A magyar kormány miért lehetetleníti el az informatika oktatást középiskolában, holott ez az egyik legnagyobb hiányszakma a legnagyobb fizetésekkel?

"Te kezdted a személyeskedést"

Hol is kezdtem a személyeskedést...?

Több mint 30 éve foglalkozom informatikával.

A 80-as években egy commodore 64-el kezdtem, meg 2 db könyvvel mert harmadikat akkor még nem lehetett kapni. És megtanultam programozni nem is amatőr szinten internet nélkül. Átvirrasztott éjszakák rengeteg kódolás, hibakeresés stb. Lelkesedés, érdeklődés nem kifogás keresés.

Aki informatikus akar lenni és az miatt nyafog, nem tanítják az iskolában, az fogjon egy kislapátot és ássa el magát a homokozóban. Az internet a ma a számítástechnikai ismeretek kimeríthetetlen tárháza.

Töröld le a facebook profilodat és kezdje el dolgozni a terveid megvalósításán. Ennyi.

Ez nem a programozó oktatás. Ez az állami oktatás (sőt, a állami szektor) teljes egésze. Ma a közoktatásból vagy állami egyetemről csak az kerül ki használható szakemberként, aki jó családi háttérből jön (van közeli jó szakember rokona a választott területen, aki mentorkodik felette vagy komolyan motiváló) és önképez. Sajnos ott tartunk, hogy végig lehet úgy menni egy egyetemen, hogy a hallgató végig tanulmányi ösztöndíjas, a képzés végére viszont ugyanúgy szarhoz se ért, mint előtte.

Aki ma jó oktatást akar a gyerekének, az nyel egy nagyot, összehúzza a nadrágszíjat és küldi magániskolába vagy külföldre.

#4

A diákok nem leterhelve vannak, hanem demotiválva. Nem azért "fáradtak", mert túl sok az óra és az anyag, hanem mert a jelenlegi oktatási módszerek a kiölik belőlük a tanulási kedvet és hajlandóságot.

Turbo Pascal, Assambly, Visual Basic, C, C++, C#, Festo és Siemens PLC-k programozása. Ezeket tanultam középiskolában infós szakon. Azért jelentkeztem infósnak, mert 13-14 évesen szerettem játszani, kockulni. De mivel ilyen sok programozási nyelvet tanítottak, valahogy elment a kedvem az egésztől, magát a logikát értem (nagyjából) de kavarogtak bennem az élmények. Tudod, azért 2004/2005 környékén érezted, hogy nem modern, előremutató dolgot tanulsz, amikor a floppy lemezt (saját floppyt) betolod a gépbe és arról bootolod be a rendszert, hogy programozz Assambly-ben... Tudtommal 1 ember lett az évfolyamból infós, 34-en voltunk az osztályban...

Egyetemen ismét találkoztam programozással de a szakomnak nem alap követelménye volt... C-ben a hello world az első program, egyetemen... Vizsga: írd papíron a programot... Nincs tesztelés, hibakeresés.

Szóval, valamilyen szinten egyetértek a kérdezővel, de vannak olyan válaszolók is, akik leírták a frankót: aki tényleg programozó akar lenni, annak elhivatottnak kell lennie már viszonylag korán, mert édes kevés, ha egyetemen akar szinte a nulláról infós lenni. 4 vagy több év hátrányt kell ledolgoznia néhány év alatt.

Onnan tudja, hogy informatikus akar lenni, hogy érdekli a számítógép. De nem úgy, mint engem, hogy leülni elé és használni, játszani rajta. Hanem:

- hogyan működik?

- hogyan lehet fejleszteni?

- hogyan készülnek a rajta lévő programok?

Ez mondjuk úgy 10 éves kora körül bekövetkezik, általános suliban tanulgat informatikát (word, excel, Turbo Pascal, Java, mittudomén). Amint rájön, hogy tud írni is játékprogramokat, elkezdi csinálni. Aztán elkerül informatikus középiskolába, onnan egyetemre, szélesedik, bővül az ismerete. Többet tanul önállóan, mint ami a tananyag.

A legtöbb informatikus kicsit "átszellemült", nem véletlenül, hiszen ha belegondolsz: 30 évesen már 20 éve a " szakmában van", igaz, az első fele csak játszadozás, szárnypróbálgatás, de ott akkor lett elhivatott a szakma iránt.