A Kádár-korszak mennyiben tért el a valódi demokráciától?

'56 után lett csak ilyen aranyélet, de ezt a magyar nép harcolta ki magának, rengeteg véráldozattal.'

A de szó után stimmel minden.

A Kádár-korszakot csak úgy hasonlíthatod egy valódi demokráciához, mint mondjuk egy régi királyságot. Vagyis sehogy.

Mivel nem volt szabad választás, nem voltak szabadon választhatóak az emberek, nem volt szabad véleménnyilvánítás, gyülekezés és szólásjog, így semmiben nem felelt meg a demokráci legalapvetőbb kitételeinek, hogy az emberek szabadon dönthettek a vezetőikről és törvéyeikről a többség szabad választása, szavazata alapján.

A mai közeggel, pl. Kínával pedig azért nem lehet összehasonlítani, mert egy sokkal szegényebb, technológiailag sokkal régebbi, zártabb világról beszélünk, nem a mai internetes, globális piac uralta világról.

A II. világháború előtt a magyar emberek jelentős része nagyon szegény volt, esélye sem volt arra, hogy tanulhasson és jó munkát szerezhessen, jól élhessen. A háború még azt is lerombolta az országban, ami előtte volt, a férfiak tömege halt meg a frontokon és rengetegen itthon a civilek közül. A rommá lett országban aztán megkezdődött az élet, de a hírek nagyon lassan terjedtek. A szovjet hadsereggel a hátuk mögött könnyű volt egy kisebbségnek eljátszani, hogy választáson kerültek hatalomra, ők a nép felkent vezetői stb. stb. Közben pedig rengeteg embernek ténylegesen olyan lehetőséget biztosítottak, amire előtte soha nem is számíthatott. A gyerekek tanulhattak, a legszegényebb gyereke is járhatott akár egyetemre is, élhetett a fővárosban, kaphatott lakást, egyebeket, és mindenkinek volt munkahelye. Rend volt, fegyelem, nyugalom. Ez sokaknak a jobb életet jelentette. Miközben ennek az ára rettenetes volt. Nagyon sok embert elhurcoltak, a véleménye, származása, foglalkozása vagy csak vagyona, tudása miatt bebörtönöztek, áttelepítettek, kisemmiztek. Az ő gyerekeiktől megvonták a lehetőségét a tanulásnak. Nem bírálhattad a rendszert, nem beszélhettél, mozoghattál, gondolkodhattál szabadon. Sok embernek ez nem is volt fontos, amúgy sem szóltak volna a "rendszer" ellen, nekik persze, hogy ez az ár nem volt sok cserébe a mostanihoz képest sokkal nyugodtabb életért. De ennek semmi köze nem volt a demokráciához, ez diktatúra volt, ráadásul egy szovjetek által megszállt országban. van akinek jobb életet adott ez a rendszer van akinek rosszabbat, ezért van aki kevésbé látja a múltat rossznak és van aki nagyon. De összességében úgy ítélheted meg, ha átnézel az osztrák határ túloldalára, ahol nem volt diktatúra és nem volt szovjet megszállás, ellenben lassan kialakult a mai demokrácia. A magyarok ont ugyanolyan életet tudtak volna maguknak teremteni ha itt is demokrácia lett volna.

A saját tapasztalatom annyi, hogy az én apám a szerencsések között volt. Nagyon szegény paraszt család gyerekeként soha nem juthatott volna ki a falujából ha nincs a szocialista rendszer akkoriban. Később, 15-20 évvel utána már lett volna lehetősége a fiataloknak onnan is, de akkor amikor ő volt iskolás akkor még nem. Egyetemre mehetett, nyelvet tanulhatott, jó állása lehetett és sokat utazhatott külföldre is. Neki sokat adott az a rendszer, párttag is volt. Kapott lakást 1 gyerekkel, mikor mások 3-mal sem biztosan, nálunk már akkor volt telefon, amikor a fél lakótelep még nem is volt készen. Én magam annyit tapasztaltam meg a pártéletből, mozgalmakból, hogy automatikusan kisdobosok lettünk, majd felsősként úttörők. Agymosással csak a nyári úttörőtáborban próbálkoztak, de az oktatónk éppen úgy unta a hülyeséget a pártéletről, mozgalomról, mint mi, ő elmondta, mi meghallgattuk, majd mentünk és táboroztunk, mintha nem is lett volna szó ilyesmiről. A tábor amúgy mindig szuper volt. A középsuliban ugyanúgy automatikusan KISZ-tagok lettünk, nem kérdezték akarod-e vagy sem. Ott már többen voltak akik nem akarták és külön el kellett intézni, hogy ne legyenek kiszesek. Az iskolai KISZ nálunk ugyanazt csinálta amúgy, mint a mai diák önkormányzat, csak kevesebb jogkörrel. Beleszólni kevésbé szólhattunk a dolgokba de a bulikat mi szerveztük. A KISZ titkár az osztályunk egyik legjobb tanulója lett, mert mi rábeszéltük, hogy vállalja el, mert ő szólhatott a tanároknak ha bajunk volt, a jó tanulmányi eredményét nem tudták elrontani miatta. Ezért utálom amikor Orbán kiszes múltjával jönnek, mert a középiskolai KISZ-nek semmi köze nem volt már az ő idejében sem a mozgalmi élethez, az mszmp-hez.

Amúgy a boltok félig üresek voltak, Budapesten akkor nyíltak a nagyáruházak, kezdtek megjelenni a "lengyel piacon" a különböző érdekes cuccok., főleg bóvlik. A '80-as évek vége felé már lehetett venni néhány helyen valódi farmernadrágot és nem kínai pólókat, hanem a mostani T szabásúakat, amiket már tornaórán kívül is fel lehetett venni. Megjelentek a dollárboltok, karácsonyra már volt aki tudott LEGO-t venni a gyerekének. Órákig álltunk sorba, hogy banánt vehessünk pár darabot, még általánosban láttam először kiwi-t. Osztálytársam anyukája hajszálvékony, átlátszó szeletekre vágta, hogy mindenkinek tudjon adni kóstolót abból az 1 darabból. Nekem, gyerekként sok gondot nem okozott az egypárt rendszer, mert nem tudtam, hogy másképpen is lehetne élni.

De középiskolásként már hallottam társaimtól dolgokat, majd a rendszerváltást megelőzően láttam, ahogy október 23-án végigkergették az embereket a Keleti pályaudvar előtt a rendőrök, mert megemlékeztek '56-ról. Láttam iskolatársamat menekülni előlük és tudtam, ha elkapják vége a terveinek, nincs érettségi, nincs egyetem, nincs jó munkahely, örülhet ha börtönbe nem kerül. Közben megindult a változás is, az iskolában mi kiszesek kezdtük el a diák önkormányzatokat előkészíteni, a diákjogokat megfogalmazni, a képviseleteket kialakítani.

Mindig hálás leszek a rendszerváltóknak azért, hogy a felnőtt életemet már szabadon kezdhettem meg, az első választásom már egyben az első szabad választás is lehetett. Hogy nem volt forradalom, harc, áldozat, hogy békésen átmehetett a szocializmusból a demokráciába az ország.

Utólag könnyű okosnak lenni, könnyű látni, mikor kellett volna másképpen dönteni, miben nem lett volna szabad kiegyezni, de akkor és ott rengeteg vért, halált kerültünk el ezzel az átmenettel. Ennek ára volt, sokáig fizettük, az mszmp tagjai és jogutódjai még ma is ott vannak a politikában, közéletben, meghatározó pozíciókban, 3-szor kaptal még lehetőséget az ország újabb kirablására. Remélhetőleg többet nem kapnak.