Ha a devizahitelek negativ iranyba szabadultak volna el akkor is oriasi lett volna a felhaborodas?

Annyi változott volna, hogy mégtöbben rohantak volna mégtöbb hitelt felvenni. Devizánál pont ez volt a gond, hogy észnélkül vették fel a hitelt, mert milyen olcsó, stb. Van olyan devizás ismerősünk, aki anno anyámékat konkrétan lehülyézte és olyanokat mondott nekik, hogy intézi nekik a kivizsgálást, mert agyilag bajok lehetnek náluk és már rég a szociban kellene lenniük, mert másfajta hitelt vettek fel nem devizát.

Mára van egy saját ház, míg ez az ismerősöm évek óta pereskedik a bankkal, mert kiakarja hisztizni magának, hogy ne kelljen visszafizetni a maradék több milliót.

Nyilván nem. De ilyen sosem fordult volna elő. Minél alacsonyabb lett volna az árfolyam, annál többen tódultak volna hitelt felvenni és egy idő után a rendszer magától omlott volna össze. Én azt gondolom, aki felelősen gondolkozott akkor, az láthatta, hogy ezen csak bukni lehet. Az nem volt mindegy, hogy mekkorát. Aki gondolkozó emberként vette fel anno a deviza hitelét, az nem bukott bele. A többit meg ismerjük.

Most ugyanez a helyzet. Hajmeresztő centizős történeteket mesélnek emberek. A jegybanki alapkamat történelmi mélyponton, aki gondolkozik, az láthatja, hogy ezen csak "bukni" lehet. Borítékolom, hogy néhány év múlva nagyon sok ember nagyon kellemetlen helyzetbe fog kerülni ismét. Mondom ezt úgy, hogy nekem is van hitelem a mostani konstrukciókkal.

Nem,nem lett "volna" óriási felháborodás.

Az árfolyam nyereséget-furcsa módon:)-a bank vagy hitelnyújtó intézet plusz bevételként értékeli és SEMMILYEN változtatást (törlesztőrészlet csökkenést) nem eszközöl a már fennálló tartozású ügyfelek hitelszámláján!

A kérdés illuzórikus. Ez azt jelentené, az összes bank és az összes törvényalkotó önmaga ellensége, hiába sejti, hogy ő fázik rá, mégis rátukmálja a devizahitelt arra, akinek ez (abban a pillanatban) jónak tűnik, de fogalma sincs, mi lesz később.

Más szóval, az emberi elme működésével ellentétes esetet vizsgálni abszurd. Mintha azt vizsgálná valaki, mi lesz, ha a víz egyre melegebb és egyszer csak megfagy.

Az árfolyam erősödése (hosszú távon legalábbis) kizárható esemény volt, ez ellent mondana a kamatparitás elméletnek, meg néhány közgazdasági törvényszerűségnek.

Csak abból indulj ki, hogy hazánkban magasabb volt az infláció mint Svájcban. Ha hazánkban emelkedett volna a BIG-MAC ára de a svájci frank árfolyama nem, akkor előbb-utóbb a kereskedők teherautószám elkezdték volna importálni a BIG-MAC-et svájcból hazánkba.

Emlékszünk, ugye, hogy 2000-2008 között már annyira túlértékelt volt a forintunk, hogy Chiléből akartak cseresznyét importálni?

2000-2008 közötta forint éppen azért nem gyengült az inflációs különbségeknek megfelelően, mert a bankok egyre nagyobb volumenben árasztották el a pénzpiacot a devizahitelekkel és a saját kockázatuk kivédésére határidős devizakereskedéseket kötöttek,

ezzel a forint felülértékelődését okozták, másképpen fogalmazva éppen ők állították elő az ügyfeleik árfolyamkockázatát. Előre tudható volt, hogy a devizaadósokra a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha hirtelen és nagy mértékben visszaesik a devizahitelek iránti kereslet.