Szerintetek mit lehetne tenni az ellen, hogy csökkenjen hazánkban az alkoholisták és alkoholproblémákkal küzdők száma?

Erőfeszítést tenni, hogy megértsük hogy a nagy arányban miért isznak, megérteni mi vezette őket bele az alkoholizmusba, és hogy van e olyan kiút amiben nem kell magára maradnia amíg szét issza az agyát, és az élete rendeződik, politikai intézkedések által. Ehhez az kell hogy közösséget vállaljunk velünk, nem kirekesszük őket, vagy nem a cserben hagyás a megoldás, hanem a hogy legalább erőt feszítsünk ki rá, hogy meg tudjuk honnan került oda, és akkor tudni fogjuk mi a kiút. Strukturális hatása egy politikai problémakáént megoldott rendeleti intézkedésnek csökkenést hozhat.

Ehhez nem kell elfelejtenünk, hogy az alkoholisták száma jelen van minden társadalmi csoportban és osztályban is.

Most mondhatnánk azt, hogy jobb életszínvonal kellene, mert akkor az emberek létbiztonságban élnének és nem az alkoholban keresnének megnyugvást, de szerintem az sem segítene. Ez kulturális kérdés. Magyarországon, ahogy Kelet-Közép Európában, az alkoholfogyasztásnak, különösen a tömény szesz fogyasztásának kulturális hagyománya van. Ugyebár főleg vidéken elterjedt az a nézet, hogy annál férfiasabb valaki minél többet iszik, ezért a büszke apák ár fiatalok alkohol fogyasztására ösztönzik fiaikat, hogy aztán ne legyenek zavarban később a kocsmában. Persze a nőket sem kell félteni, mikor a fiatal lánykák tizenévesen elkezdik űzni az ipart a diszkóban, hogy aztán később a folyamatos megcsalást, munkahelyi stresszt olcsó pezsgővel, borral és likőrökkel enyhítsék.

Egyszóval nem igazán lehet tenni semmit, itthon az alkoholnak kultusza van sajnos.

Először az nagy alkoholfogyasztási hajlandóság okait kell feltárni. Az egy dolog, hogy nálunk, illetve Kelet-Európában és Észak-Ázsiában divat az alkoholfogyasztás, menő részegnek lenni, az az igazi férfi, aki lehúzza a deci rövidet és aki sokat iszik anélkül, hogy az asztal alá rogyna - aztán az asztal alá rogy. Igen, ezt a kulturális sajátságot is kezelni kell.

De maga a függőség egy válasz. Akár alkoholról van szó, akár játékszenvedélyről, akár illegális drogokró (tulajdonképpen bármiről). Egy menekülés valami elől egy olyan állapotba, ahol szünetelnek a problémák közvetlen hatásai. Ezeket a társadalmi hatásokat kell kigyomlálni.

Aztán jöhet az alkohol hozzáférhetősége és minősége. Sajnos ez a legingoványosabb talaj. Ha nehéz vagy drága hozzájutni, könnyű beszerezni a határon túlról vagy otthon pancsolni. Az illegális drogok esetében láthattuk, a szigorú tiltás mekkora löketet adott a dizájner drogok terjedésének. Ez garantálható az alkohol esetében is. Ami egyébként már most is létező veszély:

[link]

Nem a kevés pénz a lényeg, hanem a sok stressz és az életbeli nehézségek, a folyamatos megfelelés a környezetnek, stb.

A kevés pénz erre csak rátesz egy lapáttal.

A kultusz nem vezet alkoholizmushoz. Sajnos nem mindenki erősebb az alkoholnál. És ez nem gyengeség, hanem genetika. Vannak emberek (nem is kevesen), akiknek az első pohár örökre meghatározza az életét. Akik nem ebbe a csoportba esnek, sohasem fogják ezt megérteni. Én alkoholista vagyok. 25 éve száraz, de attól még alkoholista. Önerőből jöttem le, és tudom, hogy nem sok kellene ahhoz, hogy újra a lejtőn találjam magam. Annak idején (még az átkosban) rengeteg vállalatnál megfordultam, és akkoriban minden látogatást egy-egy repipia követett. Jobbnál jobb italokkal kerültem közelebbi ismeretségbe, pedig csak az első pohárnál volt ez érdekes, utána már mindegy volt, akár az árvák könnyét is megittam volna, csak hasson. Korábban egy kórház gondnokaként rehabos alkeszokat foglalkoztattam, nagyon sokat megismertem közülük, és magam sem hittem ebben a genetika-mizériában. Szépítésnek véltem. Nem az! Vannak, akik hajlamosak rá, és vannak, akik végigihatják az életüket (pl. nagyivók), de sohasem válnak alkoholistává.

Szerintem semmilyen hatalom nem tud ez ellen tenni semmit. Nem vehetjük el minden falatozó embertől a kést, csak mert néhányan gyilkolásra használják. Aki inni akar, megtalálja a módját. Amikor de. 9-ig nem lehetett szeszt kapni, sokan a Dianát (sósborszesz) itták. Emellett megugrott a bögrecsárdák száma, és sokkal többen mentek be részegen dolgozni.

Szerintem ez elsősorban kulturális, hiszen a fitalabbaknál már nem az alkoholba menekülnek, hanem a dizájner drogokhoz, a szerencsésebbek meg virtuális valóságokba. Szóval ha célzottan az alkoholról van szó, akkor szerintem a mgoldás a kulturált alkoholfogyasztás népszerűsítése lenne, nem a szigorítások.

Ha úgy a függőségeket nézzük egészben, akkor a többiekkel egyetértésben problémakezelési, stresszmenedzselési technikákat tanítanék még fiatalkorban.

Az életszínvonal növelése.

Sokan akkor kezdenek el inni,amikor rájönnek,hogy mennyi pénzért dolgoznak,és abból milyen életet lehet élni.

Ahogy öregszik az ember egyre nagyobb a kockázata,hogy idővel az alkoholba menekül.

Na,meg a sok nyomás.Túl sok kihívás van az életben,túl sok területen kell megfelelni,amit nem mindenki bír.

Nekem anyám akkor kezdett el inni 35 évesen,amikor vissza ment dolgozni,miután a testvérem már óvodába ment.

Akkor már nem tudott mindenre odafigyelni,a háztartást nem tudta úgy vezetni,mint korábban,stb.