Mesélnétek arról, hogy ti, vagy a szüleitek/nagyszüleitek hogy élte meg a Kádár rendszert? Előnyei és hátrányai érdekelnének!

Nem volt olyan régen, elsőkézből is biztos tud pár kommentelő mesélni...

Mi családunkkal sok "probléma" volt:

-Őseim nemesek voltak

-Családunkban elég sok a református lelkész

-'56-ban is részt vettünk, de vallásos hivatás miatt meg is mentettünk egy ávóst a halálraveréstől, így jutalomból csak börtön járt mondjuk kivégzés helyett

Én ezeket nem éltem nekem még ott a tojáshéj a fenekemen, de pár dolog amit elmeséltek:

-Az állam kijelölte hogy hol kelljen lakni, és nem éppen a Rózsadombot szánta nekünk, hanem egy más akkor elcigányosodni kezdődő helyet.

-Szívatás iskolában, sorkatonaságon, munkahelyen (pl. a párttitkár gyereke 4-est kapott a bizonyítványban, akkor a "papgyerek" sem kaphat 5-öst)

-Besúgóhálózat elég feltűnően működött. Pl. prédikáció közben jegyzeteltek, hogy mi hangzik el, és abba belemagyarázható-e "államellenes szabotázs"

Na most ha valaki nem volt feltűnően vallásos, nem volt ilyen családi háttere, nem szidta a kommunistákat, netán még be is lépett a pártba, annak nyílván más tapasztalatai vannak...

Szia, a 80-as evekbe tizenevessen jo emlekeim vannak az eletszinvonalrol mindenkinek dolgozni kelett ilyen torveny volt a fizetesek kevesebbek voltak megis tudtak felrerakni az emberek az elet egyszerubb volt nem voltak mindenfele multikutyuk de helyettuk volt sok mas elmeny.

A nagyszuleimnek felszabadulas volt a Kadar rendszer a Hortyek utan.

Első kézből:

Szüleim megfelelő keresettel rendelkeztek ahhoz, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, egyszerű életet éljünk. Normál, összkomfortos bérlakásban - nem vettünk telket, üdülőt, autót - laktunk, minden évben, télen, vagy nyáron üdültünk vállalati üdülőben. Rengeteget olvastam, ifjabb koromban ponyvákhoz is hozzáfértem (Tarzan összes), 14 évesen lázadó beat irodalmat (Kerouac, Ginsberg...), a gimnáziumban Jimi Hendrixet, Beatlest, Cream-t hallgattam, láttam a Szelid motorosokat, az összes Antonioni, Fellini, Godard, Truffait filmet, Szolzsenyicint olvastunk. És igen - kötelező jelleggel - meg kellett nézni szovjet filmeket is, amelyek között voltak nagyon jók (Szállnak a darvak) és nagyon rosszak is. Nem éreztem, hogy el lettem volna zárva-tiltva bármitől, egyedül a Szarvasvadász című filmet nem tudtam akkoriban megnézni. Igen nagy hátrány volt, hogy nem tanultam meg rendesen nyelveket, hogy ez mennyire volt a rendszer hibája és mennyiben az enyém, azt nem tudom. A gimnáziumban oroszt és németet tanítottak, minimális eredménnyel. Iskola közben, után gond nélkül kaptam állást, szerény körülmények között (camping-vonat-busz) utaztunk Jugoszláviába a horvát tengerpartra, Bécsbe, jó bulik voltak. Meggazdagodni, távoli tájakra utazni nem nagyon volt legális lehetőség. Illegálisan persze akkor is sokan csinálták. Munkanélküliség munkahelyeken belül volt, kötelező foglalkoztatás volt, de a munkahelyeken értelmes munka sokaknak nem akadt. (Ha valaki nem ment el dolgozni, azt egy idő után büntették: közveszélyes munkakerülésnek hívták). Biztosan tudom, hoyg voltak, akik sokkal rosszabbul éltek és sokkal elégedettlenebbek voltak. Hát ennyi, ha kérdésed van még, szívesen válaszolok.

Ítéld meg magad!

"3,60" - azaz iszonyú olcsó - volt a kenyér és minden más. Ugye milyen jól hangzik? Látszólag jó is. De apám már akkor is azt mondogatta (paraszti származású), hogy a kenyeret lehetetlen ennyiből előállítani. Aztán amikor a rendszer megbukott, kiderült (persze tudta ezt már aki akarta a '80-as években is), hogy az egészet hitelből finanszírozták. Azóta is ezt a hitelt fizetjük (magyar állampolgárként te is) és görgetjük magunk előtt. Akik most sírnak, hogy mennyire jó volt az élet akkoriban, azok egyszerűen nem gondolják végig, hogy most azért élnek szarul, mert az akkori hazug rendszer hosszú időre eladósította őket.

Ráadásul az állam mindent elvégzett helyetted. Rend volt, mert mindent ellenőriztek, központilag megszerveztek mindent. Az is jó dolog - látszólag. Valójában ezt úgy érték el, hogy szétverték a helyi közösségeket, és diktatórikusan eldöntöttek mindent a polgárok helyett. Leszoktatták őket a cselekvésről, felelősségvállalásról. Aki valamit tenni akart a társadalomért - ma civilnek, vagy helyi politikusnak hívnánk - üldözték, ellehetetlenítették, esetleg bebörtönözték.

A politikusok pedig ezen keresztül megtanulták, hogy mindent lehet. Megtanulták, hogy hogyan lehet korrupt módon és a hatalmukkal visszaélve, de a látszatra nagyon ügyelve (látszólag "a nép érdekében cselekedve") kihasználni az állam polgárait és meggazdagodni a kárukra.

Mindennek köszönhetjük, hogy ma nincs olyan szervezet (lakóhelyi klub, egyházi közösség, sportkör, szakszervezet), amiben a polgárok képesek együttműködni és megvédeni magukat a politikusok, a kormány túlkapásaival, korrupciójával szemben, miközben a gazdaságunk és társadalmunk satnya és bénult.

Látszólag egy nagyon jó rendszer volt, ahol "biztonságos" volt az élet. Valójában a mai (anyagi, társadalmi, erkölcsi) nyomorunkat nagyrészt annak a diktatúrának köszönhetjük.

Optimist nevű felhasználónak!

Nem tudom hány éves vagy, de nagy marhaságot válaszoltál/bár néha egy kis igazság van benne/. Én 72 éves vagyok és nem igaz, hogy azt a hitelt fizetjük azóta is. Orbánék sokkal több hitelt vettek fel és rájuk igaz az, hogy szégyentelenül lopnak. Tehát a nyomorunkat a mostani kormánynak köszönhetjük. A régi rendszerben senki nem építtetett magának sport csarnokot, nem volt övé a fél ország! Akkor még volt tisztesség és erkölcs, most nincs. Száz forintért ölnek meg embereket. Abban az időben nem útálták egymást az emberek.

Tehát amit írtál inkább a mostani rendszerre jellemző!

A történet a nagypapámtól származik, tehát ez az abszolút kezdet: Vasutasként teljesített szolgálatot a szolnoki állomáson, amikor a forradalom leverése idején Kádárt kísérettel hozták Budapestre, és nem voltak körmei.

Jobbról-balról pofon: Az ifjúság a jövő reménysége, de ha megnő, osztályellenség.