A magyar miért nem toleránsabb nép?

Legalább egymással szemben lehetnének elfogadóbbak, de nem, még a másik magyarba is ott kötnek bele, ahol csak tudnak.

Ezt soha nem fogom megérteni. A hivatalokban is úgy viselkednek az emberrel, mintha szívességet tennének nekem azzal, hogy elvégzik a munkájukat, én meg egy darab fekália lennék, aki éppen az útjukba került. A metrón ülve úgy néznek egymásra, mintha bármelyik másodpercben megtámadnák a másikat. A buszmegállóban múltkor belém kötött egy öregasszony, hogy nekem miért van ilyen hajam, ez mire jó így? Alul fel van nyírva, a tetején hosszabb és ez bökte a csőrét. Megkérdeztem tőle, hogy mi a gond vele, erre mondta. Először köpni-nyelni nem tudtam, aztán annyit sikerült kiböknöm, hogy azért ilyen, mert nekem ez tetszett és ilyenre nyírattam. Erre mondta, hogy úgy sokkal jobb lenne, ha a tetejét is lenyíratnám rövidre, ahogy lent van. Erre már nem tudtam mit mondani, csak annyit, hogy jó, majd akkor olyanra nyíratom, mert magának az tetszik, aztán odébb mentem. De most komolyan, neki ismeretlenként mi köze van ahhoz, hogy nekem milyen a hajam? Sőt, ha nem egy ismeretlen öregasszony lett volna, hanem a nagyanyám, akkor is mi joga van neki ahhoz, hogy megmondja, hogy nekem milyen a hajam 24 évesen? Ha mohazöldre akarom festetni a hajamat, akkor mohazöldre festetem, nem? Jó, persze nem akarom, de mit pofázik bele más, amikor egy szabad társadalomban élünk elvileg?

A másik, hogy tegnap volt családi összejövetel és nagynénémék is ott ültek az asztalnál, én meg szénhidrátszegény diétán vagyok az edzésem miatt és sok húst és salátát ettem. Nagynéném férje nem látta a húst vagy nem tudom, de belém kötött, hogy én miért eszek olyan sok zöldséget, csak nem vegetáriánus akarok lenni? Mondtam neki, hogy nem, csak diétázom, erre elkerekedett, nagy szemekkel azt mondja nekem, hogy az nem jó, mert a férfiak nem szoktak fogyókúrázni, azt a nők szokták. Mondom neki, hogy de muszáj, mert nyárra formába akarok kerülni a strandon, hogy ne legyek annyira zsíros. Erre ilyet szól, hogy ez a beszéd. Ő már azt hitte, hogy homokos lettem, mert már rég volt barátnőm, most meg ez a sok zöldség, amit itt az orra előtt eszek és a fogyókúra. Nahát, mik vannak! Erre már tényleg nem tudtam mit mondani, csak hallgattam.

Én nem tudom, hogy mi van itt az emberekkel, de olyan, mintha én egy teljesen más világban élnék, mint ők. Szerintem sokkal jobb hely lehetne az ország, ha kevesebb lenne benne a frusztrált, agresszív, kötekedő ember. De ezeknek most tényleg nincs jobb dolguk, csak a másikat abajgatni a szemöldöke miatt, meg hogy hogyan vesz levegőt? Nem értem, én mindig el tudom magam foglalni, de ezek? Érdekes nekem ez a mentalitás, hogy búza vagyok, ha izmosabb akarok lenni és ehhez hasonlók...