Horthy és Kádár. Jobboldalon Horthy kultusz, baloldalon Kádár kultusz. Még mindig Horthy és Kádár népe vagyunk? Miért kell még mindig diktatúrákat dicsérni? Miért kell ennek a népnek valamiféle vezérkép, " jó király kép"?

"Illetőleg ne felejtsük el, hogy Kádár egy puccsista volt, puccsal került hatalomra."

Horthy ha nem is puccsal de mindenképpen katonai erővel került hatalomra.

" IV. Károly király visszatérési kísérletei

1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok katonai beavatkozásának veszélyére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben odagyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elhatárolódott a hatalom átadásától, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly ekkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és antantkatonák kíséretében visszatért Svájcba.

Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra-Dénesfára. Ellenkormányt alakított, és vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőrcsapataival, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Október 23-án Budaörsnél ütköztek meg a királyhű és a jórészt az egyetemi zászlóaljakból álló horthysta csapatok. A kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.

A magyar királyt több legitimista politikussal együtt (pl. ifj. Andrássy Gyula) a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba hurcolták. Onnan a királyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték, ahonnan HMS Glowworm brit monitor a Dunán, majd a Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére, Funchalba. Családja és dr. Zsámboky Pál udvari papja körében halt meg spanyolnáthában, a Quinta do Monte-villában 1922. április 1-jén."

Kádár a kegyetlen megtorlás híve volt

2008. 11. 07. 06:30

Szovjet tankkal érkezett Budapestre Kádár János ötvenkét éve. Nevéhez fűződik újkori történelmünk legkegyetlenebb megtorlása: hatalmát a terror eszközeivel stabilizálta, célja a potenciális ellenfelek megsemmisítésén kívül a társadalom elrettentése volt. Nagy Imre kivégzésére pedig még szovjet „mentorai” szerint sem volt „feltétlenül” szükség – Valuch Tiborral, az 1956-os Intézet munkatársával beszélgettünk.

Kádár Jánost 1956. október 23. után az MDP Központi Vezetőség Titkárságának a tagjaként, majd első titkáraként, később a Nagy Imre-kormány államminisztereként a felső vezetésben találjuk. November 1-jén, vagyis a pártház ostroma, az egypártrendszer megszüntetésének bejelentése után még „népünk dicsőséges felkeléséről” szónokolt a rádióban, amikor bejelentette a demokratikus választásokra készülő MSZMP megalakítását.

A forradalomban vállalt szerepe mára már többé-kevésbé tisztázott, november 4-e előtti szerepét az elmúlt rendszerben értelemszerűen „jótékony homály fedte, és az ezzel kapcsolatos dokumentumok eltüntetésére törekedtek – mondta el a FigyelőNetnek Valuch Tibor történész, az 1956-os Intézet tudományos főmunkatársa.

November 1-jén este Kádár János eltűnt, még a felesége sem tudott róla semmit: ma már ismert, hogy Münnich Ferenccel együtt a szovjet nagykövetségre ment, majd másnap Moszkvába vitték, ahol részt vett a magyarországi helyzetről folytatott megbeszéléseken. A tárgyalásokról az úgynevezett Malin-feljegyzések és Hruscsov emlékiratai tudósítanak.

Huszár Tibor kutatásai arra engednek következtetni, hogy időbe telt, míg elfogadta a számára kiszabott szerepet, és ezt feltételekhez kötötte. És hogy a Szovjetunió miért pont Kádárt szemelte ki az új hatalom vezetőjének Magyarországon? Josip Broz Tito jugoszláv kommunista vezető ajánlotta őt Hruscsovnak kettejük november 3-ai, Brioni-szigeteken tartott találkozóján – mondja a történész.

Részlet Kádár rádióbeszédéből

„Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a

Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét,

amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. … Az új párt egyszer s

mindenkorra szakít a múlt bűneivel! Védi és védeni fogja mindenkivel

szemben nemzeti becsületünket, hazánk függetlenségét. Ezen az alapon, a

nemzeti függetlenség alapján építi ki testvéri viszonyát a világ minden

haladó szocialista mozgalmával és pártjával. Ezen az alapon, a nemzeti

függetlenség alapján kíván baráti viszonyt minden közeli és távoli

országgal, elsősorban a szomszédos szocialista országokkal…”

forrás: OSZK

Csak taktika volt az enyhülés

Kádár november 4-én tért vissza Magyarországra, Szolnokra, és november 7-én, szovjet páncéloson érkezett Budapestre, a Parlamentbe. Kormánya még ezen a napon letette az esküt, sokan csak itt csatlakoztak a kabinethez. Bár az Elnöki Tanács kihirdette Nagy Imre visszadatált lemondását, a miniszterelnök ezt soha nem tette meg: hazánknak ekkor gyakorlatilag két „törvényes” kormánya volt, Kádár legsürgetőbb feladata tehát hatalmának kiépítése, stabilizálása és legitimizálása volt, amely gyakorlatilag 1961-ig, az utolsó forradalmárok kivégzéséig és a kollektivizálás befejezéséig elhúzódott.

valuch tibor

Történész, az 1956-os Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE TáTK , valamint a DE BTK egyetemi docense. Kutatási területe a XX. századi magyar társadalom- és művelődéstörténet. Fontosabb könyvei: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében (2001), Hétköznapi élet Kádár János korában (2006).

Kádár taktikájának megértéséhez tudni kell, hogy a magyar társadalom a leghatározottabban ellenezte a szovjet inváziót és az új kormány megalakulását. Kádár egyedüli támaszát ekkor a szovjet tankok és a bosszúban érdekelt, erősen balos beállítottságú káderek csoportja adta – emeli ki Valuch Tibor.

Egészen december elejéig nem volt világos, hogy milyen mértékű és irányú lesz a politikai visszarendeződés. Kádár még tárgyalt munkástanácsokkal, lebegtette a többpártrendszer megtartását – máig vita tárgyát képezi, hogy mindezt komolyan gondolta-e, vagy csak az időt húzta. Valuch szerint az események azt mutatják, hogy Kádár tárgyalásaival csupán taktikázott, a feszült belpolitikai helyzetet kívánta enyhíteni, mozgásterét a szovjet politika határozta meg.

—-Történelmünk legvéresebb megtorlása—-

December elején ugyanis gyökeresen megváltozott az álláspontja: az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága már egyértelműen ellenforradalomnak minősítette az október–novemberi eseményeket, amelyeknek egyik legfőbb okozójaként Nagy Imre összeesküvését jelölte meg. Nagy Imre elrablása a jugoszláv nagykövetségről, a munkástanács-vezetőkkel folytatott tárgyalások felfüggesztése egyértelművé tette, hogy a továbbiakban Kádár az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A KGB-vezér Szerov személyes irányításával megkezdődtek a deportálások is a Szovjetunióba, Kárpátaljára.

Az 1956-os forradalomban való részvételért 229 embert végeztek ki 1956 és 1961 között, ami kétségkívül az újkori magyar történelem legvéresebb megtorlása volt. Nincs arra vonatkozó adat, hogy Kádár János bármit is tett volna azért, hogy csökkentse az áldozatok számát, sőt, Nagy Imre kivégzésében meghatározó szerepe volt – mondja Valuch Tibor. A fennmaradt dokumentumok szerint a szovjet vezetés – saját külpolitikai érdekét követve – többször is a volt kormányfő elleni per elhalasztását kérte, és hangsúlyozta: nincs feltétlenül szükség a Nagy Imre elleni halálos ítéletre.

Kodály járt közbe Mécs Imréért

Kádár a feltétlen rendcsinálás politikáját szorgalmazta. Az „alapelveket” a legfelsőbb vezetés határozta meg, ezután minden mechanizmus ment a maga útján, és az ítéletekben nemcsak a felsőbb utasítások, hanem a helyi pártemberek bosszúvágya is komoly szerepet kapott. A bírók, ügyészek politikai instrukciók alapján jártak el, és igen sokat kockáztatott, aki visszautasította a „felkérést”.

1956 decemberétől statárium volt érvényben, a politika folyamatos felügyelet alatt tartotta a bíróságokat, és azonnal lecserélték a túl „megértőnek” bizonyuló bírót. Az elsőfokú ítéletet pedig másodfokon általában súlyosbították. A helyi káderek hatalmát az ítéletek szeszélyes szisztematikussága is: ugyanazt a cselekményt például Veszprémben 15 év börtönnel, míg az ország más részében „csak” a munkahely elvesztésével sújtották.

A halálos ítéletért sem kellett „főbenjáró bűnt” elkövetni, elég volt egy véreskezű bíró, egy magas rangú haragos vagy hatalmát fitogtató ügyész. Egyes esetekben előfordult, hogy illusztris személyek közbenjárására valakinek enyhítették a büntetését, de az elítéltek többsége nem olyan társadalmi rétegből származott, hogy magas rangú pártfogókat találhatott volna. A legismertebb eset, hogy Kodály Zoltán személyesen járt közben Mécs Imre kegyelmi kérvényének elfogadásáért.

Az erőszak folytonossága

A megtorlás lényege egyértelműen a politikailag aktív személyek kiemelése és a társadalom elrettentése volt – emeli ki a történész. A kivégzetteknek még az emlékét is próbálták megsemmisíteni: jeltelen sírba, más néven nyilvántartva, arccal lefelé temették el a rendszer ellenségeit. Nagy Imrét is kétszer temették: először kivégzése után a börtönudvaron ásták el, a betemetett gödörre mindenféle lomot hánytak, hogy minden árulkodó jelet eltüntessenek. Másodszor 1961-ben, amikor a 301-es parcellába helyezték a maradványait: női néven regisztrálták, arccal lefelé földelték el.

ötágú csillaggal ütöttek

Szomorú érdekesség, hogy a vallatások során a karhatalom még nem

használt gumibotot – ilyen eszköz csak később, cseh

„segélyszállítmányként” érkezett –, helyette alumíniumkábel-köteggel

verték az embereket. Valuch Tibor kutatásai során személyesen

találkozott olyan áldozattal, akinek a kezén ötágú csillag lenyomata

volt látható: a „vallató” kábelkötegre a verőlegények fém ötágú

csillagot hegesztettek, ezzel ütötték a szerencsétlen embert.

Kádár Jánosnak lett volna lehetősége mérsékelni a megtorlás mértékét, de egyetlen dokumentum sem bizonyítja, hogy megkísérelte, illetve hogy ez egyáltalán felmerült volna. Sokatmondó a tény, hogy Kádár belföldi bázisát évekig azok a volt káderek, a politikai rendőrség azon vezetői adták, akik érdekeltek voltak a minél drasztikusabb megtorlásban – summázza a beszélgetést Valuch Tibor.

Korai támogatóitól 1961–62-ben tudott csak „elszakadni”, ekkor lépett fel a Rákosi-korszak öröksége ellen is. Már csak ezért sem helytálló az a nézet, miszerint a Kádár-rendszer már a kezdetektől teljesen más volt, mint Rákosi diktatúrája: az erőszak éppoly kemény volt, és hasonló súllyal bírt a rendszer működésében Kádár uralmának első éveiben is." Forrás: [link]

Szóval, a nyugati országok a minták. A fenébe, 2 világháborút kellett volna már kirobbantanunk. Éljen soká a nyugat kizsákmányolása, éljen a kapitalizmus! Vivat tökések és bankárok! Előre a demokráciáért! Éljen az atombomba!

Egyedül Gyurcsány nem volt szocialista, ö egy minta polgár! Vett nekem egy kiló krumplit, ezért rászavazok!

Horthy pedig csak a zsido törvények miatt volt diktátor, Kádár pedig csak azért mert az elődje zsido volt.

Beszarok ezen a sok agyoniskolázott akik a nyugati demokráciát akarják bevezetni.

'Vett nekem egy kiló krumplit, ezért rászavazok!'

Ugyanezt megtetted volna mással is, amennyiben megdob egy zsák ingyen zöldséggel :D