Véletlen, hogy most azok a V4-es országok kerültek szembe Brüsszellel, amelyek fellázadtak a szovjethatalom ellen is?

Természetesen nem véletlen. Tisztán látható, hogy a posztkommunista államok kerülnek szembe újra a Nyugattal, erős orosz befolyás alatt.

Nemcsak a V4, hanem Románia is ide tartozik. Az Európai Unió Tanácsában a négy ellenző között volt, csak később elfogadta, hogy a Tanács négyötöddel leszavazta a négy ellenzőt - Lengyelország csak ezután szállt be a buliba. Az utóbbi hónapokban Romániában is megszilárdult a posztkommunista PSD szerepe is, és érződik egy sorosozással és magyarellenességgel társuló nyugatellenesség újbóli felerősödése, nacionalista alapon.

Ezeket az országokat összeköti a kommunista múlt, a múlt rendszeri beidegződések, a félelem-alapú politizálás, riogatás, és az orosz érdekszférába való tartozásuk. Az orosz titkosszolgálatok, a Rusatom, a Gazprom, a putyini megosztó politika fő célpontjai.

Putyin nyíltan is kimondta, hogy hiba volt a Szovjetunió felbomlásakor hagyni szétesni a keleti blokkot, kiengedni Oroszország érdekszférájából a szovjet utódállamokat és a régi csatlósállamokat. A visszaépülő posztszovjet érdekszféra pont a V4-eket, Romániát és Bulgáriát célozza meg, destabilizálni igyekezvén az EU-t.

A baj az, hogy az EU is átengedni látszik ezeket a területeket, nem küzd igazán értük, mert a csatlakozásuk óta összességében több kárt okoztak az EU-nak, mint amennyi haszon volt belőlük. A kétsebességes EU modelljében ezek az országok már a belső magon kívülre kerülnének, azaz nem szűnne meg az EU, de azon belül létrejönne egy szorosabb, nyugati együttműködés, és külsőleg lazán kapcsolódó posztkommunista nemzetállamok "karéja", amelyekkel csak gazdasági együttműködés állna fenn, mert a politikaira sajnos látnivalóan képtelenek.

Az alap kérdésre visszatérve: nem, nem véletlen, hogy pont a V4 és részben a másik két posztkommunista utódállam a térségből az, amelyik szembe került Brüsszellel.

Ezek mind volt szatelitállamok, kommunista utódállamok, a visszaépülő orosz érdekszféra céltáblái, mentalitásukban pedig posztszocialista, protekcionista, nacionalista nemzetállamok, amelyek nem értek meg igazán az európai együttműködésre, az európai összefogás megértésére, ráadásul gyenge lábakon álló, fiatal demokráciák, valódi demokraták nélkül (posztkommunisták demokráciái), amelyek nem értik a nyugati tíusú demokrácia működését sem igazán, és képtelenek alávetni magukat azoknak a közös döntéseknek, amelyekben egyenlő szavazati joguk volt, de leszavazták őket.

Sajnos magam sem látok más megoldást, mint egy kétsebességes EU-t, amiben a Nyugat részben lemond arról az illúzióról, hogy demokráciát demokraták nélkül is lehet csinálni.

Ja, és ennek semmi köze a Szovjetunió elleni lázadásokhoz, mondhatni ellenkezőleg: a történelmi orosz befolyás újjáéledése és a közös kommunista múlt sokkal erősebb tényező benne.

Brüsszelhez minden posztkommunista EU-tagállamnak ugyanolyan a viszonya (talán Szlovéniát kivéve). Hiába voltak véres forradalmak ezekben az országokban, a magyar 56-tól kezdve a Ceausescut elsöprő román forradalomig, összességében mégis hosszú évtizedeket töltöttek el agymosó, hazug, központosított, illiberális rezsimek kommunista diktatúráiban, orosz befolyás alatt. Ez nagyban meghatározza a társadalmi közgondolkodásukat.

Sajnos az is egy hátrány, hogy az EU-n belüli szabad munkaerőáramlás miatt a haladó, nyugatos fiatalság, különösen a fiatal diplomás értelmiség, elhagyta ezeket az országokat, a folyamatra pedig rásegített az elöregedés és a rossz természetes szaporulat.

Mára az értelmes magyar, román, cseh, lengyel, szlovák és bolgár demokraták java része Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Nagy-Britanniában él.

Otthon a politikai hatalom egy 50-60-as generáció kezébe hullott vissza, akik mentalitásukban, még ha egy részük antikommunista is volt, de a kommunista rendszerben volt gyermek, fiatal és vált felnőtté, az illiberális, kommunista társadalmi modell az egyetlen, amit igazán megismert és a magáévá tett, akaratlanul is.

Sajnos az egykézés és a fiatalok elvándorlása megtette a hatását, és ennek az eredménye a konzervatív, nyugat-ellenes fordulat ezekben az országokban. Az utolsó nagy kommunista baby-boom-generáció, a mai ötven-hatvanéves posztkommunisták, számszerű fölénybe kerültek ezekben a társadalmakban, és gyakorlatilag ők vezetik ezeket az országokat.

Egy öregedő posztkommunista elit vezetésével sorsszerű, hogy a posztkommunista államok szembe kerüljenek a Nyugattal és a hozzájuk sokkal inkább hasonló putyini Oroszország befolyása alá kerüljenek.

"Nem a méret számít...

Hanem a befolyás.

És ez még hagyján lenne, ha nem kellene úgy csinálni, mintha egyenlőek lennénk.

Amikor a torkunkon akarják lenyomni a migránsokat, akkor hirtelen "tagjai vagyunk a klubbnak"..."

Először is milyen befolyással bír ma Luxemburg, én megkérnélek, hogy elemezd a helyzetüket.

Ha a befolyás számít, akkor szeretném veled közölni, hogy Magyarország a második morvamezei csata óta nem volt befolyással a Nyugat-Európában zajló politikai életre. Úgyhogy ne a Szovjetunióig, hanem 1278-ig menj vissza.

Egyáltalán mit tudsz az EU-ról, mi a jövőképük, milyen célokat határoztak meg a mostani helyzetet látva?

"És ez még hagyján lenne, ha nem kellene úgy csinálni, mintha egyenlőek lennénk."

Tényszerűen egyenlőek vagyunk csak nem vagyunk demokraták. Az Európai Unió Tanácsában, ahol a kvótadöntés született, minden európai tagállam azonos szavazattal bír.

Ahogy az előttem szóló nagyon helyesen írta: Magyarországnak a második morvamezei (dürnkruti) csata óta nem volt érdemi beleszólása az európai, főleg, nyugat-európai politikába.

Olyan pedig SOHA NEM VOLT A TÖRTÉNELEMBEN, hogy Magyarország szava azonos erejű legyen Németországéval, Franciaországéval, Spanyolországéval, Nagy-Britanniáéval egy tárgyalóasztalnál. Azaz, hogy a magyar külügyminiszter ugyanolyan erős szavazattal rendelkezzen, mint a francia...

Száz évvel Trianon után a magyar kormány képviselői egyenlő félként ülhetnek egy asztalhoz a franciákkal, németekkel, angolokkal, spanyolokkal - EGYELŐRE... Sajnos sikeresen bizonyították is, hogy egyszerűen nem demokraták...

Az Európai Unió Tanácsa, más néven Miniszterek Tanácsa, az EU egyik legfőbb döntéshozatali szerve, melyben minden nemzeti kormány álláspontját a külügyminiszter képviseli. 28 tagállam, 28 szavazat.

A kvóta ügyében a magyar, a román, a szlovák és a cseh miniszter kivételével mindenki a kvótára szavazott.

Az a helyzet, hogy több mint NÉGYÖTÖDDEL LESZAVAZTAK minket, egy olyan kérdésben, amelyhez egyszerű minősített többség is elég, az ÁLTALUNK IS ALÁÍRT alapító szerződések értelmében.

28-ból 15 tagállam is elég lett volna egy egyértelmű döntéshez, de itt 28-ból 24 szavazott egyféleképpen, és csak 4 ellenszavazat volt. Tehát teljesen demokratikusan LESZAVAZTAK minket, olyan rendszerben, amiben egyenlő szavazati jogunk volt a legnagyobb európai népekkel.