Erdélyt akár vissza is szerezhetnénk a jövőben?

Nem érted... egy dolog, hogy az emberek az anyaországban mit akarnak, és egy másik, hogy az erdélyi magyar mit akar.

Most ha ők autonómiát akarnak, te akkor is Magyarországhoz erőltetnéd őket? Mert őket az előbbi jobban érdekli.

Huhh, sokminden elhangzott (leíratott) itt, hirtelen nem is tudom, hogy mire reagáljak.

Lehet, hogy naiv vagyok, lehet, hogy amit írok, az sokaknak nem tetszik, de én nem írhatok mást, mint a személyes véleményemet, máskülönben hazudnék. Nem akarok én ezzel megbántani senkit sem, de én személy szerint - és sok ismerősöm is - azt gondolom, hogy Erdély aranykora az önálló Erdélyi Fejedelemség időszaka volt.

Azelőtt is többé-kevésbé autonóm volt Erdély, mint vajdaság a Magyar Királyságon belül, és azután is egy ideig önálló nagyfejedelemség volt a Habsburgok alatt, de már egyre csökkenő önrendelkezéssel.

Lehet, hogy nagyon népszerűtlen leszek azzal, amit írok, de szerintem a bajok ott kezdődtek, amikor az 1876-os közigazgatási reform során Erdélyt, a kiegyezés eredményeként (az "Unio Erdéllyel" '48-as követelésének szellemében) a(z osztrák-)magyar hatóságok teljesen beolvasztották a Magyar Királyság közigazgatási rendszerébe, mintha soha semmilyen önállósága vagy autonómiája nem is lett volna.

Ezzel MEGSZŰNT Erdély mindenféle önrendelkezése, MEGSZŰNT a székelyek autonómiája, a szászok autonómiája (a Szász Univerzitás egy nonprofit szervezetté alakult gyakorlatilag), és csökkentek a románok jogai is, minden központosítva Budapestnek lett alárendelve, figyelmen kívül hagyva a helyi specifikumokat. Ekkor számolták fel a székely és szász székeket is, és átalakították vármegyékké őket.

Gyakorlatilag bedarálták Erdélyt, ha tetszik, ha nem.

Ezt a rossz, központosított modellt a román hatóságok egyszerűen lemásolták, csak Budapestet behelyettesítették Bukaresttel, átszabták a megyehatárokat, és ugyanolyan központosított államot hoztak létre.

Egy nagyon rövid időre, Sztálin nyomására létrehozták ugyan a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, de ez szovjet típusú autonómia volt, semmi köze nem volt a történelmi székekhez, és Sztálin halála után azonnal meg is szüntették.

Ennyi a történet, Erdély 19. század végi és 20. századi története nem szólt másról mint Erdélyország bedarálásáról Magyarország vagy Románia közigazgatási rendszerébe, és e két ország marakodásáról a konc fölött...

Épp csak az erdélyi emberekre, az erdélyi közeg és társadalom sajátosságaira, igényeire nem gondoltak soha sem Budapesten, sem Bukarestben... De éppen ezért meg is gyűlt a bajuk mindig Erdéllyel, mint mondtam, se kiköpni, se lenyelni nem sikerült, mert nem figyeltek a helyi igényekre.

Szóval tényleg senkit sem akarva megbántani, én pusztán annyit mondok, hogy Erdély sorsára erdélyi szempontból (azaz nem budapesti vagy bukaresti szemüvegen keresztül nézve, hanem az erdélyi emberek szemszögéből) NEM MEGOLDÁS EGYIK NEMZETÁLLAMBA VALÓ BEDARÁLÁSA SEM.

Ez az én véleményem, és bizonnyal nemcsak az enyém. Erdély helyzetének rendezésére, bármelyik országon belül, de legjobb esetben mindkettőn KÍVÜL, egy 1876 ELŐTTI modellhez kellene visszanyúlni: helyreállítani a székely és a szász önrendelkezést (utóbbit sajnos már csak kulturális autonómia formájában lehet, mert nincs területi többségük), különböző területi és kulturális autonómiaformákkal erősíteni meg mind a román, mind a magyar, mind a német, mind a szlovák, rutén, szerb és horvát kisebbségi vagy helyi többségi közösségeket (területi autonómia ott, ahol lokális többség van, kulturális autonómia ott, ahol kisebbség van), és visszahozni Erdély aranykorát.

Bocsánat, de én az 1876 előtti állapotokat jobbnak tartom mind a román nemzetállamba való bedarálásnál, mind pedig a magyar nemzetállamba való bedarálásnál.

Jogom van úgy látni, hogy a 20. századi megoldásokhoz viszonyítva Erdélynek sokkal jobb volt autonómnak lenni (a Magyar Királyság részeként, de még a Habsburg Birodalmon belül is), a legeslegjobb pedig akkor volt, amikor ÖNÁLLÓ VOLT.

Mert ez az igazság: Erdély aranykora az önállóságának ideje volt. Erdélyt ilyen értelemben ÖNMAGÁTÓL LOPTÁK EL már a Habsburgok is, amikor az utolsó fejedelem, Apafi után bekebelezték...

Én úgy gondolom, hogy kicsit olyanok vagyunk mi, erdélyiek, mint a rabszolgák, akiket száz éve adnak-vesznek, és egyszerűen csak össze kellene fognunk végre, félretéve a különbözőségeinket, és eldönteni, hogy újra ÖNMAGUNKÉRT akarunk létezni, ÖNMAGUNKÉI akarunk lenni. Ehhez ki kellene mondani, hogy nem "tulajdonosunk" sem Bukarest, sem Budapest, ahogy itt is fogalmazott az egyik hozzászóló.

Erdély tulajdonosai mi vagyunk, akik lakjuk ezt a földet, és semmi sem kényszeríthet örökbérbe adjuk saját magunkat és azt, ami a miénk senkinek sem.

Szerintem Erdélyben egy igazi kiegyezésre van szükség, ami véget vethetne a civakodásnak. Ez a személyes véleményem, sajnálom, ha bárkit felkavartam vele.

Ja, és lehet, hogy a véleményemet naivitásnak gondolják némelyek. Én nem gondolom annak. Ha valami 900 éven át szépen működött (így vagy úgy, de Erdély mindig szűkebb vagy tágabb önrendelkezéssel vagy épp függetlenséggel bírt 1876-ig), az elmúlt száz év módszerei pedig látnivalóan nem működnek, akkor nem értem, miért naivitás kimondani azt, hogy a nemzetállami megoldás Erdély esetében elbukott és le is járatta magát az elmúlt bő évszázadban. Vissza kell nyúlni egy olyan modellhez, amely történetileg a megelőző 900 évben gyökeredzik, amelyik Erdély népeinek egységét ismeri el (az Unio Trium Natiorum elve 21. századi újjászületéseként), amelyik garantálja a székely és a szász autonómiát, és emelett a magyarok és románok egyenlő jogait, illetve a 450 éves erdélyi vallásbékét.

Csúfos kudarc az elmúlt bő évszázad, amiben etnikai homogenitást, nemzetállamiságot próbáltak erőltetni egy sokszínű, sokvallású, színes és változatos kultúrájú régióra. Mondjuk ki: ez megbukott, dobjuk a szemétbe, és vegyük elő újra azt, ami kilenc évszázadon át működött: a közösségek autonómiájára épülő sokszínű Erdély modelljét!