Egy átlagos családból származó ember hogy tud önálló életet kezdeni jelenleg ebben az országban?

"#20 Annyira vannak bejelentve, kézbe meg kapnak még 1-2x annyit.."

Köszönjük Emese!

(már ha emlékszel még arra a reklámra...)

Tök hihető tényleg, hogy Magyarországon mindenki a fizetése több mint felé zsebbe kapja, persze és senkinek sem tűnik fel, hogy több száz milliárd forint adó hiányzik. NEM KÉNE KAMUZNI! Tényleg ez amúgy pár embernek ilyen fétise, hogy mindig beír ilyen nevetséges magas fizetéseket, aztán meg nekiáll magyarázni? Ettől áll föl vagy mi van?

Akik ilyen élettárs meg ilyeneket írnak,hogy költözz össze ezzel-azzal,az nem önállót jelent.

Az önálló az,amikor egyedül megtudsz élni és nem kell hozzá más.

Magyarországon nem divat az önállóság,hanem az,hogy függj valamitől,valakitől.

Az önálló ember szabad,válogathat,ezt pedig az elnyomók,élősködők nem szeretik.

akiket ismerek és vittek valamire 30 éves korukig-

1.díler aki nem szokott rá a drogra.

2.vállalkozó,aki nagyon sokat dolgozott,de pár év alatt a háza is meglett.

3.számítógépen pötyögtető gyógyegér.

nah ebben viszont rengeteg pénz van,akár több mint az illegális dolgokban.

a srác munkaideje kötetlen,tehát bemegy 10re,ingyenes a kajálda,pötyög 6 órát,aztán a kezdője valami nettó 7-8 kiló.

19 évesen elmentem egyetemre. Tandíj nem volt, adófizetők fizették. Ágyam, ennivalóm volt otthon ingyen. Havi 17 ezer Ft ösztöndíjból fizettem a bérletet, öltözködést, randikat, minden egyebet. Napközben párizsis zsömle, este ebéd otthon. Szülinapra, karácsonyra, alkalmi munkákra kaptam 5-10 ezer forintokat, azt mind félretettem nyárra. Külföld, fesztivál, síelés nyilván szóba sem jött. Nyaralás sátorral, kempingben. Egyetem vége felé már vállaltam kisebb munkákat, abból vettem magamnak 23 évesen egy laptopot. De büszke voltam rá! Első nagyobb saját vásárlásom...

Megérte 5 évig csóró egyetemistának lenni? Igen. Rosszul éreztem magam? Nem. Fantasztikus koncerteken voltam 500 forintért, szuper nyaralásokon 10 ezer forintból.

Egyetem után elkezdtem dolgozni. Még egy évig otthon maradtam, hogy tudjak egy kis pénzt gyűjteni.

25 évesen költöztem el otthonról, saját fizetésből, rendes albérletbe, piaci áron, a párommal kettesben. Az otthon összespórolt pénzből tartottunk egy egyszerű esküvőt. A nászajándékból elmentünk külföldre nászútra. Ekkor már ketten dolgoztunk, így véget értek a szűkös egyetemi évek. Négy év alatt (szórakozás, utazgatás mellett) összespóroltunk egy önerőt, és 20 év hitelre vettünk egy panel lakást. Azóta is itt lakunk, már 2 gyerekkel, minőségi ételeket fogyasztva, kulturálódva, sportolva...

Mi kellett a boldoguláshoz:

- a szüleim, akik 25 éves koromig eltartottak otthon

- az adófizetők, akik fizették az egyetemet

- türelem, hogy ne akarjak 22 évesen a horvát tengerparton nyaralni, mint mindenki más

- barátok, akikkel lehetett a Tisza-parton nulla forintból szórakozni

- munka, hogy időben be tudjam fejezni az egyetemet, és hogy legyen jó állásom

- egy társ, akivel mindig ugyanazért a célért dolgoztunk.

Az első kettő nagyon sok magyar fiatal számára elérhető. A többi pedig nem az országon múlik...