Sokan miért akarnak Spártát Magyarországból?

'Azért, hogy rend legyen és fegyelem! Ne legyenek pávagyermekek!'

Szóval ha Magyarországot átalakítjuk egy európai Észak-Koreává, akkor hirtelen tökéletes rend lesz mindenhol?

Azért bírom, mikor kizárólag szélsőségek jutnak néhányotok eszébe :D

Szükség van hadseregre? Van.

Senki sem számított a spanyol inqvizícióra. Most béke van, de valamikor (lehetőleg minél később) ez mindenképp meg fog szűnni.

Van elég katonánk? Van.

Magyarország hadserege kicsi, de jól képzett, az országban épp elég vadbarom rohangál akik szükség esetén már csak a poén miatt is szívesen lőnek fejbe bárkit. Az én osztályom egy jelentős része katonai/rendvédelmi/katasztrófavédelmi pályán képzelte el a pályafutását. Leendő mérnökként én is szemezek egy honvédelmi állásajánlattal. Amink van az az adott helyzetünknek (a békének) tökéletesen megfelel.

Jah, majd elfelejtettem, hogy az ország védelmét a kibeB*@*szott Észak Atlanti katonai szövetség garantálta. Ami mellett mi úgyse tehetünk mást egy háború esetén, minthogy fogjuk a papa kezét és nyaljuk a fagyit.

Baj van a fiatalsággal? Nagyon is.

Hogy kéne ezt megoldani?

Mondjuk úgy, hogy azt a megmaradt néhány egészséges lelkű embert küldjük be az általános iskolákba tanítani, kivesszük az oktatásból azt a mély fasiszta lelkületet, az Istenverte Milánói rendszerrel együtt, nem pedig úgy, hogy a jelenleg az oktatás fölött regnáló, jobbára sérült, depressziós, életében csalódott magyartanároknak adunk még több szabadságot, és egy falakkal kerített gyűjtőtábort.

És ha már Spárta.

Egy jó katona (történelmi kontextustól függetlenül), nem frusztrált, nem pánikol. Megbízik a mellette állókban és a parancsnokában. Nincs benne bizonyítási vágy, de a végletekig hisz magában, a csapatában, a körülményekhez képest kiegyensúlyozott és fogalma sincs róla mit veszíthet.

Az átlag magyar ember, görcsös, kiábrándult, senkiben és semmiben nem tud hinni, depressziós, bizalmatlan, és önfejű.

Tény, hogy sokakra ráférne. A világ a feje tetejére állt, valaha tényleg büszke volt valaki, ha le tudott nyomni 50 fekvőtámaszt, valahogy hozzátartozott a férfiassághoz, ma nem tudom mi a menő, nem ismerek tiniket, húszasokat közelről.

De abban a formában, ami volt és sem támogatom, ott senki nem tanult semmit.