Beteg a munkaerőpiac Magyarországon? Hogyan lehetne "meggyógyítani"?

Emelni a béreket.

A jelenlegi árak mellett, olyan 60-70 százalékkal kellene megemelni, hogy kicsit élhetőbb legyen az ország.

De a magyarországi cégek, multik és magyarok egyaránt inkább ukrán vendégmunkásokban spekulálnak,mert ők bagóért is dolgoznak.Nem akarnak béreket emelni.

Azt kívánom az ilyen cégeknek, hogy menjenek csődbe.

Sajnos hiába minden. Ameddig ilyen bivaly nagy különbségek vannak, hogy ugyan olyan árszínvonalon ötször annyi lóvét perkálnak külföldön, ugyanazért a munkáért, legyen az szakképzett vagy képzetlen munka (az utóbbi már telített külföldön is), addig egyszerűen nincs miről beszélni.

Különösen jó szakma az informatikus, mivel egyrészt abban van a jövő, másrészt azt itthon is meg lehet tanulni angol nyelvtudással és szorgalommal, és könnyen adaptálható külföldre, ahol már pályakezdőként is gazdagon élsz belőle.

Úgy, hogy felszámoljuk. Az emberi lény és az, ami őt leginkább emberré teszi, a tudatos teremtésre (munka) való képessége, nem árucikk.

Ha a kenetes szöveget elhagyjuk, akkor is közgazdaságtan 1. óráján szerepel az alapképlet:

föld + munka = javak

Így aztán mind a föld, mind a munkaerő jószágként való piaci értékesítése nonszensz, a gazdaság normál működési rendjének szabotálása.

1. Nincs szó betegségről. A gazdaság globális, a munkaerőpiac is globális. A munkaerő is és a munkaadók is oda vándorolnak ahol jobbak a lehetőségeik, ez természetes. (Magyarországon most éppen rosszak a társadalmi-gazdasági feltételek, tehát innen a működőtőke is és a munkaerő is kivonul. Ha változik a politikai hozzáállásunk, majd változik ez is.

2. Egyébként pedig a technológia fejlődésével nyilvánvalóan egyre kevesebb emberre van szükség ahhoz, hogy a teljes emberiség szükségleteihez szükséges javakat előállítsuk.

A kultúra, civilizáció mindig akkor tudott fejlődni, amikor voltak olyan emberek akikre nem volt szükség a javak előállításához, így ők magasabb rendű dolgokkal tudománnyal, művészettel, vallásokkal, kultuszokkal tudtak foglalkozni. Ez önmagában örömteli, ettől ember az ember.

3. A probléma nem a munkával, hanem a javak társadalmi elosztásával van. A 2016-os davosi világgazdasági fórum szerint mára a világ 38 leggazdagabb embere rendelkezik akkora vagyonnal, mint a legszegényebb 50% (azaz 3,7 milliárd ember). Ugyanakkor a leggazdagabb 1% vagyona annyi mint a maradék 99%-é. Ez az olló évről-évre tovább tágul, mert a mai gazdasági-társadalmi rendszer a tőke koncentrálódása felé hat, azaz egyre kevesebb ember egyre gazdagabb, miközben egyre több egyre szegényebb. Nyilvánvaló, hogy a szociális feszültségek végül robbanáshoz fognak vezetni ha nem változtatunk a szisztémán. Ennek azonban semmi köze a munkához, mert az érdemi jövedelmek nem munkaalapúak, hanem tőke alapúak.

Nyilván az állampolgári jogon járó alapjövedelem a megoldás, hiszen az teremt szociális és jogbiztonságot. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy ez már nemzetállami keretek között nem kezelhető, 195 db nemzetállam helyett 1 db hatékony demokratikus szervezet kell (egy erősebb, központi költségvetéssel, globális adórendszerrel megtámogatott ENSZ-szerű dolog.

4. A problémát az fokozza még, hogy a felszabaduló "felesleges" munkaerőt nem a tudomány és művészetek területére csoportosítottuk át, hanem kialakítottunk egy felesleges bürokráciát egy csomó tényleg felesleges aktatologatóval. Ezek olyan vattaemberek, akik talán maguk sem veszik észre, hogy áltevékenységet folytatnak. (pl. Controlling osztály, ahol némelyek a beérkező számlák szj számainak helyességét "ellenőrzik", holott nyilvánvaló, hogy magára az szj számra, sőt ésszerűbb munkaszervezéssel még magára a számlára, sőt a mögötte meghúzódó szerződésekre sem lenne szükség.)

5. A megoldás része az alapjövedelmen kívül az oktatási rendszer, iskolák, egyetemek fejlesztése, hiszen egy képzettebb, magasabban iskolázott, műveltebb nép rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb mindenféle változással szemben.

Fenomenális megállapítások. A kérdés a meggyógyítás hogyanjára vonatkozott. Ahhoz előbb fel kell tárni az okokat. Az kevés, hogy elmondjuk, a beteg lázas, büdös a lehelete, és különben is lerohadt a fél lába. Ezt a "beteg" is tudja, sőt érzi.

De persze az okok megfogalmazásához nemcsak a betűket kell ismerni, hanem meg is kell érteni a mondandót, sőt, továbbgondolni. De ez itt - mint már említettem - nem szempont. Itt csak a lenéző hatalmas semmitmondások a menők.