Mit csinálnátok ha Magyarországban létrejönne egy náci párt és átvenné a kormányzást? De viszont visszakapnánk a trianoni területeinket .

Erősen eltérő elképzelésünk van úgy tűnik a legitimitás jelentéséről. Mert az, hogy idejöttek a magyarok és elfoglalták a Kárpát-medencét, az azért mégse a legbékésebb megoldás ( ja, vagy te úgy tudtad egy marék földért és egy fehér lóért vettük? Bocsánat!). Szóval nem, nincs igazad és a tényeket még mindig mellőzöd a hozzászólásodból.

A második megállapításomat viszont olvasd el újra, mert nem keresztényüldözésről írtam (az többek közt a Római birodalomban volt, mielőtt I. Konstantinusz legális vallássá tette). A mondatszerkezetbe inkább bele se kötök. Abban egyetértünk, hogy megvan a véleményem és másként is gondolkodok, de ahogy írtam, tények nélkül vagdalkozol, s így elég nehéz is lesz meggyőznöd ( mivel én tényeet hozok fel az állításaim bizonyítására).

A "hosszú oldal" meg egy minden szakmaiságot nélkülöző történelmi álcájú szemétkupac. Azt viszont, hogy a szerzőjét bolondnak nézem ki fogja heverni, mire eljut az általános iskoláig. Ötödikben úgyis lesz történelem óra, ott majd megtanulja, amit meg kell neki, s így majd talán képes lesz objektív képet alkotni, nem csak a saját seggfájását kiélni egy népcsoporton, amely nekki személyesen valószínűleg az égvilágon semmit se ártott.

Kérdésre:

Nagyjából ugyanazt ismételhetném meg, mint a 12-es válaszoló.

Tehát mit csinálnék? Csodálkoznék. Ugyanis nincsenek már nácik (fasiszták sincsenek). [link]

Neonácik, illetve neofasiszták vannak. Ha ők kerülnének hatalomra, azon is csodálkoznék, csak akkor tudok ilyen helyzetet elképzelni, ha pl. háború lenne már előtte, és valahogy egy ilyen párt erőszakkal meg tudná szerezni a hatalmat.

Ez esetben valószínűleg a sebesültek ellátásán túl azt tekinteném fő feladatomnak, hogy segítsek az embereknek, amiben tudok. A válaszolók többségével ellentétben nem mennék külföldre, mert ha nálunk ez megtörténne, akkor egyrészt valószínűleg külföldön sem lenne már jobb a helyzet (de inkább rosszabb), meg amúgy sem hagynám cserben a többieket.

Piertnek (27., 31-re):

Pedig nincs igazad. Az eléggé egyszerű és sarkított véleményedet próbálod tényként beállítani, anékül, hogy bármilyen bizonyítékkal vagy forrással alátámasztanád, amit írsz (de azért azt mondod, hogy alátámasztottad), a tényeket pedig elferdíted. 1000 éves „történelmi tényeket” egyébként sokféle módon értékelhetünk, de amit írsz, az ellentmond korszerű történelmi ismereteinknek (bár a felületes szemlélő számára meggyőzőnek tűnhet). Egyébként ez nem biztos, hogy a te hibád, lehet, hogy ezt tanultad az iskolában. Nézzük sorban:

1. A magyarok bejövetele:

A te álláspontod:

„Bevonultak a Kárpát-medencébe és kiűzték és per vagy kiirtották az itt élő népeket.”

„ja, vagy te úgy tudtad egy marék földért és egy fehér lóért vettük”

A kérdéseim:

1/a. Hogy bizonyítanád (ha már szerinted „tény”), hogy a magyarok kiűzték és/vagy kiirtották az itt élő népeket? Vannak erre megbízható források? Fegyveres összecsapások bizonyítékai? Tömegsírok? Vagy esetleg a fehér ló mondája mégis annak kíván emléket állítani, hogy békésen zajlottak le az események?

1/b. Meddig terjedt Szvatopluk „birodalma”? Milyen népek éltek a morva birodalomban? A Kárpát-medencében a régészeti leletek alapján mekkora arányt képviselhettek a morvák? Ez alapján a morvák uralma mennyire lett volna „legitimebb”, mint a magyaroké?

A valóság:

Mai történelmi ismereteink szerint a magyarok bejövetele békésen zajlott le, valószínűleg több hullámban.

[link]

„Mindezek a hódítások nagyobb csaták nélkül zajlottak, a magyarok nem ütköztek számottevő ellenállásba.”

Főleg avarok éltek itt (akiket bár állítólag Nagy Károly már korábban kiirtott, de akik jelenlétére a magyarok bejövetelnének idején mégis számos tágyi bizonyíték utal), a szlávok csak elszórtan lehettek jelen (és ők is csak az ország északi részén). A magyarok pedig nem az avarok helyére települtek be, hanem melléjük. Az avarok kulturális szempontból a rokonaink voltak, valószínűleg nyelvileg is, így nem voltak ebből konfliktusok, a későbbiekben az avarok egyszerűen összeolvadtak a később betelepülőkkel, ráadásul valószínűleg szívesebben éltek a magyarokkal egyenrangú félként, mint morva uralom alatt. A szórványosan előfodduló szlávok szintén beleolvadtak a magyarokba, mivel amúgy is kevesen voltak. És semmi nem utal arra, hogy elégedetlenek lettek volna, nem történtek fegyveres konfliktusok sem köztük és a magyarok között.

Egyébként az is lehet, hogy a magyarok bejövetle már jóval korábban elkezdődött, sőt akár az avarokat is lehetne „magyar törzsnek” tekinteni, akiknek a később bejövő magyarok csak segítettek függetlenedni a morva és frank befolyás alól.

[link]

Ha majd egyszer ráérsz, és tanulni akarsz, nézd végig az alábbi videót is:

https://www.youtube.com/watch?v=ZbAG8vmUXdw

2. Az államalapításig (az ún. „kalandozások kora”):

A te álláspontod:

„Végigportyázták és rabolták egész Európát...”

A valóság:

A hadjáratoknak számos célja lehetett, így finoman szólva is túlegyszerűsítés lenne pusztán portyázásoknak, rablóhadjáratoknak tekninteni őket:

[link]

Különösen az alábbi 2 mondatra hívnám fel a figyelmet:

„Nagy Károly avar hadjárata után szekérszámra vitték az avar kincseket Nyugat-Európába, mégsem találkozunk e hadjárat „zsákmányszerző” minősítésével.”

Van egy olyan álláspont is, hogy a Nagy Károly által korábban az avaroktól ELRABOLT kincsek visszaszerzése is a célok között szerepelt.

„A magyar hadjáratok jelentős része a nyugat-európai belső háborúk egyik résztvevőjének szövetségében történt.”

A németek és más frank utódállamok elleni fellépés katonailag abszolút indokolt volt, mivel azokat, akik ki akarták irtani a magyarokat, nem ártott folyamatosan gyengíteni:

[link]

„( magyarok nyilaitól... ugye ismerős?)”

Ismerős. Ha a nyugati uralkodók úgyis ki akarák űzni / irtani a magyarokat innen, akkor nem csodálom, hogy őseink úgy gondolták, hogy akkor már inkább ők féljenek tőlünk...

A hadjáratok célja tehát nem pusztán a zsákmányszerzés volt, hanem hosszú távú politikai célokat szolgáltak, valamint a honvédelmet is (mivel amíg német földön folytak a harcok, nem kellett német támadásoktól tartani). Akkoriban egyébként a fosztogatás hozzátartozott a hadviseléshez. Nagy Károly is fosztogatott, a németek is, de még a későbbi a keresztes hadjáratok is.

A kérdésem: 2. Miért olyan különlegesen szégyellnivaló vagy elítélendő dolog, hogy a magyarok is úgy háborúztak, ahogy akkoriban mindenfelé szokás volt?

Szerintem ezért nem kell szégyenkeznünk, az egy ilyen kor volt, és nem mellesleg a magyar történelem egyik legdicsőbb korszaka.

Mindig a magyaroktól várnák el egyesek, hogy folyton szégyenkezzenek, ráadásul olyan dolgok miatt, ami miatt nem is kellene... Mások meg nem szégyenkeznek semmiért. Van pár szabályt erősítő kivétel, a németek pl. máig felelősnek érzik magukat a nácik bűneiért, pedig a mai németek már semmiről sem tehetnek.

A spanyolok szégyenkeznek Cortés miatt? Az osztrákok szégyenkeznek amiatt, ahogy a „török kiűzése” után az uralkodóik a magyarokkal bántak? Szégyenkeznek-e a győztesek az 1. világháborút lezáró igazságtalan diktátumok miatt? Érzik saját akkori vezetőinek felelősségét és az összefüggést az 1. világháború lezárása és Hitler hatalomra jutása (és későbbi tettei) között? Szálasi vajon nem ugyanezért jutott hatalomra? Felelőssé tehetők-e ezért kollektíven „a magyarok” (mint ahogy a 3. válaszoló sugallná)? Ezek után helyesen érzik-e egyesek úgy, hogy jogosan söpört el minket Isten haragja? Szégyenkezik a nyugati világ, hogy 1956-ban ismét cserben hagyták a magyarokat (akik előtte évszázadokon át Európa védőbástyái voltak)?

Bár ezek miatt sem az adott országok mai lakóinak kellene szégyenkezniük...

3. Az államalapítás után:

A te álláspontod:

„Évszázadokon át tűzzel-vassal üldözték a nem keresztény vallásúakat (igen, például István király is, aki technikailag ezzel akart a pápánál bevágódni).”

Ezt is úgy állítod be, mintha „a magyarok” bűne lenne, pedig csak néhány magyar királyé, és ők sem élveztek osztatlan támogatást...

A kérdésem: 3. Milyen források utalnak arra, hogy a 2. pogánylázadás (1061) leverése után Magyarországon üldözték „a pogányokat” „tűzzel-vassal”, „évszázadokon kereszetül”? Ha a boszorkányüldözésekre gondolnál, azok egyrészt picivel később történtek, másrészt pedig megint nem mondhatod, hogy „a magyarok” bűne, mivel más országokban sokkal nagyobb boszorkányüldözésekre vagy eretneküldözésekre is sor került (tehát ha már mindenképp általánosítani szeretnénk, akkor megint nem „a magyarokhoz” kellene kötni, sokkal inkább egyházi csoportokhoz).

A valóság: István király valóban üldözte a pogányokat (aki ezzel inkább a németeknél akart bevágódni), később azonban nem volt jellemző. De valószínűleg István sem azért üldözte őket, mert pogányok voltak, hanem azért, mert nem őt támogatták. És nem „évszázadokon át”, sőt, még egy évszázadig sem. De közben sem folyamatosan, pl. Aba Sámuel is megtűrte a pogányokat. A 2. pogánylázadás (1061) után szintén nem nagyon írtak le konfliktusokat, pedig a pogányok nem tűntek el, hiszen a pogány hit egyes elemei még a 19. században is szerves részét képezték a magyar kereszténységnek. De még ma is megvannak a nyomai.

Néha egyébként más keresztények ellen is felléptek, ha kellett:

[link]

A „kalandozások” és a kersztes hadjáratok között egyébként az a különbség, hogy a keresztesek legtöbbször baráti, keresztény országokon átvonulva kezdtek el fosztogatni , az ún. „kalandozások” (ennél rosszabb nevet egyébként nehéz lett volna találni) pedig általában a nyugati fejedelmek egymás háborúiban való részvétel, valamint a németek gyengítésére irányuló külpolitika, és az avaroktól elrabolt, és őket jogosan illető kincs visszszerzésére irányuló hadjáratok voltak, amelyek során valóban történtek fosztogatások is (ami akkoriban egyébként is szokás volt).