Honnan jött hirtelen ez a hatalmas szabadpiac-fétis Magyarországon?

Közgazdászként day-by-day látom, hogy a Hayek-féle laissez-faire gazdaságpolitikáról egyre inkább szakmai konszenzus van, hogy tévedés és zsákutca. Szakdogák, PhD dolgozatok születnek róla, hogy természeténél fogva növeli a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségeket, monopol (legalábbis oligopol) helyzetbe hoz vállalatokat, paradox módon pedig akár a hatékony piaci verseny rovására is mehet. Emellett jelentős kritikák érik, szakmán belülről és a szakma határterületeiről (szociológia, társadalomfilozófia) amiatt is, mert túlontúl matematizál, miközben a közgazdaságtan elsősorban társadalomtudomány, hiszen emberek között zajlanak le a tranzakciók, amelyek célja optimális esetben a javak Pareto-hatékony elosztása. Szociológiai, pszichológiai tényezők ezrei akadályozzák, hogy a fizikához hasonlatos algoritmikus számításokká degradálhassuk az egész tudományágat.

És miközben a szakma egyre inkább meghaladná a rideg, matematizált neolib gazdaságpolitikát, aközben én mintha ezeknek a reneszánszát látnám a magyar közbeszédben. Az az ország, amelyik még tíz éve egyértelműen a szociális juttatások mellett tette le a voksát (vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj eltörlése), az most hirtelen a teljes dereguláció híve lett.

A fórumozók, Facebook-kommentelők visszatérő paneljei, hogy "aki gazdag az kemény munkával jutott oda, miért büntessük őket?" "Minek támogassuk azokat, akiknek büdös a munka?" "Minek támogassuk azokat, akik csak a putriba szülik a kölyköket?"

Aki szociális intézkedések bevezetését/fenntartását/megerősítését akarja, az "proli", "azt várja, hogy osztogassanak neki", "lusta" ja és persze "proli", illetve "lusta proli".

Amikor megemlítettem, hogy Magyarországon az EU átlag felett van a szegénységi küszöb alatt élők száma (sőt, csak Bulgáriában és Romániában magasabb nálunk), arra az volt a válasz, hogy "Választani kell, vagy tesznek ellene, vagy hisztiznek tovább". Milyen érdekes, hogy az egykori gyarmattartó centrumországok lakói tesznek ellene, mi itt a félperiférián so-so, az egykori gyarmatok lakói pedig mind "hisztiznek". Sőt, akár országon belül, a szabolcsiak vagy a nógrádiak többet hisztiznek, a győriek vagy a pestiek pedig többet tesznek ellene.

Amikor megkérdeztem, hogy mit tehet az az ember, aki megszületik egy tiszántúli faluban, egy két milliót érő vályogházban, a faluban csak közmunka van, nos erre az volt a válasz, hogy ez idézem "proli hőzöngés". Be is lett linkelve egy cikk, hogy mit tegyen az ember ilyen szituban. Az első pont úgy kezdődött, hogy költözzön el oda, ahol van munka......

Természetesen bárminemű állami beavatkozás az esélyegyenlőség vagy bizonyos alapjogok támogatása érdekében (pl. rövidtávú lakáskiadás korlátozása), az kommunizmus. Amikor jelzem, hogy több nyugati város megtette már, akkor nem kommunizmus, hanem populizmus.

Miközben az OECD azt ajánlja a tagállamainak, hogy a jövedelmet terhelő adók helyett fokozatosan mozduljunk a vagyonadó felé, mert az igazságosabb és fenntarthatóbb, az "proli irigység, azok iránt, akik már megdolgoztak a vagyonukért".

Elismerem, hogy a Fidesz sorozatosan károsan és feleslegesen avatkozott be a gazdaságba, hogy a saját haverjait pofátlanul előnybe hozza. Na de ez rá az adekvát reakció? Átesni a ló túlsó oldalára, szembemenve a világtrendekkel?