Ezekkel a feltételekkel mi a baj?

Az velük a baj, hogy baromságok.

De ezt már megszokhattuk Magyarországon.

Ez nem baromság, mert ezeket a feltételeket egy normális ember alapból betartja. Csak ugye a legtöbb pokemon, aki segélyre szorul, az egy undorító vakolatlan, ajtó nélküli, koszos lyukban él. Úgyhogy így legalább kellene valamit tenniük a segélyért.

Amúgy ezen a 444-en mindig ilyen igénytelen cikkek vannak?

#4

Ha én ki akarok veled cseszni, akkor megvonom tőled a segélyt, mert rád fogom, hogy nem volt tiszta a WC-d vagy valami. Persze, ha jó kisfiú leszel és nyalod a talpamat, akkor nem teszem meg veled.

Tessék, 2018-ban jobbágyrendszer a vidéki Magyarországon. Gratulálok hozzá!

És még csodálkozunk, hogy itt tart az ország?

Én úgy vagyok vele, hogy az államnak semmi köze hozzá, hogy lehúzom-e a vécémet vagy sem...

...viszont

Ha már egyszer valakit az állam tart el, akkor az államnak joga van feltételekhez köti az eltartást, az alapvetői higiéniai elvárások betartatása nem olyan brutálisan nehezen megugorható elvárás. Ha valaki nem függ az államtól, akkor abban az esetben az állam hatásköre véget ér a bejárati kapunál és semmi köze ahhoz ki és hova szarik a saját házában, de ha valaki kérelmezi az államtól, hogy "tartsál már el légyszi", akkor az állam had legyen már jogosult tudni, hogy akinek pénzt ad az mégis milyen körülmények között használja fel azt.

A segély lényegében zsebpénz, a zsebpénz adás lényege pedig az, hogy így szoktatod rá a gyerekedet bizonyos normák betartására, pl. akkor kapsz csak pénz, ha elmosogattál vagy lenyírtad a füvet, a gyerekben pedig idővel tudatosulni fog, hogy ezzel nem csak pénzt kap, hanem a saját életkörülményeit is javítja. Úgy tűnik ez a folyamat egyeseknél nem ment végbe, nem tudatosult bennük, hogy a világ valamit-valamiért elven működik és képesek bemenni bokáig szaros bocskorban hó elején a postára, majd nagy büszkén a pultra könyökölve várják azt a pénzt, amit az állam mások adójából nekik ad mindennemű elvárás nélkül.

Az, hogy egyesek szerint tök jó dolog úgy dobálni a pénzt az emberek közé, hogy nem várunk el semmit se cserébe csak további táptalajt biztosít annak a nyomornak, ami miatt segélyre szorultak az első körben.