Az EU más országaiban is van példa olyan miniszterelnökre akinek a személyét súlyos botrányok övezik?

Hogyne volna - tele van velük az EU, csak általában nem ilyen faluszéli módszerekkel működnek, hogy gyorsan alapítanak egy céget és az hirtelen megkap minden közbeszerzést, mint Csehországban vagy Magyarországon, hanem kőkemény vállalati lobbi veszi meg zsebre a politikusokat. Németországban pl. a Volkswagen vagy a Deutsche Telekom bármelyik nap leszólhat Merkelnek, hogy figyi már Mutti ezt a törvényt meg azt a kiskaput el kéne intézni és már megy is az ukáz a kedvükért. A fizetség általában egy jól fizető meló a mandátum lejártával. Mondjuk a miniszterelnöki pozíció az pont nem olyan, ahol ezt érdemes eljátszani, de José Manuel Barrósó aki a Bizottság elnöke is volt konkrétan a Goldman Sachshoz lépett le a politikusi pályáról, ahol mindenféle igazgatói meg főtanácsadói titulosokat aggattak rá rohadt sok pénzért. Azért ez vicces, hogy pont egy olyan cégnél kap munkát, aki az EU politikai stabilitására is spekulálhat, nem? Pandúrból rabló tipikus esete.

Ugyan nem EU, de Izlandon is baromi nagy botrányba keveredett pár éve a miniszterelnök, a déli államok (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország) módszerei meg sokkal inkább hasonlítanak a mi "keleti" korrupciónkra, ott merik nyíltan csinálni. A klasszikus nyugat-EU-s korrupció az viszont nem ilyen piti közpénz lopásra alapszik, hanem a nagy cégeken keresztül megy, sokkal nagyobb pénzért.

Sok országban van hasonlókra példa, de arra nem, hogy botrányok ilyen kritikus mennyiségét élte volna túl politikailag valaki.

Ahogy a román EU-biztos fogalmazott: ha Romániában egy miniszterelnökről kiderült volna, hogy EU-s pénzekhez juttatta a saját vejét, már börtönben ülne. Sajnos teljesen igaza van, hiszen a román Korrupcióellenes Ügyészség bizonyította, hogy minisztereknek és volt miniszterelnököknek sem kegyelmez (Polt Péter ügyészségéről ugyanez finoman szólva nem elmondható)...

Szóval röviden válaszolva: NEM, NINCS példa ilyen botrányhős politikai kalandorok hosszú távú túlélésére az EU-ban. Ez még Berlusconinak sem sikerült, aki bár nagy visszatérő volt (sokáig valóságos kejfeljancsiként állt talpra a botrányaiból), de legtöbb öt évig sikerült egyhuzamban kormányon maradnia, és többször is lemondásra kényszerült.

Az, hogy egy nép ezt a volumenű galádságot még jutalmazza is, nem jellemző az EU-ban.