Szerintetek lesz majd lőparancs a határzárnál? Mkor?

Máshol írtam, csak kimásolom.

Sokszor vita tárgya, lesz-e, van-e, miért nincs: tűzparancs nem volt, és nem is lesz a határzár mellett. Mert a tűzparancs mindig helyzetfüggő, az adott helyzetnek szóló parancskiadás, nem "biankóban" adják megelőlegezve, senkinek. Ilyen nincs. Kérdezheted: akkor háborúban is csak akkor lehet lőni, ha konkrétan parancsot adnak ki? - Az más. Az nem őrszolgálat. Az bevetés.

Ugyanakkor őrszolgálatot alapvetően éles lőfegyverrel hajtjuk végre. Mindenhol, körülményektől függetlenül. Itt is így van. De a fegyverhasználat iszonyú(!) mértékben körülírt és korlátozott. Minden oldalról körbeszabályozott. Egyfelől a fegyverhasználatot öt külálló lépés előzi meg. Először a felszólítás a jogsértő cselekedet abbahagyására. Másodszor a kényszerítő eszközök alkalmazása - de még az is szabályozott, hogy milyen sorrendben alkalmazhatóak ezek! Legelőször a testi kényszer. Ez nem azt jelenti, hogy odamegyek, és leütöm, mert az erőszak, nem kényszerítés. Hanem lefogom, letaszítom, kicsavarom a kezét. Utána bilincs, gumibot, gázspré, sokkoló, és végül az őrkutya. Nem tudom, felfedezted-e benne, hogy ezek is hatásuk időtartalma, és az emberi testben való károkozásuk szerint van csökkenő sorrendből növekvőbe felállítva. Majd felszólítás(!) arra, hogy fegyverhasználat fog következni, majd figyelmeztetőlövés, és csak ezek végigzongorázása után lehet célzott lövést leadni karra, lábra. Csak végtagokra, testre és fejre nem. És ezt követően elsősegélyt kell nyújtani, és segítséget kell hívni. És jelenteni, mert mindig mindent jelenteni kell persze, hiszen az elöljáró eszerint számol. Természetesen ezek a lépések a helyzettől függően átugorhatóak, közvetlen életveszély esetén, tehát ha valaki a sötétben egy késsel a hátam mögé kerül, és előrerántja a kezét, hogy átvágja a torkomat, nem kell felszólítanom semmire, azonnal használhatok fegyvert. De még azok a helyzetek(!) is szabályozottak, hogy egyáltalán mikor történhet fegyverhasználat, mint cselekmény az őrszolgálat alatt! Tehát hogy a fenti láncolat, ami nem rövid, és erősen részletezett, mikor állhat fel egyáltalán. Csak akkor, ha a védelmünkbe rendelt objektumot, hadianyagot, védendő személyt, szolgálatot adó társunkat vagy minket közvetlen támadás éri. És ekkor sem használható a fegyver például összegyűlt tömeg ellen, - megállapíthatóan - terhes nő, kiskorú gyermek, vagy a konfliktusban részt nem vevő személy ellen. Még az is meg van szabva, hogy, amennyiben a cselekmény megszakítása elérhető eszközre vagy állatra leadott lövéssel, úgy az az elsődleges. Láthatod, sokszorosan bebiztosított az őrszolgálat, és nagyon szigorúan fogott a fegyverhasználat. Az első időkben például mondták, hogy szigszalaggal le volt ragasztva a tárajak, hogy ne is lehessen betárazni a fegyverbe hirtelen, mindenképp meghagyjon legalább annyi időt a gondolkodásra, amíg azt leszedik róla. Nehogy vétlen lövés legyen bárhol. Erre nagyon odafigyeltek, nehogy bárhol is fegyverhasználat legyen. Betárazni az éles lőszert nekünk is tilos volt, de leragasztva már nem voltak a tárak. Egyetlen egy szolgálat volt, amikor azt mondták, kihajthatjuk a válltámaszt, és előre vehetjük mellre - mert hogy még az is meg volt kötve, és szigorúan, ellenőrzötten, hogy háton kell viselni! -, akkor voltak események, és azt mondták, aki nagyobb biztonságban érzi magát így, az most nyugodtan tegye ezt meg, az esetleges helyzetekben a tárazásra fordítandó időt lerövidítendő. De semelyik másik napon nem volt ilyen. Nagyon kerülték az incidenseket. Nehezebb szimpátiát találni a honvédekkel, mint a rendőrökkel, mert előbbi úgymond vállalja, hogy pénzért öl, és nincs benne erkölcsi tartalom? Pedig mindkettő ugyanazt a szolgálatot látja el. A társadalomban élők biztonságát és a rendezett életkörülmények nyugalmát védi, egyik a belső ütközésektől és súrlódásoktól tartja meg ártatlan emberek biztonságát egymással is szemben, másik a kívülről jövő behatásoktól végzi el szintén ezt az irányukban. A fegyver pedig a legritkább esetben kerül elő ebben a feladatteljesítésben, az emberélet elvétele pedig még így is mindig kerülendő, mert nem ez a cél egy hivatalos szervezetnél.

Jellemző példa, hogy amikor egy kihegyezett karóval rontott neki egy migráns egy honvéd lányra, ami már fegyveres támadás egy szolgálatot ellátó személy ellen, méterekre tőle állították meg, és ekkor sem jött elő a fegyverhasználat, pedig a körülmények indokolttá is tették volna.

Vagyis nem, nincs "tűzparancs", és nem is lesz ilyen, mert a jelenség maga sem létezik, ugyanakkor fegyverhasználati jog most is van, lévén, fogalom szerinti őrszolgálat ez is, és az általános szabályozások vonatkoznak ide. Ugyanazok, mint egy laktanya kapujánál.