Mesélnétek a Kádár-korszakról?

Én a Kádár-rendszer vége felé (1970-es évek vége, 1980-as évek) voltam óvodás és általános iskolás. Kisgyerekként úgy gondoltam, hogy az a létező világok legjobbika, amelyben élek. Mindig van finom ennivaló, szép lakásban élek, vannak játékaim, van tévénk, van mozi szórakozásnak, bezzeg, mikor apuék éltek régenm, akkor milyen szegény, rossz világ volt, ilyesmiket gondoltam :) Apu egy főiskolán tanított, anyu meg ott dolgozott könyvtárosként. Átlagos középosztálybeli család voltunk egy vidéki nagyvárosban, két szobás lakótelepi (nem panel) lakásban. Kocsink nem volt. Magyarországon belül jártunk nyaranta egy hétre nyaralni (Balaton, Pécs, Sopron ilyesmi) + 2 hét nekem a falusi nagyszülőknél.

A tévében csak lényegében másfél csatorna volt (hétfőn adásszünet), de kb. mindenki ugyanazt a műsort nézte Magyarországon és másnap a suliban mindenki az előző esti filmről, sorozatról (Onedin család, Kórház a város szélén, ilyesmik vagy más műsorról, pl. Szeszélyes évszakok, Parabola) beszélt aztán (nem volt 120 csatorna, mint ma). Nálunk jó helyzet volt, mert délen laktunk és lehetett fogni a jugoszláv tévécsatornákat is, ahol pedig egész napos műsor volt és (mivel Jugoszlávia félig-mddig nyugati országnak számított) ott egész nap nyomták a nyugati, amerikai filmeket, sorozatokat, rajzfilmeket is, ráadásul feliratozva, eredeti nyelven. Nálunk pl. 1984-ben a Los Angeles-i olimpiáról csak rövid összefoglalókat adtak amagyar tévében, mivel mi azon az olimpián gyávaságból/szovjet parancsra nem vettünk részt, így mi a belgrádi adókon néztük az élő közvetítéseket. De az Eurovíziós közvetítéseket is ott adták vagy a Játék határok nélkült, és ott láttam először a a Nyolcadik utas a halált (Alien 1.) is, erre jól emlékszem :D

Sokat jártunk moziba, fociztunk, bicajoztunk, biztos, hogy sokkal többet voltunk a szabadban, mint a mai gyerekek. Alapból megvolt mindenünk (ruhák, játékok, kaja) de persze nem úgy, mint ma. Nem volt akkora választék az üzletekben, mint most. De volt mindenből. Nem voltak plázák meg Tesco, Auchan, a Centrum mega Skála (Pesten a Sugár, Skála-Metró) volt a csúcs.

Az iskolában annyira nem nyomták az ideológiát, persze kötelező volt kisdobosnak meg úttörőnek lenni, voltak április 4-ei meg november 7-ei ünnepélyek (hazánk felszabadulása ill. a Naaagy Októberi Szocialista Forradalom), ahol évről-évre előadták ugyanazokat a műsorokat, szövegeket. Szerintem senkit nem érdekelt már akkor sem. Meg március 21-e is tanítási szünet volt, megemlékezve a „Tanácsköztársaság „dicső” 133 napjáról :D

A szocialista országokat meg a Szovjetuniót gyerekként is kinevettük, tudtuk, hogy a szocialista, szovjet cuccok bénák, a nyugatak meg amerikaiak azok pedig menők. Az amerikai filmek pár évvel a premier után jutottak el a hazai mozikba, de voltak. Star Wars őrület akkor is volt Magyarországon :D

Utazni elvileg lehetett Nyugatra is, de persze csak 3 évente és a valutakeret is szigorúan korlátozva volt. A határon pedig a vámosok minden bőröndöt kiforgattak, ment a határfrász :D Mindig mindenki azon parázott, hogy honnan mit lehet, mit nem lehet hozni vagy kivinni :D

Nekem akkor nyílt ki a szemem igazándiból, amikor 1984 nyarán apu 2 hónapra kimehetett dolgozni az NSZK-ba és mi anyuval 1 hétre szintén elmehettünk hozzá meglátogatni Hamburgba. (Na az sem volt egyszerű, emlékszem, hogy előtte vízumot kellett hozzá szerezni.) Akkor láttam először a „Nyugatot”. És az már akkor általános iskolásként is rögtön lejött, hogy mekkora különbség van a szocialista Magyarország és az NSZK között. Mi a különbség az otthoni, lakótelepi ABC és egy nyugatnémet szupermarket között. Gyerekként pl. itthon akkor is divat volt a Legó, de emlékszem, hogy karácsony előtt milyen nehéz volt beszerezni, csak pult alól volt kapható, szegény szülőknek az ismeretségi kört kellett megmozgatni, meg a lábukat lejárni a Lego érdekében. Hogy legyen a fa alatt. Ott Hamburgban meg bementünk egy játékboltba, és az összes Lego ott volt a polcokon, ami addig csak a katalógusokban láthattam.El sem akartam hinni. Csak néztem ki a fejemből, mintha egy másik bolygóra kerültem volna...Hát ez volt a különbség a kádári szocializmus meg a nyugati, kapitalista valóság között :D Gyerekfejjel legalábbis.

Persze volt nálunk rosszabb is. Temesváron meg Krakkóban jártam az 1980-as években a szüleimmel. A román és a lengyel valóság a magyarországihoz képest katasztrofális volt, üres élelmiszerboltok, áramkorlátozások, éttermekben sem kaptunk vacsorát. Ahhoz képest meg az itthoni, kádári világ tűnt eszményinek. Szóval ilyen furcsa világban voltam én gyerek :D

Most hirtelen, kapásból ennyi jutott eszembe. Ha kérdésed van, írj nyugodtan, majd igyekszem válaszolni.

Annyiban jó volt hogy rohadt nyugodt volt az élet. Sőt a stressz kifejéz még nem is létezett (a maihoz képest).

Mindennek megvolt a napi menete, az emberek sem voltak olyan utálatosak egymással mint manapság.

Hátránya csak egy volt a boltokban nagy volt a hiány sorba kellett álni, volt hogy a hentesnél elfogyott a hús amikor sorra kerültél, ami vicces volt mert minden településen voltak farmok, kinn állt 100 tehén de elfogyott a hús, persze mivel a megtermelt dolgok 90% át az oroszoknak kellett importálni.

De ezen kívül nagyon jól ellehetett lenni, kijárta az ember az iskolát és máris dolgozott. Aki szakmát tanult azok az iskolák egyes cégekhez tartoztak ami nagyon nagy plussz volt.