A munkásosztály lett a XXI. sz vesztese? Semmit sem tudtak volna tenni a régi jogaik (kiváltságuk) fenntartásáért?
Emlékszem gyermekkoromban, nem sokkal rendszerlátás előtt volt egy olyan szlogen, amit mindenki mondogatott a médiában vagy az iskolai évnyitókon. Miszerint a "munkásoké a jövő!". Rengeteg plakát is készült róla, aztán 90-után ezt valahogy elfelejtették. Akkoriban a munkásoknak és az idős szakiknak volt becsülése a társadalom részéről. Mi gyerekek még hallgattunk rájuk, mert szüleink azt nevelték belénk, hogy ők építették fel a hazát.
A szocializmusban gyakorlatilag a munkások vagyis a nehéz fizikai dolgozók, a kétkezi munkások voltak preferálva. Egy munkás többet keresett az irodai dolgozónál, bérszámfejtőnél,tanárnál is sokkal. Meg volt becsülve. Felsőoktatásba is őket preferálták. míg az értelmiségi családból származó gyerekek csupán másodszerepbe kényszerűltek. Most nem sorolom, hogy mennyi minden járt nekik SZOT üdülés, ingyen balaton a gyerekeknek nyáron stb stb. A mai fiataloknak, akik ezt a korszakot nem élték meg íme egy két plakát abból az időből. Ezek állami plakátok voltak úgy képzeld el, milyen lehetett akkor a munkások támogatottsága [link] * [link] * [link] * ez az egyiklegjobb [link] *
önkéntes egyetemi munkaszolgálat
Mára pedig azt látni, hogy a munkás a társadalom peremére került : lenézik, azt mondják proli. A gyerekek sem becsülik kinézi mindenki, azt mondják keveset keres, nem ér semmit. Régen ezek az emberek gyakorlatilag a két kezük verejtékével építették fel fizikailag az országot, amit 90 után elprivatizáltak a nem fizikai dolgozó ugynevezett ELIT. Ma már nincsenek gyáraink. Nem termelünk hazai terméket, max összeszerelünk egy német leányvállalatban.
Ma még igény sincs ezeknek az embereknek a nyomdokaiba lépni. Nem is akar a mai fiatal termelni, de dolgozni sem, ha a kormány nem ösztönözné törvényekkel a szakiskolák számának növelését és nem korlátozná a gimis helyeket, senki sem menne szakmunkára. Mindenki akinek nincs kompetenciája felsőfokú képzést elérni, ma már az sem akarsz szakmunkás lenni, mint régen. Mindenki irodai munkát szeretne, mégha ez adminisztratív, titkári kávéfőzősdi is. Senki sem akar dolgozni. Gyakorlatilag a munkásemberek, ez a munkásosztály vesztett a legtöbbet a rendszerváltással. Topként éltek, majd az utolsók lettek és semmit sem tudtak tenni ez ellen?
Én így látom. Te mit gondolsz erről?
"Egy munkás többet keresett az irodai dolgozónál"
Ez minden tisztességes társadalomban így van.
A munkás emberre pár évtized múlva nem lesz szükség.
1990 előtt a "proletáriára" építettek fel egy előbb kegyetlen és véres, majd egy puhább diktatúrát, ők tették ki a lakossága 80-90%-át vagy még többet.
Napjainkban lassan minden gépesítve van. Egyszerűen szükségtelenné válnak ezek az emberek és ezek a munkák.
Lodonban egy jó villanyszerelő havi brutto 4000 fontot is tud keresni vllakozoként.
Idehaza kaposváron egy festő annyit kér amennyit nem szégyel.
A betanitott munkasoknak valoban annyi lehet pár étizeden belül de a szakképzett szakmunkás érték.
A szocializmusban is arra törekedtek az emberek hogy olyan állásuk legyen ahol nem kell dolgozni. Így mondták akkoriban hogy "nem dolgozik". Ilyenek voltak az irodai munkák és a vezetői állások esetleg az úgynevezett kapun belüli munkanélküliek. Saját szememmel láttam nap mint nap olyan bizarr dolgot hogy egy TSZ állattenyésztési telepén 1 fizikai dolgozóra 2 vagy 3 vezető jutott, attól függően hogy hány volt éppen szabadnapos. Mert a csókosok gyerekei vezető gyakornoki állást kaptak, így jött ki az összesen akár 3 vezető 1 dolgozóra. De ha oda látogatott az irodából az agronómus és az ágazat vezető is, akkor elég sok volt ott a naplopó.
Meg arra is törekedtek hogy minél kevesebb munkával szerezzenek minél többet és lehetőleg minél rövidebb idő alatt. Ez úgy történt hogy a gyárakból hazaloptak mindent. Szintén a saját szememmel láttam olyat nap mint nap hogy baromfifeldolgozó gyárból két telepakolt táskányi csirkehússal távozott a dolgozó, alig bírta el. Aztán idővel a gyárak tönkrementek, nem volt mit ellopni hisz ami nem volt lebetonozva azt hazamentették. Ezért végül a gyárakat is ellopták, pedig jól le voltak betonozva. Ez volt a privatizáció.
Napjainkban sem változtak az emberek, ma is mindenki úri munkákra hajt és hogy minél kevesebb munkával keressen minél többet és minél előbb. Csak a nagyságrendek és a módszerek változtak. És nem csak a munkásosztály a vesztese ennek az ámokfutásnak hanem az egész ország. Mert egyre élhetetlenebb lesz az ország. Ha sokan kimennek külföldre akkor 1 dolgozóra ma nem 2-3 vezető jut, hanem 2-3 eltartandó nyugdíjas.
"Most nem sorolom, hogy mennyi minden járt nekik SZOT üdülés, ingyen balaton a gyerekeknek nyáron stb stb."
Járt bizony a SZOT-beutaló. 5-6-8 évente, mikor épp sorra került az ember. De akkor is kellett zsírozni a szakszervezeti bizalmit, hogy menjen a dolog: csusszant a komatál, a butella bor vagy pálinka, az ötszázas, a fusiba' gyártott virágállvány és a többi. A csodálatos üdülőben meg néha hullott a vakolat, nem volt hangszigetelés, viszont legalább pocsékul főztek. Igaz, nem volt rosszabb, mint bármelyik üzemi étkezde vagy iskolai menza, ugyanazokat a vízzel végtelenre hígított leveseket, mosogatólé-ízű főzelékeket és zsírban tocsogó, mócsingos pörkölteket főzték ott is.
A gyereknek meg ha nagyon ügyes volt, teljes közoktatási pályafutása alatt akár kétszer is járhatott ingyen Balaton, de akkor az úttörőmozgalom mellett a KISZ-ben is jól kellett helyezkednie. Egyébként lehet, hogy csak kiváló úttörőként vitték vagy még úgy sem.
A plakátoknak meg nem kell bedőlni. A lányoknak nagyjából a hátuk közepére hiányzott, hogy traktorozzanak. Baromi jó dolog a Hofherr izzófejét benzinlámpával melegíteni, rángatni a marha nagy kurblit, aztán meg majd' kiesni az ülésnek hívott fémtepsiből, miközben minden végtagoddal más kezelőszervet nyomva-taposva-tekerve próbálod valahogy a barázda közelében tartani a csökönyös öszvért. Csak éppen a '40-es évek végén még mindig nem volt elég munkáskéz. Az aktív korú férfilakosság vagy elesett a háborúban, vagy hadifogságban volt a baráti Szovjetunióban kevéssé baráti körülmények között, vagy a Hortobágyon, Állampusztán, Recsken vagy a többi munkatáborban próbált nem éhenhalni. Ja, páran azért szabadlábon is voltak, de ezek száma elég szépen csökkent. Így hát a nőket is be kellett fogni, hogy legyen termelés.
Nem volt csoda, hogy az újjáépítésben is élen járt Budapest: sokan éltek ott, jól kellett őket tartani, hogy ne kezdjenek szervezkedni. Ha a végtelen somogyi pusztaság közepén Miska bácsi '45 tavaszán szétlőtt istállója még tíz év alatt sem épült fel és a szekérút patakon átvezető hídja is úgy állt, ahogy az utolsó páncéltörő gránát hagyta, az legfeljebb őt zavarta. De ha Budapesten nagyon akadozott az élet, rögtön több tíz- vagy százezer ember gerjedt haragra. No meg a Dunába robbantott hidak újjáépítése sokkal látványosabb dolog, mint pár ledőlt falusi ház felhúzása. Az újonnan összegründolt szocializmusnak pedig azonnali, hatalmas, látványos eredmények kellettek. Az újjáépült hidak, újra termelő gyárak, újra közlekedő vonatok óriási reklámot jelentettek a rendszernek, miközben nagyságrendileg nem volt velük több munka, mint a vidéki háborús pusztítás felszámolásával. Arról nem is beszélve, hogy Budapesten bőven volt mit újjáépíteni, miután másik óriási barátunk, a kis bajszos nagyszerű ötlete nyomán erődváros lett, hogy hadd lőjék csak szét jól a szovjetek, hátha nem marad lőszerük Berlin átrendezésére (de maradt). Ezzel szemben sok vidéki város megúszta annyival, hogy a vasutat és pár nagyüzemet megszórtak a szövetséges bombázók - igaz, az sem kevés.
A terménybeadási verseny is baromi jó volt ám. Kitalálták a pártközpontban, hogy mennyi terménynek kell teremnie, oszt' akármi volt, annak meg kellett lennie. Ha elvitte a jég, egész tavasszal állt rajta a víz, megtámadta a betegség, akkor is meg kellett lenni a termény mennyiségének, be is hajtották rajtad azt, aminek a te földeden kellett volna megteremnie. Ha nem volt, akkor lesöpörték a padlást (már ha volt még rajta valami) és ha még akkor sem akadt megfelelő mennyiség, akkor rád verték, hogy szabotőr vagy, esetleg kulák vagy árdrágító - mehettél a fentebb említett állami üdülőkbe. Az, hogy a beadott termény mellett nem maradt semmid és enni se nagyon volt mit, nem volt érdekes. Úgy hiányzott a parasztságnak az egész beszolgáltatás, mint ablakos tótnak a hanyattesés, de biztosan baromira motiváltak voltak. Mondjuk azt nem teljesen értem, hogy ha olyan baromi jó volt az élet, mint amilyennek a plakátok lefestik, kik lázadtak 1956-ban és mi ellen, hiszen mindenkinek olyan csodás dolga volt, mint még életében soha.
Nem kell idealizálni: sem a Rákosi-rendszer harsogó propagandája, sem a Kádár-rendszer állami tutujgatása nem volt valós. Csak az utóbbi a fejekben nagyobb kárt okozott, mint a zsebekben. A prolikat jól kellett tartani, nehogy megint elkezdjenek forrongani és megismétlődjenek a "sajnálatos októberi események". Teli hassal nem lehet forradalmat csinálni és a Kádár-rendszer gondoskodott róla, hogy a proli gyomra örökké megfelelően tele legyen, akkor is, ha a kapott érték töredékét sem állította elő a munkájával. Akinek volt módja a '80-as években az akkor már nem is annyira bűnös Nyugaton körülnézni, az láthatta, milyen borzalmasan elmaradott módszerekkel termeltek itthon. Túlméretezett adminisztráció mindenütt, lapáttámasztók itt-ott, alacsony fokú gépesítés, mer' az a jó, ha mindent a melós csinál. Ebből lett a nagy koppanás, mert a '90-es években sokan meglepődtek, hogy a 6-8 általánosukkal és az egyetlen betanult munkafolyamatukkal valahogy nem sokat érnek a munkaerőpiacon. Pedig előtte vagy harminc évig azt sulykolták beléjük, hogy ez így igen jól van és ezért nekik igenis kijár a Kádár-kocka ház, a kétszobás panellakás, a telek, a Trabantka, a SZOT-beutaló és a többi népjóléti intézkedés. Pedig legyünk őszinték: aki egyetlen furatot tud kifúrni egyféle géplábon, azt nem biztos, hogy minden irányból körbe kellene stafírozni a nagy tudásáért.
#2 nagyon messze van a teljes automatizálás (max a sori munkásukat)
Amig olcsobb 8 embert alkalmazni 3 műszakban, mint egy robotot megvenni, karbantartót fizetni, alkatrészt venni hozzá, addig itt nem lesz semmi.
Ha olcsobb lenne a munkaerő mint a traktor+benzin, akkor most is 1000 kapálnák a öldet, az MTZ meg porosodna.
Apukámmal hallgatjuk a rádiót, és most a Kérdezőnek küldjük ezt a számot! Főleg a klipet ajánljuk figyelmébe a flash hatás kedvéért,mint a Kérdező boldog békeéveit megtestesítő képkockákat! Köszönjük szépen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!