Magyarország miért ilyen hangyaszerű társadalom, ami görcsösen ragaszkodik a "rendhez", a szürke hétköznapokhoz, a változatlansághoz?

Pl. majdnem mindenki lenézi a tűntetéseket, sztrájkokat, szakszervezeteket, mert "nem lehet tőlük haladni a városban", "nem lehet időben beérni dógozni", "megbontják a rendet", "nyüzsögnek". Egy olyan mozgalomra, mint pl a 80-as évekbeli lengyel Solidarnosc itt esély sincsen, mert megzavarja a hangyaboly életét.

Ugyanígy van a Pride is. Még a nem-homofób embereknek is baja van vele, és megint hasonló okokból. "Lezárják miattuk a várost", "nyüzsögnek", "kerülőúton megy a busz, amivel be kell menni dógozni"

De sok más egyéb dologban is megmutatkozik ez a mentalitás pl. ne legyen tűzijáték, mert drága és haszontalan.

Itt az embereket nem érdeklik a jogok, a szabadság, az ország megváltoztatása, ez mind szarkeverésnek számít, amik belekontárkodnak a mindennapi robot-életbe.

Amikor a családommal tévézek és van pl. hír arról, hogy tűntettek mondjuk a francia vasutasok, akkor hőbörögve ilyeneket kiabálnak be, hogy "lusták", "ingyenélők", "feltűnési viszketegségük van".