Akinek nem tetszik Magyarország és nincs mit veszítenie, az miért nem lép le valami jó klímájú, tengerparti helyre?

Például a hajléktalan sem lép le. Leginkább megszokásból. A jelenlegi életmódja rutinossá vált, még ha pocsék akkor is. Míg egy lelépés az csupa újat jelent, eltérve az eddigi megszokott rutintól. Például az új nyelv elsajátításában és másban is az akadályt látja. Míg akik leléptek, azok nem azt nézték hogyan nem lehet, hanem a lehetőségeket hogy hogyan lehet. A linkben szereplő úr sem azt nézte hogy 63 ezer Ft-ból nem futja sokcsillagos szállodára minden napra. Hanem azt nézte hogy mire futja.

A legtöbb ember idegenkedik mindenféle változástól, még akkor is ha pozitív lenne az a változás. Míg a rutinossá vált élet az kényelmes számukra. Akár még a gyári futószalag melletti munka is.

Meg van olyan fogalom hogy intézményfüggőség. Ezt a rabokra találták ki. Azt jelenti hogy aki sokáig ül börtönben, annyira megszokja hogy utána a szabad élet lesz számára elviselhetetlen. Ezért ösztönösen újra el szoktak követni valamit hogy hazamehessenek a megszokott börtönbe.

Igen, csak öregnek fix jövedelem forrása van a nyugdíja. Mellette bármilyen kisebb-nagyobb munkát eltud vállalni, amivel még több pénzt tud szerezni, ha akar. Egy fiatal viszont nem sokat ér, hisz neki a munkabére lenne a fix jövedelem forrása, ahhoz meg munka is kell. Görögország se áll jól anyagilag, ott se könnyű olyan munkát találni, amiből megélsz. Normális munkát meg nem fogsz kapni, ha egy sátorban csövezel. Milyen címet írjanak be a hivatalos papírjaidra, ha nincs hivatalos lakcímed? Hivatalos lakcím nélkül meg nem vesznek fel sehova se rendesen.

Nyugdíjasként lehet bejött neki így az élet, de dolgozva viszont már nem lenne ilyen fenékig tejfel neki.

Egyik ismerősöm Ausztráliába lépett le, méghozzá fémdetektoros aranyásónak. Még én adtam neki a fémkeresőt, mivel akkor még épp azt gyártottam. Több hónapig sátorban aludt vagy ahogy ő mondta, bokorban. Azt ette amit a természet kínált számára. A sok megpróbáltatás után sikeres lett, heti kb. 20 grammnyi rögöt talált átlagban. De ma mégsem aranyásóként él, hanem Londonban elvett egy gazdag hölgyet és a közös tőkéből élnek.

Azt tisztelem benne hogy mert lépni, változtatni, még akkor is ha előre tudta hogy a kezdet nem lesz fenékig tejfel. Nem mindenki merne az ausztrál sivatagban mászkálni a kígyók közt, főleg ott aludni. Érdekes dolgot mondott, hogy az embernek meg kell járnia a poklot ahhoz hogy a mennyországra leljen.

A rendszerváltás utáni években lépett le, annyira szegények voltak hogy az anyja 20 ezer Ft-ot tudott neki adni útravalónak. Az akkoriban kb. minimálbérnyi összeg volt, ami nem sokáig lehetett elég neki. Ha nem lépett volna le, akkor ma is segédmunkát végezne és az anyjával lakna az egy szobás panelban.

# 9: Valójában nem Magyarországon indult a kalandos élete, hamem a diktatúrától sanyargatott Romániából menekült először Magyarországra. Menekülés közben gyakorolta be a természetben való túlélést. Akkoriban a határőrök agyon is lőhették volna ha észre veszik. Önmagában a menekülésre sem vállalkozott volna akárki. Majd itthon sem kapott olyan állást amivel zöld ágra vergődhetett volna. Vegyészmérnöki diplomája volt, angol, magyar és román nyelven beszélt, de mindig alsóbbrendűnek nézték a munkahelyeken. Volt úgy hogy útépítésen dolgozott segédmunkásként. Ekkor kezdte beszélgetni hogy inkább lemegy délre "bokorban aludni". Majd ekkor adódott a közös ötlet, hogy akkor aranyrögöt is kereshet magának ha jó helyen keresi. Rövidre rá már nagy hátizsákban láttam, ahogy a vonatra késztelődik. Mert először Olaszország volt az úticélja, a jobb éghajlat reményében. Ott is aludt néhány hetet a szabadban. Majd a következő hír az volt hogy Ausztráliában van és aranyásó lett az általam ajándékba adott fémkeresővel. Ekkor látogatott haza először és számolt be arról hogy milyen gyönyörű az élet délen. Majd évekkel később hallottam róla az anyjától, hogy már Londonban van és meg is nősült és hogy már tőkejövedelemből élnek. A magyarországi útépítő munka volt az utolsó munkahelye, akkor telt be nála a pohár és tényleg soha életében nem helyezkedett el többé sehol, külföldön se.

Ketten eléggé hasonlóan gondolkodtunk, mert mindkettőnk ősei szabad emberek voltak az államosítások előtt. Nekik valami sajtgyáruk volt Romániában, az én őseim meg szabad gazdálkodók voltak. Ezért lehetett az ő vérében is a szabadságvágy, hogy akkor sem lesz alkalmazott ha állatok színvonalán kell élnie. A boldogulást mégis megtalálta más módszerekkel, nem is akárhogy. Bevallom irigykedve hallgattam amikor már az ausztrál élményeiről számolt be. Illetve a már az előttiről, amikor még csak a Monakói hercegségben járt, meg Kaszablankán, és más hasonló helyeken. Ekkor látszott rajt az elhatározás hogy minek őrizgesse életében a rosszat, ha mindenből a legjobbat is választhatja. Ja és azért különbség is van kettőnk közt. Az hogy ő mindig kirúgta életéből a rosszat és jót választott helyette. Én meg akkor is itthon maradtam mikor már "fél ország" külföldre menekült.