Lehet félnem attól hogy felkerülök valami listára mert a Keletiben nem fogadtam el a mészáros féle ásványvizet amit osztottak? Sajnos a kormánynak szokása listáznia azokat akik nem állnak be a ner-be és most félek

Krampács bácsi elmerengve ült a kandalló előtt. Olyan szépen táncoltak a lángok, s oly jó meleget adott. Emlékezett.

Nyílt az ajtó, s beszaladt a három unoka.

- Nagyapa, nagyapa!

Ezer ráncba szaladt össze a Krampács öreg arca, amint elmosolyodott. Szerette őket. Értük mindent megtett volna.

- Nagyapa, mesélj megint arról ditta - túráról!

Elnevette magát az idős ember:

- Diktatúra, úgy kell mondani!

- Mesélj! - kérlelte egy leányunoka.

Sóhajtott a nagypapa.

- No jó. Régen volt. Ti nem is tudjátok milyen élet volt akkor. Nem is képzelhetitek...

- Nem volt ilyen szabad világ. Nem jártak fekete és arab kisgyerekek az oviba, iskolába.

- Akkor nem lehetett volna a barátom Juszuf? - kérdezte egy szőke fiúunoka.

- Nem.

- És igaz, hogy akkor nem lehetett volna Gnombo a barátnőm?

- Az sem.

- Juuuuj! - szörnyülködtek a gyerekek.

- És ez még nem minden. A diktátor uralt mindent. Pisszenni sem lehetett. Aki szót emelt - nagypapa hatásszünetet tartott - annak vége volt!

- Nem féltél, Papa?

- Néha. Egy kicsit.

- Te egy igazi hős vagy nagyapa!

Igen, az vagyok, nyugtázta magában Krampács.

- No sipirc mosakodni, aludni. János és Béla, a szüleitek mindjárt itthon lesznek!