Kik, hogyan, és mi alapján állapítják meg, hogy Magyarország a második legkorruptabb ország az EU-ban?

" Ehelyett hült helye van a jólétnek, az egészségügynek, közbiztonságnak, versenyképes béreknek...."

Én beérném csak a versenyképes bérekkel is, legfeljebb kihasítok valami grazi magánklinikára, ha fel kell ragasztani egy ragtapaszt a seggemre.

"De nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk konkrétan Sargentini miféle tudmányos kutatást végzett az alatt az egy nap alatt"

Az uniós milliárdokból felépült beruházások hült helyét mindenki látja, nem kell ahhoz észkombánynak lenni. Lehet meg is kérdezte Orbánt, hogy "hol a pénz Viktor?" amire kapott egy "bódog karácsonyt" válaszul.

Azt, hogy egy országban pontosan mekkora a korrupció mértéke, nehéz megállapítani.

De meg lehet állapítani néhány fontos körülményt, ami egyenes arányban van a korrupció valós arányával:

1. Mennyi a FELDERÍTETT korrupciós ügyek értéke?

2. A VALÓS piaci árakhoz képest mennyire vannak TÚLÁRAZVA a közbeszerzések?

3. Az állam mennyire megengedő a korrupcióval szemben, milyen korrupcióellenes hatóságokat tart fenn, mennyire szigorú a törvénykezése a korrupcióval szemben, mennyire engedi meg a korrupció LEHETŐSÉGÉT és milyen ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI szabályokat alkot?

4. Mennyire emeli egy ország RENDSZER SZINTRE a korrupciót, azaz a joggyakorlat mennyire TÁMOGATJA azt?

5. Hogyan alakul egy adott időszakban az ország leggazdagabb embereinek rangsora, azok milyen viszonyban állnak a politikai elittel?

6. A leggazdagabbak vagyona zömmel közpénzből vagy zömmel szabad piaci tranzakciókból származik? Értsd: állami pályázatok, tenderek, megrendelések, hirdetések állnak-e a leggazdagabbak vagyona mögött vagy valamilyen saját, különleges TELJESÍTMÉNY, amelyet a szabad piacon tudtak értékesíteni?

7. Kik ellen és milyen súlyos ítéletek születtek egy adott korszakban korrupciós ügyekben? És hány jogerős ítélet született?

8. Az állam milyen korrupciós formákat LEGALIZÁL? (lásd: hálapénz).

9. A politikai elit vagyonnyilatkozatai mennyire fedik le a költekezésük mértékét?

10. Az országban tapasztalható jövedelmeknek a költésekkel való összevetéséből és egyéb gazdasági adatokból következően mekkora a lehet a szürke- és fekete gazdaság aránya?

Ezek jól áttekinthető témakörök, és Magyarországon majd' mindenik vonatkozásban sokkal rosszabb a helyzet, mint bármilyen más EU-tagállamban (Bulgáriát leszámítva), beleértve a szomszédainkat is. A helyzet pedig érzékelhetően romlott.

Sajnos a magyar átlagember sokszor a korrupció FOGALMÁT sem érti, képtelen definiálni azt, mivel zömmel a mindennapok része is a korrupció, sok formája természetesnek tűnhet egy korrupt állam korrupt átlagpolgára számára.

Elég a fentebbi hozzászólások némelyikét elolvasni, hogy rácsodálkozzunk az általános szellemi sötétségre, amely lehetővé teszi a korrupció fokozott tobzódását Magyarországon, anélkül, hogy a választók ezért valaha is megbüntetnék a politikai elitet.

Több fideszbirka is Luxemburgot bégette fentebb, ami egy nettó hülyeség, látnivalóan nem értik a KORRUPCIÓ fogalmát.

A korrupció és az adóspekuláció nem azonos fogalmak.

Luxemburg egy adóparadicsom, ahová a korrupt politikai-gazdasági elitek KIMENEKÍTIK a vagyonukat, akárcsak a Kajmán-szigetekre, hogy kevesebbet adózzanak le belőlük, vagy akár teljesen elkerüljék az adózást.

Luxemburg nem korrupt ország. Az más kérdés, hogy remekül megélnek a Magyarországhoz, Bulgáriához, Romániához hasonló korrupt országok politikai-gazdasági elitjéből, akik kimenekítik a saját országaikban rabolt közpénzt hozzájuk, annak érdekében, hogy ne kelljen adózniuk sem utána, azaz az ellopott közpénz adóját külön is ellopják a saját országaikból.

Magyarországon a korrupciós helyzet rendívül súlyos, ugyanis a korrupció rendszer szintre emelkedett, számos formáját legalizálták.

Amikor EU-s szinten rangsorolják az országot, ott nemzetközi és EU-s normák szerint tekintik a korrupciót, azaz attól, mert egy ország legalizálja, még korrupciónak tekintik azt, ami korrupció.

Ezért más a nemzetközi és a magyar joggyakorlat szerinti besorolásunk, mert a magyar jog alapján egy csomó dolog nem számít korrupciónak, ami minden normális országban annak számítana.

Egy példa:

Míg Romániában - amint a román EU-biztos is jogosan megjegyezte - már ÖNMAGÁBAN bűncselekmény, hatalommal való üzérkedés, ha a miniszterelnök veje jut állami szervek által szétosztott százmilliárdos nagyságrendű EU-pénzekhez, addig Magyarorsszágon ez még úgy sem számít bűncselekménynek, ha EU-auditorok mondják ki, hogy szabálytalan módon történt. A kormány nem Tiborcztól veszi vissza a jogtalanul neki ítélt EU-pénzt, hanem rajtunk hajtja be.

Ahogy a kormányszóvivő mondta: "Magyarország JÓTÁLL az Elios-ügyben, ha vissza kell fizetni a támogatásokat".

Ez magyar nyelvre fordítva annyit jelent, hogy a miniszterelnök vejének nem szükséges visszafizetni a jogtalanul szerzett, EU-támogatásból származó százmilliárdos nagyságrendű pénzt, hanem MEGTARTHATJA, és A MAGYAR ADÓFIZETŐK VISSZAADJÁK HELYETTE.

Másik példa:

A trafikok kiosztása esetén dokumentálhatóan a nyertes pályázók 70%-a közvetlenül köthető volt a kormánypárthoz. Ez tényadat.

Feltételezhetjük, persze, hogy a fideszesek annyival okosabbak, ügyesebbek, tehetségesebbek és jobb pályázatírók, mint bárki más Magyarországon, hogy szükségszerűen a két millió fideszesből kell kikerülnie az ország trafikosai hetven százalékának, míg a maradék hat-nyolc millió állampolgár közül jó ha harminc százalék kikerül, vagy beláthatjuk, hogy ez egyértelműen korrupció. Dettó ugyanez a helyzet az állami földpályázatokkal, ahol a kedvezményezetteknek még nagyobb aránya volt a kormánypártokhoz köthető.

Másik példa:

Az kormánypártok megszüntették az első fokú családtagok összeférhetetlenségét egy sor esetben, és megszüntették azt a gyakorlatot is, hogy a vagyonnyilatkozataikat bármilyen formában, bármely esetben nyilvánosságra kelljen hozniuk.

Ezzel párhuzamosan beindult a rokonokkal való takarózás, minden gyanús meggazdagodás esetében. Lázár János a gyermekeire iratta a luxusingatlanait, hogy ne kelljen feltüntetnie a vagyonnyilatkozatában, az eredetükkel kapcsolatban pedig a szüleivel takarózott.

Kósa Lajos anyukája disznóhízlaldát nyitott vénségére, Orbán Viktornak a veje lett dúsgazdag hirtelen, Matolcsy György a feleségét, szeretőjét és unokatestvéreit tömte ki pénzzel, stb.

De hát ez Magyarországon mind legális, azaz belülről nézve nem korrupció, mert az első fokú rokonok, házastársak sem összeférhetetlenek, csak maga a politikus, és a vagyoni állapotaik is titkosak, egyedül az adott politikus köteles nyilvános vagyonnyilatkozatot közzé tenni. Hogy az öt éves gyerekének és a kilencven éves nagymamájának, no meg a kicsi vejének, mennyi közpénz kerül a nevére, az magánügy, nem tartozik senkire.

Megint másik példa:

A közbeszerzések, állami megrendelések túlárazása a legtisztábban vizsgálható példa. Ez Magyarországon az egyik legmagasabb az EU-ban, mindent minimum ötszörös áron fizetünk ki.

Ilyen esetekben startból megállapítható, hogy korrupció történik, csak azt nehéz felderíteni (pláne ha nem is akarják), hogy a fő- és alvállalkozók, beszállítók azok alvállalkozóinak láncolatában pontosan hol is tűnik el a pénz.

De hogy eltűnik, az tiszta sor, hiszen közismert tény, hogy mennyibe kerül x mennyiségű beton, y mennyiségű aszfalt, z mennyiségű faanyag, mi a piaci ára egy szolgáltatásnak, mennyi egy építész, mérnök, munkás, beszállító stb. reális bére.

Amikor egy x milliárdba kerülő stadion megépül ötször x milliárdért, ott bizony négyszer x milliárdot valakik ZSEBREVÁGTAK.

Amikor ez a túlárazási arány Németországban mondjuk másfélszeres maximum, Magyarországon pedig rendszeresen minimum ötszörös, akkor ott nem nehéz eldönteni, melyik országban lopnak többet... Amikor a végeredmény - nem egy esetben - NETTÓ is drágább, ott nincs mit mellébeszélni. Egyszerűen NEM KERÜLHETNE több pénzbe egy kisebb vagy max ugyanakkora stadion megépítése Magyarországon mint Németországban, pláne annak tükrében, hogy a magyar szakemberek fizetése meg sem közelíti a németekét, azaz olyan mennyiségű eztra profit keletkezik adófizetői pénzből, közvagyonból, amit valakik egyszerűen zsebrevágnak.

Megint másik példa:

KIK A LEGGAZDAGABB EMBEREK?

Nagy-Britannia leggazdagabb embere egy ÍRÓNŐ, aki megírta a világ egyik legnépszerűbb könyvét, Harry Potter címen, amiből filmeket forgattak, színházi előadások készültek, milliók vásárolták meg a könyveit és az eladásokból meg a jogdíjakból ez a hölgy olyan szép vagyonra tett szert, amit őfelsége a királynő is csak irigykedve szemlélhet.

Magyarország leggazdagabb embere egy GÁZSZERELŐ, aki a világon semmit fel nem talált, és egyetlen teljesítménye az, hogy a miniszterelnök legjobb barátja, strómanja, volt iskolatársa és szülőfalujának polgármestere.

Őt szintén fideszesek követik a sorban, a tíz leggazdagabb magyarból kilenc fideszes, egy pedig volt fideszes (a miniszterelnök ex-legjobb barátja).

Szinte kivétel nélkül KÖZPÉNZBŐL SZÁRMAZIK A VAGYONUK, azaz nem piaci versenyben jutottak hozzá, hanem állami pályázatokon, tendereken, közbeszerzéseken, vagy megbízással.

Az állam mindezen ügyeket egyszerűen NEM VIZSGÁLJA, az egyetlen, aki megtehetné, maga is kormánypárti pártkatona, a Fidesz etikai bizottságának volt elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész úr.

Míg Romániában a független korrupciós ügyészség munkájának következtében több mint két tucat volt miniszter és egy volt miniszterelnök ül BÖRTÖNBEN, nem beszélve a több száz köztisztviselőről, polgármesterekről, megyei és települési közgyűlési képviselőkről, addig Magyarországon ennek az ELVI lehetősége is ki van csukva, egyszerűen science fiction.

De a korrupció mindennapi formái is hozzátesznek a képlethez. Nálunk legális a hálapénz, amennyiben azt a beteg utólag adja és a kórházigazgató nem tiltja külön.

Ezt a pénzt sem a beteg, sem a kórház, sem az orvos nem köteles megadózni, egyszerűen zsebre vághatja.

Mivel adózatlan (szürke) pénzmozgás, nem kerül semmi belőle az államkasszába, nem lesz belőle óvoda, iskola, közút, kórház, de még stadion sem...

Arról ne is beszéljünk, hogy a GYAKORLATBAN hány esetben nem utólag adják (hanem megkövetelik), és mennyire mellékes, hogy a kórházigazgató tiltja-e vagy engedélyezi...

Vagy a "köszönöm, nem kérek számlát", meg az "ugye nem kér számlát?" meg a "számlát szeretne?" jellegű mindennapi esetek.

A "számla nélkül olcsóbb" országok valójábban drágábbak, mert ennek a mindennapi apró korrupciónak is hatalmas ára van költségvetési szinten, ahol hiányt okoz.

Mind tudjuk, akinek legalább egy rokonunk, ismerősünk volt már rákos, hogy milyen lehetetlenül, szó szerint HALÁLOSAN hosszú várólisták vannak, és azokon hogyan lehet egy kicsit előrébb kerülni...

Ha egy magyar nő szül, ab start tudja, mennyi "jár" a szülésznek, altatóorvosnak, stb.

Aki építkezik, tudja, hogy nem mindenik munkás van "bejelentve", aki dohányos, tudja, hogy nemcsak a nemzeti dohányboltban lehet azt beszerezni, aki járt már az ország legszegényebb, észak-keleti régióiban, az pedig azt is tudja, hogy ukrán csempészáru nélkül még azon a nyomorult szinten se tudna megélni a lakosság, amin tengeti mindennapjait...

És így tovább...

A mindennapi korrupció, és a soha nem tapasztalt mértékű állami korrupció találkozott a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a korrupciót állami szintre emelő, azt legalizáló törvnykezésével - és megvan a csodálatos eredmény: rontottunk egy helyet a ranglétrán.

Igaz, ehhez az is kellett, hogy a románok meg javítsanak egy helyet, ami a majd egy évtizede zajló korrupcióellenes harc eredménye: több száz lecsukott politikus és köztisztviselő elrettentő példája árán.

Ezt az egész helyzetet lehet debil módon tagadni, mint a rajtakapott hülyegyerek az oviban, akinek jobb ötlet híján csak az jut eszébe, hogy "NEM ÉN VOLTAM!" vagy "De Béluka is rossz volt!", vagy esetleg be lehetne látni végre és meg lehetne próbálni VÁLTOZTATNI rajta.

De nincsenek illúzióim...