Honnan jött hirtelen ez a hatalmas szabadpiac-fétis Magyarországon?
Közgazdászként day-by-day látom, hogy a Hayek-féle laissez-faire gazdaságpolitikáról egyre inkább szakmai konszenzus van, hogy tévedés és zsákutca. Szakdogák, PhD dolgozatok születnek róla, hogy természeténél fogva növeli a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségeket, monopol (legalábbis oligopol) helyzetbe hoz vállalatokat, paradox módon pedig akár a hatékony piaci verseny rovására is mehet. Emellett jelentős kritikák érik, szakmán belülről és a szakma határterületeiről (szociológia, társadalomfilozófia) amiatt is, mert túlontúl matematizál, miközben a közgazdaságtan elsősorban társadalomtudomány, hiszen emberek között zajlanak le a tranzakciók, amelyek célja optimális esetben a javak Pareto-hatékony elosztása. Szociológiai, pszichológiai tényezők ezrei akadályozzák, hogy a fizikához hasonlatos algoritmikus számításokká degradálhassuk az egész tudományágat.
És miközben a szakma egyre inkább meghaladná a rideg, matematizált neolib gazdaságpolitikát, aközben én mintha ezeknek a reneszánszát látnám a magyar közbeszédben. Az az ország, amelyik még tíz éve egyértelműen a szociális juttatások mellett tette le a voksát (vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj eltörlése), az most hirtelen a teljes dereguláció híve lett.
A fórumozók, Facebook-kommentelők visszatérő paneljei, hogy "aki gazdag az kemény munkával jutott oda, miért büntessük őket?" "Minek támogassuk azokat, akiknek büdös a munka?" "Minek támogassuk azokat, akik csak a putriba szülik a kölyköket?"
Aki szociális intézkedések bevezetését/fenntartását/megerősítését akarja, az "proli", "azt várja, hogy osztogassanak neki", "lusta" ja és persze "proli", illetve "lusta proli".
Amikor megemlítettem, hogy Magyarországon az EU átlag felett van a szegénységi küszöb alatt élők száma (sőt, csak Bulgáriában és Romániában magasabb nálunk), arra az volt a válasz, hogy "Választani kell, vagy tesznek ellene, vagy hisztiznek tovább". Milyen érdekes, hogy az egykori gyarmattartó centrumországok lakói tesznek ellene, mi itt a félperiférián so-so, az egykori gyarmatok lakói pedig mind "hisztiznek". Sőt, akár országon belül, a szabolcsiak vagy a nógrádiak többet hisztiznek, a győriek vagy a pestiek pedig többet tesznek ellene.
Amikor megkérdeztem, hogy mit tehet az az ember, aki megszületik egy tiszántúli faluban, egy két milliót érő vályogházban, a faluban csak közmunka van, nos erre az volt a válasz, hogy ez idézem "proli hőzöngés". Be is lett linkelve egy cikk, hogy mit tegyen az ember ilyen szituban. Az első pont úgy kezdődött, hogy költözzön el oda, ahol van munka......
Természetesen bárminemű állami beavatkozás az esélyegyenlőség vagy bizonyos alapjogok támogatása érdekében (pl. rövidtávú lakáskiadás korlátozása), az kommunizmus. Amikor jelzem, hogy több nyugati város megtette már, akkor nem kommunizmus, hanem populizmus.
Miközben az OECD azt ajánlja a tagállamainak, hogy a jövedelmet terhelő adók helyett fokozatosan mozduljunk a vagyonadó felé, mert az igazságosabb és fenntarthatóbb, az "proli irigység, azok iránt, akik már megdolgoztak a vagyonukért".
Elismerem, hogy a Fidesz sorozatosan károsan és feleslegesen avatkozott be a gazdaságba, hogy a saját haverjait pofátlanul előnybe hozza. Na de ez rá az adekvát reakció? Átesni a ló túlsó oldalára, szembemenve a világtrendekkel?
Nem tudom, én jópár olyat ismerek, hogy megszületett egy Isten háta mögötti faluban, vályogházba, aztán akart és talált is munkát.
Szal valóban hőzöngés meg kifogáskeresés megy, semmi több.
Aki akar, az tud dolgozni.
Szerintem minden társadalom és gazdaság kötelező eleme a szegénység. Egyes kutatások azt vizsgálják, hogy ennek akár még pozitív oldala is lehet.
Ha az országban mindenki diplomás lenne, akkor diplomások lennének alul fizetve nyilvános wc takarításért, nem bonyolult.
Szerintem a mai szemlélet kisebbik részt a Kádár-korszakból ragadt ránk, ahol még voltak "veszélyes munkakerülők", nagyobbrészt pedig a politikai gáncsok kommunikációjából, ahol ha adnak, akkor "miért adnak?!" és ha nem adnak, akkor "miért nem adnak?!" a szituáció.
Munka és munka között pedig óriási különbség van.
Megmagyaráznád, hogyan lehetséges, hogy Győrben többet hőzöngenek és keresnek kifogást, mint Ausztriában, Borsodban többet, mint Győrben és Kárpátalján többet, mint Borsodban?
Igen, az egyenlőtlenségek megléte természetes és bizonyos körülmények közt még motiváló is. Én speciel azt tanultam, hogy a tízszeres különbség az, ami még motiválja az alul lévőt, hogy érdemes keményebben hajtani, a nagyobb már csak irigységet és feszültséget szül.
Amúgy nem állítom, hogy nincsenek lusta emberek, sőt, a lusták meg is érdemlik, hogy ne jussanak egyről a kettőre. Viszont azt a fajta mobilitást fontosnak tartom, hogy aki akar, az tudjon is előrejutni. Amúgy nagyon sokban találó a válaszod, úgy vélem. A kádári KMK-s meglátásod különösen tetszik, az eszembe sem jutott :-)
Mert az ilyeneknek megmondják a főnökeik, hogy miről mi legyen a véleményük ("aki nem ért el semmit, az annyit is ér", "havi 47000-ből meg lehet élni" stb.). Viszonylag védett helyzetből könnyű hőzöngeni.
A kérdésfeltevésed nekem olyan felemásra sikeredett. Egy részről szakmaira vetted a hangvételt, másrészről a Fecebook és egyéb fórumok kommentelőire hivatkozol. Ezeket korántsem nevezném mérvadó véleményeknek. Inkább féliskolás, együgyű m_rhák hőzöngésének helyszínei.
Kérdező!
Inkább a fiatalok támogatják ezt,mert ő még nem szorulnak a szociális ellátó rendszerre,pl egészségügy:)
Sok Amerika mániás,akik azt hiszik ott milyen jó az élet.
Én nem nagyon látok itt semmilyen új fordulatot, a "szociális" népszavazás is inkább szólt arról, hogy menjenek a Feriék a p*csába, mintsem valós társadalompolitikai irány melletti kiállásról.
Ez a helyzet a rendszerváltás óta áll fent (hozzáteszem, ismét!), hogy a közbeszédet ez a mentalitás uralja. Okai a 200 éve fennálló félfeudális társadalmi szerkezetben, a kommunista gaztettekben (amik diszkreditálták a szociális narratívát), illetve a rendszerváltás idején uralkodó neoliberális dogmában keresendőek.
Az összes vezető közgazdász és egyéb véleményformáló ebben a korszakban szerezte a gazdasági ismereteit, illetve az új idők szeleit megérző "reformkommunisták" is ennek a hívei lettek, miután Moszkva felől Washington irányába fordultak, ezzel cserben hagyva az alsóbb rétegeket.
Az viszont az itthoni intellektuális közeg végtelen sivárságát bizonyítja, hogy még most, így 10 évvel neoliberális dogmák egyértelmű bukása után sem sikerült teret nyernie a kritikának, miközben Nyugaton ez már a mainstream irány.
Nem tudom, nekem is furcsa volt már pár évvel ezelőtt is, hogy az MSZP-kormány alatt mindenkinek az volt a baja, hogy a politikusok tönkreteszik az országot, ellopják a pénzeket és azért szegények a magyar emberek, a Fidesz-kormány alatt meg már mindenki nagy jobboldali lett és nyomatja a burzsuj dumákat, ahogy te is írod, miközben ugyanúgy lopnak, sokak szerint még jobban is, mint az MSZP.
Érdekes kérdés, hogy mi a bajuk a magyaroknak.
Amikor Lázár azt mondta 2011 tavaszán, hogy "akinek nincsen semmije, az annyit is ér", akkor úgy voltam vele, hogy kész, megvolt a Fidesz őszödi beszéde, ezeknek kaput, végük van. De nem. Sokan még helyeseltek is nekik.
Ha viszont 2006-2010 között mondott volna ilyen pofátlan állatságot az egyik MSZP-s kormánytag, akkor arra rágyújtották volna a tüntetők az egész belvárost és ott helyben felkoncolták volna az egész kormányt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!