sem hagyhat a gyerekeire. Csak egy olyan országot ami csak elvenni képes, de egyenértéket adni azt nem.

Egyik válaszoló kérdezte csak rövidebben, hogy mi jó abban hogy ha valakik dolgoznak szorgosan, odaadóan, mégsem az övék a haszon és a jólét és nem jutnak előbbre, hanem még káruk is származik belőle például ha belerokkannak. Míg mások csak elvesznek, nem dolgoznak, és mégis övék a jólét és előbbre jutás. Hát erről van szó. Hogy mi jó volt az 1950-2019 között eltelt időben, ha pontosan ezt történt?

De a vagyonuk elvesztésébe és a rabszolgaságba belerokkant szüleim terhét én cipeltem és a testvérem, a gondozásukkal és a költségek fizetésével. És ha szabad kérdeznem, azok tettek azért a vagyonért, akik elvették és jómódban éltek és élnek belőle? Nekik több joguk van ahhoz a vagyonhoz mint a törvényes örökösöknek lett volna? Vagy mint az eredeti jogos tulajdonosoknak lett volna?

Továbbá igazságos az, hogy egyesek többet adnak bele a közös államkasszába, például mert államosítják vagyonukat és szinte ingyen dolgoznak a kötelező szocialista munkában, de cserébe kevesebbet kapnak az államtól, mint azok akik semmit sem tettek bele a közösbe, vagy semmit sem dolgoztak, vagy nagyon keveset? És az utóbbiak mégis többet vettek ki a közösből? Ez ám a legfőbb probléma, nem az hogy nem az én kezemben van a szóban forgó vagyon. Mert ha a szüleim kezébe kerülhetett volna és ők élték volna fel akkor maximálisan elégedett lennék.