Sok ember miért várja annyira, hogy nyugdíjas legyen?

Tudod, én 60 éves vagyok, de még böven vannak terveim és a testem is "megengedi" ezeket, ugyanis sok 30 éves kevésbé aktív fizikailag is, mint én (egy perc alatt felszaladok a 3. emeletre meg vissza anélkül, hoyg kapkodni kellene levegö után), emellett szellemileg sem álltam le, nemrég kezdtem el két új nyelvet tanulni a ismert kettö mellé.

Annak örülök, hogy végre nem kell minden nap reggel-este egy órát utazni a mukahelyre, ott 8-10 órát idegesítö emberek közt tölteni, hanem van idöm a hobbijaimra (és ezek közt a TV-nézés nem szerepel, meg a nyugdíjas klubok sem)

HA szeritend a nyugdíj egyenlö azzal, hogy vége az életnek, akkor vagy nagyon buta, vagy nagyon fiatal vagy, nekem ez azt jelenti, hogy most indul rengeteg új lehetöség az életemben, nem függök senkitöl és azt teszek, mire kedvem van és akkor amikor éppen akarom.

"Nem egy fiatalabb embertől hallom,hogy milyen jó lesz nyugdíjba menni,meg utazgatni,stb. "

Ez tipikusan az a rinyálás, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, csak ülnek a gép előtt órákat, meg telefonoznak, meg a tablet a kezükhöz nőtt már. És persze másokat, meg az egész rendszert, no meg persze az államot hibáztatják, hogy nincs munkájuk, vagy olyan van, amiben utálnak lenni. Elvégeztek valami büfészakot felsőoktatásban és most frusztráltak, hogy egyből nem 4-500ezreket keresnek... meg hasonlók. Persze, hogy nyugdíjba mennének, ahol az állam eltartja őket, plusz nem kell korán kelni meg utazgathatnak, meg hajnal 4-ig ülhetnek a számítógép előtt.

Bizonyos szempontból, persze ha egészség van, az átlag embernek a kamaszkor után a nyugdíjas kor a leggondtalanabb. Visszafelé pedig nem lehet menni, tehát marad az előre menekülés.

Ha végig gondolod, akkor általában egy magyar ember a középiskola közepétől, ha nem is hivatalosan, de csinál mindent, amit az életben élvezni szokás, eltartják, dolgoznia diákmunkában csak akkor kell, ha akar és akkor hagyja abba, ha kedve szottyan. Eltartják, évi 9 hónapban kell délelőttönként kötelezően megjelennie valahol, de évszakonként is kap 1-2 hét szünetet. Ez tart nagyjából az egyetem végéig, 22-25 éves korig. Persze, szép lassan egyre több a felelősség és egyre kevesebb a szabadidő.

Aztán következik 40+ év, amikor napi 8-12 órát kell dolgozni, nagyon számon vannak tartva a szabadságok, már önmagadat, később a saját gyerekeiddel együtt kell eltartani. Lefelé támogatod a gyerekeidet, hogy nekik majd könnyebb legyen, vagy legalább könnyebben induljon a felnőttkor, fölfelé megpróbálod bebiztosítani az öregkorod, hogy nyugdíjasként ne zsíroskenyéren és vágóhídi hulladékokon élj. Ezek mellett talán van egy kevés időd élni is.

Aztán ott a nyugdíjas kor, a nyugdíj garantált (egyelőre), másod sincs, csak szabadidőd, gyerekeid már a saját lábukon állnak. Ezek okán már túl sok felelősség sem terhel. Ráadásul, ha egészséges vagy és továbbra is vigyázol magadra, még így is maradt akár 20-25 éved, amit relatív aktívan tölthetsz, mielőtt tényleg lerokkant az öregkor.

Azért, nem kell még elásni a nyugdíjasokat:) Hat éve az vagyok és, jó, nem a húszéves, de a 35-45 éves nőket még hajtom:) Hobbi, szórakozás, buli is. Az a nyugdíjas megy tönkre, aki tényleg a Tv előtt ül naphosszat. Nyugdíjas barátom, vidáman sárkányrepülőzik. Lehet hetekre horgásztúrákat szervezni. Meg ezer mást csinálni.

Az sem igaz, hogy a munka tönkre tesz. Én, átlagban havi 250-át dolgoztam. Az éjszakák jó részét, nem itthon ágyban töltöttem. Még is, dokihoz csak akkor megyek, ha jogsit kell érvényesíttetni.