Mivel volt jobb az oktatás és az egészségügy 2010 előtt? Mit "vertek szét"?

Nem feltélenül szétverésről van szó, hanem pl. forrásmegvonásokról, fejlesztések elmaradásáról.

Az oktatás esetében jóval könnyebb erre válaszolni: KLIK.

Nincs mire büszkének lennie az MSZP-nek, de akkor még jobban álltunk ebben.

Rövid magyar oktatástörténeti áttekintő:

1. Kezdetben vala az Osztrák Magyar Monarchia (nyilván nem kezdetben, csak ennél jobban nem érdemes visszamenni). Az emberek láták, hogy ez jó, mert többé-kevésbé minden társadalmi csoport eljutott oda az 1900-as évek elejére, hogy valamilyen iskolát azért el tud végezni. Volt módszeres tanárképzés, iskolafelügyelet - mai szóval minőségirányítási rendszernek mondanánk - fejlődgetett szépen a dolog.

2. Majd jöve a világháború, mindenféle forradalmak és Trianon. Az emberek láták, hogy baj van és az oktatásügyhöz fordultak segítségért. Az oktatásügynek volt is válasza: rengeteg határon túli tanárt tudtak Magyarországra csábítani, vagyis az ekkor 8 milliós országra egy kétszer ekkora állam tanári kara szakadt rá. Ezt igyekeztek is kihasználni, s nem csak a minőség megtartása volt a cél, de fejlesztése is. Közismert tény, hogy a magyar Nobel-díjasok és híres tudósaink jelentős része ebben a korban végezte itthon iskoláit és kiváló tanároktól tanulhatott.

3. Aztán beköszönte még egy világháború és következett a cocializmus. Kezdetben még itt sem volt gond - tekintve, hogy az értelmiségi pályán levők közül szerencsére kevesebb áldozatot szedett a dolog (bár természetesen sok zsidó tanárt mészároltak le), de az emberélet megnyúlásának következtében az '50-es '60-as évek táján még sok nagy öreg vagy az ő tanítványaik tudták tartani a színvonalat. Aztán a '70-es évektől valami elromlott - a cocializmus oktatási rendszere már csak középszerűvé vált, a '80-as évekre pedig szinte csak a formális keretek maradtak egy lehanyatlott szellemi termék körül. Számos főiskolának és egyetemnek feltűnt azonban, hogy ha nem változtatnak, akkor elmegy mellettük a világ, így ők kénytelenek voltak már ekkor valami verseny-szerű modellben gondolkozni.

4. '89-ben aztán pár krapek összefogott, hogy milyen jó lenne rendszert váltani - hát ja, gondolták ők, aztán a '90-es évek elején összevissza szabályozgatott természetesen mindenki, hátha 1-2 év alatt meg lehet reformálni a zoktatást. Sajnos ez elég cifrán alakult - tekintve, hogy egy általános iskolai osztálynak is 8 év kell, egy átlagos középiskolai tanár meg ugye az összes iskolájával együtt akár 15-20 évet is eltölt a rendszerben. No azért idővel a próbálkozásoknak csak lett foganattya, bár elég tarka-barka módon, de a 2000-es évek elejére kialakult valami félig cocialista-félig demokráciába illő magyar oktatás.

5. Ehun gyütt aztán Magyar Bálint barátunk, aki azt a cél tűzte ki maga elé, hogy ő aztán ezt az egész cocializmusból modern oktatási rendszerbe történő váltást egymaga véghez viszi egy ciklus alatt (mindig egy ciklusra tervezett, mert soha nem tudta, mikor váltják le). Hatásosnak hatásosak voltak a reformjai, csak nem mindig a megfelelő irányba. Sajnos az a felfogás, hogy 2-3-4 év alatt modernizálni lehet egy ilyen nagy tehetetlenségű rendszer ismét kudarcot vallott, noha meg kell említeni, hogy legalább az írmagját elvetette a fejekben a változás szelének. EU-s szabályozásra a felsőoktatás egyre eltávolódik a közoktatástól, külön témaként él tovább.

6. Elérkeztünk a közeli múltba, 2010-ben fülkeforradalom, győz a FIDESZ és megint feléled a lelkekben a reform tüze. Figyelmes olvasók talán már sejthetik, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni - s nem is sült, az egyetlen enyhítő körülmény talán az, hogy a miniszteri szintről az államtitkárira helyeződött nagyobb felelősség (Oktatásügyi Minisztérium megszűnt, beolvadt). Színre lépett egy Hoffman Rózsa (születési neve Bajnai Rózsa) nevű hölgyemény. Fontos, hogy hölgyemény, mert az előző 3. pontot felölelő történelmi korszakban a férfiak gyakorlatilag kiszorultak az oktatás ügyéből. Neki már gyakorlatilag tényleg semmi köze ahhoz az egykoron jól menő rendszerhez, ami a kiinduló állapotot tükrözte - ő nem tanult Monarchiában vagy Horthy rendszerben képzett tanároktól és nem is látott olyat (legfeljebb fényképen). Ennek fényében aztán pláne átérzi mindenki azt az iróniát, hogy Klebelsberg Kúnó nevével igyekeztek fémjelezni a terveit. Hiába, ettől természetesen semmivel sem lettek jobbak - szabadrablás volt az egyházi iskolák területén, ismét össze-vissza szabályozások, s még a költségeket is csökkenteni kell. Szép tragédia.

7. Hogy-hogy nem valakinek valamelyik magasabb rendű sóhivatalban (talán egy kormányülésen) feltűnhetett, hogy ez a Rózsika nem túlzottan ért a dolgához. Egy ideig még próbálkoztak egy Czunyiné nevű utóddal, de az is kudarcot vallott, s elérkeztünk a mai állapotokhoz. Sajnos ma sem tudnak olyan tervet adni, amely a kaotikus állapotokat 1-2 év alatt meg tudná szüntetni. Ezt az állampolgároknak is el kell fogadnia, a mai ember 20-25 éves kora előtt nem nagyon lép ki az iskolapadból, ez alatt meg 3-4 kormány is regnálhat és egymással ellentétes szabályokat alkothat. Valahonnan kukáztak egy mérnök-menedzsert (ez a Palkovics), aki igyekszik az oktatási hivatalok háttérdolgozóiban tartani a lelket, s próbálja azt kezdeményezni, hogy most az egyszer lehetőleg ne a szülők, egyházak, Helsinki-bizottságok meg politikusok csinálják az oktatást, hanem ők ott, akiknek elvileg ez a szakterületük. Hát, hogy is mondjam...egyelőre elég kétesek a kilátások afelől, hogy ez működhet-e, lévén az ő keze is elég erősen meg van kötve felülről, s az oktatásügyi dolgozókban sincs kialakult szokás arra, hogy azt csinálják, amihez értenek, de talán most van egy halovány fénysugár, hogy ha ezt nem baltázzák el, akkor 2020-2030 között kialakulhat valami normálisabb oktatás, mint az elmúlt 40 évben volt.

Az egészségügy az egy ennél - szerencsére - sokkal egyszerűbb történet:

1990-ig: Örülünk, mert a cocializmusban mindenkinek jár minden.

1990-től válságig: Mindenkinek jár minden, de már nem örülünk neki.

Válságtól - : Csak akkor és annak jár, akinek engedik. Örülni pedig tilos.

Eü.-ben nem is hiszem, hogy a FIDESZ és Bajnai kormány között akkora eltérés lett volna, csak a zömmel jobboldali orvosokban és kórházigazgatókban katarzis élmény volt, hogy immár papíron is az "ő embereik" vannak pozícióban, de egyébként kormánytól függetlenül is jól kirajzolódik a fizetős egészségügy és a piacliberalizáció felé tendálás.

"tényleg? és egyébként mit csinált ez a nagyszerű magyar bálint?"

Nos kedves barátom - az ő nevéhez fűződik többek között, hogy egy nagy adag továbbképzésre szoruló embert elküldtünk diplomát szerezni levelező tagozatokra a felsőoktatásban, amely nélkül a magyar munkaerőpiac ma valószínűleg tényleg sokkal nagyobb arányban állna bármiféle értékteremtésre alkalmatlan biorobotokból. Talán azt sem kell bizonygatnom, hogy az általános iskolai informatika oktatás kiterjesztését is ő szorgalmazta - minek hozadékát egyébként épp a frissen pályakezdő generáció épp most kamatoztatja, mert nincs olyan köztük, aki legalább az Officet ne tudná használni. Igazából a Nemzeti Alaptanterv is az ő ötlete volt, amit a FIDESZ most továbbvisz. Amennyiben emlékezetem nem csal a jogi vonalon is elég erős pozitív változásokat hozott - az ő idejében kezdték el eltiltani a gyerekeket bántalmazó tanárokat.

Ugyanakkor mint írtam abszolút jogos kritika vele szemben, hogy nem a kora problémáira reagált, hanem attól abszolút eltérő ütemben igyekezett a nemzetközi trendekkel tartani a lépést. Kicsit olyan volt, mintha előfizetett volna valamelyik nívós angolszász oktatási szaklapra és mindig csak a legmodernebb dolgokat akarná gyakorlatba ültetni, a sok éves tapasztalat alapján bevált dolgokat pedig leváltani. A magyar oktatás valóságától totálisan elvonatkoztatva vezényelt.