A "kiskapuzós" embereket miért utálják?

"Én az ilyen embereket inkább talpraesettnek,tájékozottnak, élelmesnek hívom."

Nem csodálom, hiszen magyar vagy.

A fajtád mindig is piedesztálra emelte a korrupt, nagypofájú, egoista embereket.

Aztán ne értetlenkedjetek, hogy ott tart az országotok, ahol tart...

"De, érthető ez a hozzáállás.Magyarországon skandináv szintű az adózás, de a színvonal (oktatás, egészségügy,infrastruktúra) balkáni szintű.Emiatt, rossz az adózási morál."

Az még gondolom fel sem ötlött benned, hogy pont azért kell ilyen sok adó, mert az ország vezetői is szeretnek kiskapuzni.

Kérdező, nézz el egyszer Svájcba.

Többször jártam ott látogatóban, az az ország egy alpesi paradicsom. Büszkék az emberek rá, hogy betartják a szabályokat, hisznek benne (és tapasztalják, látják is!), hogy a szabályok értük vannak.

Forgalmas úton még 2-3 méterre voltam a zebrától, de a svájci Audis megállt, a zebra előtt bő másfél méterrel (nem félig rálógva!), és mosolyogva várta, hogy átmenjek.

A boltban a fiatal eladó kislány nem röhögött ki, amikor megkérdeztem, hogy hány centet adjak még, hanem széles mosollyal mondta, hogy "Rappen, bitte! Darf ich?" és kivette a markomból a halom apró közül a svájci érmét.

Ja, ha meghallják, hogy a Hochdeutsch-ot beszéled, akkor irodalmi németséggel válaszolnak. De randa a schwiitzertüüütsch... pfejj

Mikor villamosjegyet akartam venni ótómatából (akkor még nem volt BP-en sem elterjedve) odajött egy idős bácsi, megkérdezte, meddig megyek, ugye a kiejtésemből, szóhasználatból levágta, hogy nem svájci vagyok, segített.

Vezetés: 35-40-nel töszmörögtem a belvárosban, mert figyeltem, merre kellene menni, nem volt helyismeretem - senki nem dudált, nem előztek ki, jókora követési távolságot tartva jöttek mögöttem.

Piros lámpánál a svájci nem megy át, amíg az zöldre nem vált, akkor sem, ha nem jöt autó. Az utak felfestése ép, látványos, nincs lekopva a záróvonal, meg ilyesmik.

Az utcákon nincs szemét, az utak ép állapotúak,ha vezetsz, nem kell a kátyúk között manőverezni, a tömegközlekedési eszközök tiszták, modernek, másodpercre pontosak.

De ezer dolgot mesélhetnék még, amire te itt Magyarisztánban csak lesnél.

Itt, a Balkán északi részén ez sajnos elképzelhetetlen. Erre utal a kérdésed is. Ez nem a te hibád, ebben a közegben nőttél fel, a fatornyos kis faludban szocializálódtál. Tapasztald meg egyszer, milyen az, amikor rendben mennek a dolgok, és majd meglátod a különbséget.

Ha 10 emberből 5nek kellene adóznia, az már eleve rossz arány, ezért magas adókra van szükség, de ha ebből az 5ből csak 3 hajlandó adózni, akkor még magasabbra.

Aki nem járul hozzá a közteher viseléséhez, miért használja a "köz"-t?

Persze, a buszon is mindig az van legjobban felháborodva, hogy jön a kalauz, aki nem vett jegyet... és még neki áll feljebb. De kérdem én: ha nem fizet érte, milyen jogon használja? Ezt jobb helyeken lopásnak hívják...

Miért szerinted,amit szétosztanak a családoknak(adókedvezmény) az azt jelenti,hogy máshonnan nem kell beszedni?

Olyan nincs,hogy valaki jól járjon és azzal másnak ne okozzon kárt...

Joggal veti meg a törvénykövető polgár mindazokat, akik szem elől tévesztik a közjó érdekeit, és inkább saját hitvány személyük és boldogulásuk alantas céljait helyezik tevékenységük homlokterébe.

Voltak nekünk népi hőseink, kultúránkban bőséges nyoma van az igazság és becsületesség oldalán álló gáncstalan személyeknek.

Gondoljunk csak a Szomszédok című néprajzi ihletettségű sorozat egyenes derekú Vágási Ferijére, aki - bár szerény körülmények között állta az élet viharát - de soha nem vásárolt volna egy doboz gyufát sem ha nem kap róla a törvényeknek megfelelő papírosokat.

Méltó harcostársa Taki bácsi és

9.

...és Lenke néni, ők mindannyian, afféle erkölcsi világítótoronynak számítanak számunkra.

Hiszen nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy adóinkat választott vezetőink a közjó, mindannyiunk javára használják fel.

Például támogatják olyan hazánkfiai jólétét, akik nem lelik boldogságuk a munkában, helyette inkább otthonaik magányában, családjuk körében érzik jól magukat, vagy a szerencsejáték birodalmában teszik próbára sorsukat.

Megint mások színpompás kavalkádban, mindenki örömére, vidám mulatság keretében boldogan kiáltják világgá azonos nem felé irányuló buzgó és oltathatatlan vonzalmukat - ez is bizony pénzbe kerül.

Könnyen beláthatjuk hát, hogy mindannyiunk égető szüksége, hogy minden csepp forintunkkal támogassuk épülő - szépülő fejlődő világunkat, ahol mindenki számra nyílik virág.