Csak szerintem a legtöbb liberalizmus ellenes ember valójában homofób?

Az itt a gond, hogy ebben az országban már rég nincs demokrácia, Kérdező, illetve hogy a demokráciából a hülyék diktatúrája lett.

Ami itt zajlik, az olyan, mintha két farkas és egy bárány azon vitázna, mi legyen a vacsora.

Szerintem jól látod, kedves kérdező: a homofóbok általában látens homoszexuálisok, olyanok, akik elfojtották a saját szexualitásukat. Önmaguktól és a szembesüléstől félnek. Azért beszélnek úgy a homoszexualitásról, mint egy ragályos betegségről, amit karanténba kell zárni, hogy ne terjedjen, mert rájuk nézve valóban ragályos betegségként működik: a homoszexualitás látványa előhozza a tudatalattijukból az elfojtott, bűnösnek tekintett vágyakat, s ezért úgy tekintenek a homoszexuálisokra, mintha az ő hibájuk lenne, hogy bűnös gondolataik támadtak, mintha valójában ők fertőzték volna meg őket (holott azok a vágyak bennük eleve léteztek, csak mélyen elfojtva, és előhozta belőlük a látvány - erre reagálnak dühösen).

Természetesen egy épelméjű heteroszexuális férfi, akinek nincsenek elfojtott homoszexuális vágyai, nem foglalkozik annyit a melegekkel, nem megy oda nézegetni őket egy melegfelvonuláson (pfújolással és bekiabálásokkal leplezve a kíváncsiságát), és egyáltalán nem törődik a jogköveteléseikkel.

Egy heteroszexuális férfit nem zavarnak a melegek (mindaddig, amíg nem rá hajtanak, persze), sőt, örül, ha több nő jut neki.

Az én ismerősi körömben is van egy-két homofób ember, és mindenikkel van valami bibi: egyiknek sincs barátnője, stabil párkapcsolata, sokuk fiúkkal lóg folyton, nem is ismerkedik lányokkal igazán, van amelyik az anyjával él majdnem harmind évesen...

Szerintem legalább a fele titkolja, elfojtja, hogy meleg, a másik fele pedig ezzel akarja bizonygatni, hogy "normális", annak ellenére, hogy egy nőt sem tudott összeszedni életében, s az egyetlen nőnemű személy, akivel bensőséges kapcsolatban áll, az anyukája! :-)))

Ennek ellenére az illiberalizmus nemcsak homofóbiából táplálkozhat (bár gyakori velejárója), hanem a kiváltságosak "önvédelme" a jogegyenlőség ellen.

Mondok egy példát: egy olyan társadalomban, ahol a heteroszexuális, többségi nemzethez tartozó fehér férfiak befolyásosabbak, többet keresnek, fontosabb vezető beosztásokat birtokolnak és társadalmilag megbecsültebbek, mint a nők, a szexuális, nemzetiségi, etnikai, vallási és egyéb kisebbségek, ott ezek a férfiak ösztönösen védeni fogják az érdekeiket, mert úgy érzik, hogy meg kell óvniuk kiváltságjogaikat a másodrendű állampolgárokkal szemben ahhoz, hogy hatalmuk legyen.

Világos, hogy ha holnap bevezetnek pl. egy 50%-os női kvótát a parlamentben, a jelenlegi képviselők 30-40%-a elveszti a munkahelyét és befolyását. Tehát akkor ők arról fognak prédikálni, hogy a nők inkább szüljenek, ne akarjanak jogegyenlőséget!

Ennek a jelenségnek egyfajta túltengése az, amikor alapjogokról beszélünk. mert igaz ugyan, hogy senki sem vesztene semmit, ha egy alapjogot kiterjesztenek, de a kiváltságosak mégis úgy érzik, veszítenek a befolyásukból és kitüntetett helyzetükből, ha másnak is "jut" ugyanabból az alapjogból.

Ha a melegek is házasodhatnak, akkor én, heteroszexuális, mivel leszek KÜLÖNB náluk?! Igaz, tőlem nem vesz el jogot az ő jogkövetelésük, igaz, én élhetek ugyanúgy, házasodhatok ugyanúgy, ahogy eddig, de én KÜLÖNB akarok lenni!

Tehát az illiberalizmus nemcsak homofóbia, leplezett elfojtott homoszexualitás következménye lehet, hanem a kiváltságos rétegnek az a törekvése, hogy kiváltságos maradhasson az elnyomott rétegekkel szemben azáltal, hogy azok nem kerülnek jogegyenlőségbe vele, s így neki megmaradhat egyfajta felsőbbrendűség tudata.