Ha olyan rossz az oktatás, hogyan tud mindenki kimenni külföldre?

Fölösleges túlozni. Nem folyik mindenhonnan és nem tud mindenki kimenni. Akik megtették, azok jó része se élvezi.

Továbbá: akik kimentek, nem most tanultak, ha most, nem a hivatalos oktatásban (ott is, de nem csak).

Ennek több összetevője van.

Először is: nem mindenki. Pl. nyelvtudás többnyire kell hozzá. Van néhány terület, amihez nem, így olyanok is ki tudnak menni, akik alig beszélnek pár szót. De a nyelvtudást a többség nem az állami oktatásban szerzi meg, hanem önerőből (különórák vagy autodidakta módszer).

Kb. hasonló a más területeken megszerzett tudás. Mert amit az iskolákban oktatnak, az egyrészt kevés, másrészt meg nem hasznosítható tudás. Szóval akinek megvan hozzá a kellő esze, szorgalma és kitartása, az szintén képezi magát valahogy pluszban.

Kedves Kérdező!

Leginkább az utolsó kommentedre reagálnék, szóval előre is elnézést az off-ért.

Honnan szedi mindenki ezt a mosogatós marhaságot? Pontosan ugyanolyan, ha nem súlyosabb munkaerőhiány van nyugaton, mint a csodás Kárpát-medencében. Halál egyszerűen elkeveredhet az a szerencsétlen vállalkozó szellem bármiféle különösebb képzettség nélkül áruházba, raktári munkára, futárkodni, call-center operátornak, meg a jó ég tudja minek. Már ha legalább annyira töri az adott ország nyelvét, hogy lehet vele hatékonyan kommunikálni.

Egyébként pedig a "nem éri meg/nincs értelme" ponthoz annyit, hogy (röhejes módon) bizony megéri. Saját példámból kiindulva írom ezt, én sem szakmunkát végzek. A feleségem sem. Viszont a kettőnk minimálbére itt azt jelenti, hogy miután kifizettük az albérletünket (egyszobás lakást bérlünk, nem munkásszállón nyomorgunk egy szobában tizenhat emberrel meg hasonló marhaságok), rendeztük a rezsit és egyéb havi esedékes kiadásokat - még mindig marad elég pénz elmenni szórakozni ha olyanunk van, fizetni a nyelvtanárunkat, bevásárolni normálisan (tehát nem csak ami ahhoz kell, hogy éhen ne haljunk), venni könyveket, stb. Plot twist: mi élni jöttünk ki, tehát nem spórolunk különösebben mint pl. aki csak arra vár, hogy végre visszamehessen a kuporgatott pénzével... de hónap végén így is maradnak megtakarítások a számlánkon amiből így lassan két év alatt összejött annyi, hogy anyagilag nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mint Magyarországon valaha.

Hangsúlyozom, ez két 32 órás, szakképzetlen állás.

Ne haragudj, ha teljesen másról írtam mint ami érdekelt, de már nem először olvasom ezt a "mosogatás meg szakképzetlen szar meló amit hiába csinálsz mert kint aztán minden drágább úgyis..." szöveget és egy idő után kedve támad az embernek hozzáfűzni a magáét :)

#14 pontosan arról írtál, ami a lényeg. Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle helyzettel, sokféle indíttatással, sokféle képzettséggel és sokféle kapcsolatteremtő képességgel. És ezek zömében nem függenek össze.

Ezért aztán lehet jó élete valakinek mosogatásból (nem szó szerint, hanem a szakképzetlenség jelzőjeként) és magasan kvalifikált munkából, és lehet valakinek ugyanezek mellett rossz is.

Akik kimentek, azért tették, mert volt ambíciójuk, volt igényük, amelynek elérésére itt egyedül önállóan, nem találtak módot. Ha volt némi szerencséjük, főleg kitartásuk és képesek voltak kapcsolatokra, céljukat elérték. Ebben az értelemben az oktatásnak nincs szerepe.

Azonban van itt egy másik, sokkal súlyosabb probléma. Az egyéni gondokra gyakran nincs egyéni válasz egy adott országban. Ekkor nagyjából két irány létezik.

1. Elmennek akik tudnak, másutt keresnek boldogulást. Eleinte a "bátrak", később sokan már kényszerből, ha van még igényük. A többi marad, fogyatkozóan és főleg silányodva. Lesz egy szűk réteg, amely jól él másokon élősköve, a többi - és vele az ország elsilányodik. Lesz egy vegetáló, lassan sorvadó ország.

2. Akik képesek átlátni a helyzetet, kétségtelen sokkal több munkával, de nem elmennek, hanem itthon teremtik meg a feltételeket. Ez egyénileg nem megy, ehhez össze kell fogni, ehhez hitelesnek, mások iránt elfogadónak kell lenni. Ekkor elsöpörhető a szenny, és megteremthető itthon is egy normális, az igényeket kielégítő élet. És lesz egy gazdag, jólétben élő ország, amely nem vegetál, hanem él és nem akárhogy.

Ez az ország az első irányt választotta. Még elérhető a második, de már nem sokáig. Még nem tudjuk mi lesz. De napról napra bizonyosabb. Azért talán ezen elgondolkodni is megérne egy misét.