Hogy is lesz ez a nyugdíj dolog?

A szingli adót szerintem nem érdemes reflexből hülyeségként elvetni. Egy csökkenő lakosságú Európában, ha valóban nem arra vágyunk, hogy külső importból töltsük fel a lakosságot, minden eszközt meg kell fontolni. Persze az anyagi vonzat csak kisebbik szegmense a gyerekvállalásnak, de semmi képpen se elhanyagolható. Tehát szerintem reális lenne, hogy a családok támogatása mellett, a családot nem vállalókat pedig büntesse is a rendszer.

Azaz a fiatalok (20-40), akik leginkább érintettek a kérdésben, átlagban sokkal magasabb élet színvonalon élnek egyedül azáltal, hogy a teljes bevételüket magukra költhetik (még a család támogatásokat vagy a szülők gondozását beleszámítva is) és mert sokkal több szabadidejük is marad. Ugyanakkor egyedül élni valójában sokkal kevésbé költséghatékony is, mint a családi/közösségi életvitel.

Persze millió ellenérvet is fellehet hozni, kezdve azzal, hogy csak növelné az elvándorlást, mivel épp ez a legmobilisebb réteg vagy, hogy már amúgy is fizetjük a GYES-t, de meg kéne vitatni mielőtt elvetjük. Illetve én leginkább abban látom a problémát, hogy ez egy rendkívül népszerűtlen intézkedés lenne. Azaz egy család támogatási programot sokkal könnyebben lehet eladni a népnek, akkor is ha valójában majdnem ugyanazt jelenti a kettő, mivel a forrást elő kell teremteni. Tehát egy demokráciában, ahol választást kell nyerni 4 évente, egy kormány se szívesen hoz ilyen intézkedést, még ha hosszútávon a nemzet érdekeit szolgálná is egy ilyen adónem.

Mielőtt pedig nekem rontanátok, hogy bizonyára 6 gyerekes családapa vagyok, hogy nem hördülök fel instant még a téma gondolatától is, megjegyzem, hogy 29 éves, egyedülálló vagyok. Azaz amikor adónemek jóságáról vagy negatív hatásairól értekezünk, a személyes érdekeket nem érdemes figyelembe venni, mivel könnyen elfogulttá teheti az embert. Alapvetően pedig, hogy valaki megkapja a szüleitől azt a gondoskodást, ami elvárható, ő maga viszont nem viszonozza a saját gyerekei felé, kifejezetten önzőnek látom, még akkor is ha bizonyára rengeteg személyes indokkal lehet ezt az álláspontot támadni.

"A szingli adót szerintem nem érdemes reflexből hülyeségként elvetni."

Hogy ne kéne. Függetlenül attól, hogy kiemelten büntet egy társadalmi csoportot, könnyen ki is játszható. Majd a hagyományos társkereső hirdetések mellett megjelnnek a házastársat keresek adóoptimalizálás céljából szövegek.

#22 Szerintem nem létezik olyan adónem, amit ne próbálnak meg kijátszani. Illetve olyan se létezik, ami nem egy konkrét csoportot sújt. (Pl: Áfa: akik vesznek vmit, SZIJA: akik dolgoznak, stb) Ezek nem a legjobb érvek egy adónem bevezetése ellen.

Szerintem a különleges adók, amiket az országok kivetnek, azt kell, hogy tükrözzék, hogy milyen célokat próbál az ország megvalósítani és milyen magatartás formákat tekint a társadalom pozitívnak/negatívnak. A csökkenő lakosságszám pedig egy elég negatív hatás, amit a kormányoknak minden eszközzel ellensúlyoznia kell. Persze lehet sírni, hogy azzal van a gond, hogy sok a macera a gyerekkel, az emberek más életet szánnak maguknak vagy, hogy élhetőbbé kéne tenni az országot. De lássuk be, hogy a világon erre még egy kormánynak sem volt sikeres megoldása, a lakosság épp úgy csökken Japánban is, mint Németországban. Gyakorlatilag, ahol bevezetik a nyugdíjat ott mindenhol csökken a lakosság a világon, ami arra utal, hogy ha az emberek nincsenek kényszerítve és nem az utódaiktól közvetlenül függ az időskori anyagi helyzetük, akkor soha sem lesznek kellően motiváltak a gyereknevelésre. Az emberek hozzáállásának megváltoztatása a legnehezebb és időigényesebb beavatkozás, ha egyáltalán lehetséges. Tehát a legtöbb, amit egy kormány tehet, hogy legalább az anyagi akadályokat megpróbálja elhárítani és a negatív magatartást, azaz a gyerek vállalás elutasítását adóval bünteti. Már ha az olyan megoldásokat, mint a nyugdíjrendszer felszámolása, elvetjük. Lehet túlzottan radikálisnak tekinteni az ilyen beavatkozásokat, viszont valamit muszáj lépni, a kérdés csak az, hogy kiknek fájjon a leginkább.

"Például azoktól, akik miatt ő többet adózott. Vagy helyesebben nem részesült olyan kedvezményekben, mint a gyerekesek, tehát ő is éppúgy eltartotta a gyereket az ő adójával, mint annak az anyja-apja, aki meg kevesebbet fizetett. Ha valaki nem kap adókedvezményt mert nincs gyereke, az többet fizet, a gyerekes és a gyerek, az ő adójából is él, amit ők nem fizetnek be."

Igen, ha mindenki így gondolkodna, akkor ugye senkinek sem lenne gyereke, tök jó lenne, mert kevesebbet kéne adózni. Viszont ha nincs egyetlen gyerek sem, akkor mire megöregszel, nincs aki eltartson. Azaz aki gyereket vállal, az azt "dolgozza" neked, hogy felneveli, hogy neked később legyen miből nyugdíjat fizetni. Mert a te gyereked nem fog megdolgozni a nyugdíjadért... Ugyanakkor a gyerekesek kapnak-e annyival több tűmogatást (gyes, gyed, családi adókedvezmény, ingyen menza, tankönyv, akármi), amit később az adott gyerek adózik a te nem létező gyereked helyett is?

Béci az érvelésed akkor működne, ha

1. egyre növekvő munkaerőre lenne szükség a gazdaságban és fokozatosan szorítaná ki az emberi munkaerő a gépit, ennek éppenséggel az ellenkezője történik, már ma is a fizetésed, nyugdíjad 90-95%-át nem emberek állítják elő, attól, hogy a traktoros ott ül a traktoron még a gép végzi azt a munkát, amit korábban 50-60 béres csinált. A végén az étel előállításához, ami az asztalra kerül alig kell néhány ember munkája.

2. Igazad lenne, ha nem lenne bukás a szaporodjunk a végtelenségig modell, most nem fogok kiselőadást tartani túlnépesedésről, ökológiai lábnyomról és hasonlókról, ha mindenki potyogtatja a "purgyékat" akkor az nem adóparadicsom lesz, hanem Fekete-Afrika 2.0. Ott éppen így gondolkodnak, hogy sok gyereket vállalok, majd az eltart. Működik? Nagy a jólét, helyben pörgeti föl a sok dolgos kéz a gazdaságot? Nyugdíjas paradicsom lett mondjuk Kongó vagy Tanzánia, akikre mi egykéző európaiak irigykedünk?

Tehát: egyre több emberi munkaerő kell a gazdaságban, és Afrikának is nagyon bejött ez a modell? Mert ha bármelyikre is nem a válasz, akkor elég ostoba az, aki erre az útra akar lépni.

Végezetül, de nem utolsó sorban a gyerekvállalás ott ahol van egy működő állam, sosem megélhetési kérdés, azon szereted vagy sem a gazdaságunk túlhaladt legalábbis itt a nyugati világban és annak peremén nálunk már elég rég. Aki gyereket akar, az akkor is vállal, ha nulla forinttal támogatja az állam, aki meg nem akar, az akkor se vállal, ha soha többet nem kell dolgoznia és megkapja az átlagbér kétszeresét.