Az igaz, hogy Kádár idején nem láthattunk hajléktalan embereket, nem volt munkanélküli, nem akadt hiteleibe belefulladó család, nem nagyon volt bűnözés, ellenben minden kismama otthon lehetett gyermekével 3 évet, aki akart dolgozhatott?

*39

Télleg? Na mesélj csak még...

Éltem mindkét rendszerben. A kádár-rendszerben annak volt igazán jó, aki "egyszerű munkás" volt, mert az igaz, hogy nem tudott feltörni és gazdaggá válni, de ha dolgozott rendesen, nem szidta látványosan és feltűnően a rendszert, nem érdekelte a politika, akkor optimista és kiszámítható életet vizionálhatott magának, nem kellett félnie a munkanélküliségtől, a kilakoltatástól, a megfizethetetlen albérletáraktól, a tandíjtól (mivel nem is volt) és a gyerekeiből lehetett bárki, azaz mérnök, orvos, tudós. Hogy ennek mi volt az ára, hogy mennyivel fejlettebb volt Amerika, hogy alig volt választék, az nem igazán érdekelte, mert jórészt nem is tudott róla. Az emberek azt élték meg, hogy a háború végétől kezdve évről-évre fejlődött minden, lakóházak épültek a földpadlós házak helyett, javult a közlekedés. A 70-es évekre úgy emlékeznek vissza az akkor élők, mint a gondtalan élet időszakára.

Az 1995-ötös évek voltak az akkori fiatalok számára a csúcs évek: általános bizakodás, a pozitív változások megtapasztalása, szabadságérzés a korábbi időszakokhoz képest: külföldi zenék, cenzúrázatlan lapok, hírek, rádió- és TV adók, stb. Azaz a régi jó dolgok még megvoltak és hozzájöttek az új, nyugati dolgok.

Jelenleg egy második kádár-korszak van, csak eltolódtak az arányok: ma a FIDESZ vonzáskörébe/haszonélvezői közé esőknek van jó dolguk, a többiek lecsúsznak. Az arányok eltolódtak: vannak elképesztően gazdagok és vannak nyomorban élők, egyszerre, ugyanabban az országban és ugyanabban az időszakban.

'A kádár-rendszerben annak volt igazán jó, aki "egyszerű munkás" volt,'

De nem lehet mindenki egyszerű munkás :)