Magyarország miért ilyen hangyaszerű társadalom, ami görcsösen ragaszkodik a "rendhez", a szürke hétköznapokhoz, a változatlansághoz?

Nem vetted még észre, hogy a butaság és a változatlanhoz való ragaszkodás egyenesen arányos? Nincs ebben semmi meglepő. Az ember evolúciós okokból utálja a bizonytalanságot, az ismeretlent. A buta ember nem látja át a környezetében történő eseményeket, retteg tőlük, hiszen nem képes felmérni, az jó-e neki, vagy sem. Utálja a másságot, mert nem érti. Imádja, ha valaki azt mondja, én megvédelek. Ekkor boldog, mert azt hiszi, ezzel neki levették a nyűgöt a válláról. Honnan tudná szegény, hogy szó sincs megvédésről.

Az okos ember viszont átlátja és érti a környezetét, nem kell neki mankó, utálja ha gátolja a cselekvési szabadságban, hiszen tudja, mit kell tenni.

Ha jól akarod érten, mi történik, ezt is meg kell értened.

Az a baj,hogy a butából van a legtöbb,utolsó:D

Annyira irritálóak ezek a háborgó prolik,kiabálnak a híradóval,"hogy mernek tüntetni".Bezzeg,ha pár kg ingyen krumplit osztanak ők az elsők a sorban.

Szánalom...

igen ez többségében valóban így van kedves kérdező, de gondolj bele abba is, hogy a magyar társadalom elöregszik, nagyrészt nyuggerek meg középkorúak vannak benne akik nem vágynak "feltűnösködésre". az új szellemiségű, lendületes fiatalság meg külföldön van (tisztelet a kivételnek amelybe remélem sorolhatom magamat is)

amit még szeretnék megosztani veled, hogy sajnos ennek az ellentéte sem egészséges. példának fel tudnám hozni a holland gyerekeket ami az egyik legélhetőbb európai ország, mégis mikor idejönnek sziget fesztiválra, vagy csak összehányják a várost, kiabálnak, énekelnek, feltűnősködnek a színes "részeg szexelős" pólóikban (igen ez van ráírva és ezt viseli a banda) mert az buli.. viszont ha elmondod neki hogy légyszíves viselkedjél vagy kidobunk erről a helyről - na akkor jön a ki ha én nem (ami a magyarokban vagy lengyelekben hálistennek nincsen meg!) - hogy mit képzelek mert hogy demokrácia meg mi*szom. :) szóval én úgy látom elég nagypofája lesz az embernek a jóléttől, és elfelejti hogy néha neki kéne alkalmazkodnia másokhoz és nem mindig másoknak hozzá. :)