Miért gondolja azt a legtöbb magyar, hogyha van egy magyar ingatlanja, akkor van egzisztenciája?

Örököltem pénzt, de nem merem magyar ingatlanba fektetni, mert erre az országra nem lehet jövőt alapozni. Elvándorol innen a fiatal nép, az öreg és a roma meg csak egyre több, akik nem termelnek semmi GDP-t, csak elvesznek a közösből.

Vidéki falvakban már ilyen 1-3 millió forintért lehet venni emeletes, kertes házat, pont azért mert nincs ott más csak közmunka és a kutyának se kell. Budapesten most magasak az ingatlanárak, ami egy hazug propagandának köszönhető, miszerint ha felköltözöl vidékről, akkor ott jobban élsz. De ez hazug propagandára alapozni egy ekkora befektetést, elég lutri, mivel ott is nevetségesen alacsonyak a bérek, és még jobban kizsigerlik a munkaerőt mint vidéken, így hát onnan is mennek tovább külföldre. Csak addig lesznek magasak ott az ingatlanárak, amíg van utánpótlás vidékről, de ez pár év múlva elfogy és akkor már ott is leesnek a p1csába az ingatlanok értékei.

Ezeket végig gondolva rohadtul nem úgy érzem, hogy ha vennék egy magyarországi ingatlant, akkor lenne egzisztenciám, mert azt az ingatlant karban is kell tudni tartani, fizetni kell a rezsijét, amit a magyar bérekből nem vagy csak nagyon nehezen lehet megvalósítani, ezért van a legtöbb vidéki (de még külső-budapesti) ingatlan is szétrohadva.

Egy Nyugat-Európai ingatlanra már azt mondanám, hogy az egzisztencia, mert az egy olyan országban van, aminek van jövője, csak annyi pénzem meg nincsen, bár hitelt jobban megérné egy olyanra felvenni. Ennek ellenére pl. Németországban még sincsen az a közhiedelemben, hogy akinek nincs saját lakása, nincs egzisztenciája, mert a legtöbb ember úgy él, hogy bérel lakást ott, ahol van az ő végzettsége számára megfelelő infrastruktúra, és ha máshol jobb lehetőséget kap, akkor költözik oda.

A legtöbb magyar miért él abban a hamis illúzióban, hogy egy magyar ingatlan tulajdonosaként már van egzisztenciája a mai világban?