Ti hogy élitek meg a Magyarságot? Miben nyilvánul meg?

- magyarul beszélek (ha külföldre költöznék, akkor is ápolnám, gyakorolnám, hogy soha ne felejtsem el, és ne beszéljem akcentussal, még 40 év után sem)

- tisztelem az őseinket akik sokat tettek az országért

- imádom a magyar nyelv kifejezőképességét

- szeretem a tájainkat, borainkat

Nagyjából ennyi. Te hogy állsz a kérdéssel?

Magyarországon élek, magyarul beszélek, magyar kulturális közegben nőttem fel, nagyjából ennyi.

Nem tudom ezen felül mit és minek kéne még valamit megélni.

Élvezem, hogy egy viszonylag kevesek által beszélt, rokonsággal nem nagyon rendelkező egyedi nyelv az anyanyelvem.

Szeretem a magyar történelmet, irodalmat, azokat a mondásokat, szállóigéket amiket csak mi értünk meg, másnak semmit nem jelent, lefordíthatatlan, de nem feltétlenül nyelvileg, hanem mert egy nem közép európai ember egyszerűen nem érzi át.

Pl. "az oroszok már a spájzban vannak", "ha én egyszer kinyitom a számat", "Lepsénynél még megvolt", "füstszűrős sapka", vannak szállóigék, amelyeket mindenki ismer, félszavakból is megértjük egymást, az egyedi humor, a L'art pour l'art társulat humora, Sándor György, Hofi és sokan mások, az utánozhatatlan nyelvi humor, "nehogy már a lekvár főzze be a nagymamát" stb.

Ennyi. Az ősök tisztelete, a történelem szeretete, a nyelvi igényességre való törekvés. Az hogy ennyi nehézség után is megmaradtunk - ez már önmagában teljesítmény.

Én például nagyon viccesnek tartom, amikor valaki azt írja, hogy "Magyarságotok".

Jó, tudom, az Árja Faj, a Tudás Népe, a Magyarok Istenének Kiválasztott Nemzethe - akik egyszerre három olimpiát is meg tudnának rendezni, annyira magasabbrendű a teljesítményük - megérdemli, hogy nagybetűvel írják, na de akkor is. :)