Mennyiben lennél toleráns egy muszlim üzleti partner vallási elvárásaival szemben?

Szerintem: ha én meghívom az otthonomba/a saját (keresztény gyökerű) kultúrámba, nem fogom a női résztvevőket burkába kényszeríteni, vagy az alkoholt száműzni az asztalról, ugyanakkor biztosan nem sertéshús lenne a főmenű.

Ha én mennék az ő meghívására, igyekeznék utánanézni az ottani viselkedési normáknak, és azt nem megsérteni.

Vagyis vendéglátóként nem kényszeríteném olyasmire, amit a vallásával, szokásaival ellentétes, de én magam nem viselkednék erőltetetten aszerint. És viszont is ezt várnám el.

Annyira, amennyire kifizetődő a vallási türelem. Különben is, a protokoll nem egyenlő a behódolással; attól, hogy a nyugati politikusok muszlim megfelelőik kedvéért ilyet tesznek, még nem fogja rávenni az országot az idegen szokások (mint a nők eltakaró öltözködésére vagy az alkoholfogyasztás tilalmára*) átvételére.

*Az alkoholtilalom amúgy se túl sikeres, van pár muszlim többségű ország (pl: Törökország, Tunézia), ahol akár nemzeti italként állítanak elő alkoholos italokat és nehéz azt képzelni, hogy nem innának belőlük.

Azt gondolom, hogy a fejkendő és a burka között óriási a különbség. (Teszem hozzá, hogy a fejkendő nem annyira nagyon régen a magyar kultúrának is szerves része volt).

A diplomáciai találkozó nem maradt el, csak nem vacsoráztak együtt a felek (és de, Holland beleegyezett az alkoholmentes menübe, nem az alkoholon múlt).

Én valószínűleg alkalmazkodnék, egyszerűen elfogadom a másik idokait (feltéve, hogy a saját erkölcsi szabályaimmal nem megy szembe.) De pl. a franciák nagyon mereven szétválasztják az egyházat (mindegyiket, nem az iszlámra kihegyezve) és a politikát. Vagyis igen, elvárnám a feleségemtől, hogy olyan ruhát vegyen fel, ami nem engedi látszani azokat a testrészeket, amiket az iszlám nem enged. Vagy nem vinném a vacsorára, ha az az asszonynak kényelmetlen/kellemetlen lenni. Persze az sem mindegy, hol lenne a találkozó. Vendéglátó vagy vendég lennék-e.

Nem árt különbséget tenni, mert nem mindegy mi az alkalom vagy az ügy.

Először üzleti partnert említesz. Ha egy muszlim a megrendelő, akkor nyilván pontosan úgy csinálok mindent ahogy megrendeli, hiszen ezért fizet. Ha ő akar valamit, akkor nyilván én szabom a feltételeket.

Kettő: A diplomácia bonyolultabb téma, ott fontos az etikett, de a politika is, tehát megtehetem azt is az érdekeimtől függően, hogy összeveszek egy üveg boron, függetlenül attól hogy melyik fél vagyok.

Három: Megint előkerült a szokások tolerálása demagógia. Ha egy muszlim találkozik a feleségeddel nálad és szóvá teszi az öltözködését, akkor szimplán paraszt és el lehet küldeni az anyjába, ennek semmi köze a toleranciához. Persze más részről ha jó benyomást akarsz kelteni, akkor illik figyelembe venni a vendégedet. Nyilván te se örülnél, ha mondjuk egy romániai üzleti vacsorán a vendéglátód teljes erőből szidná a magyarokat.

Amit viszont meg kéne érteni, hogy van különbség a szokás és az erkölcs között, ami gyönyörűen kirajzolódott a burkini vs bikini álproblémában. Ha egy muszlim nő burkinit húz, az erkölcsi kérdés, nem szokásé. Egy európai női fürdőruhája viszont nem erkölcsi kérdés, hanem szokásé.

Remélem érthetően elmagyaráztam :)